Krisztus születik, szeretett testvéreim!
Hol született Krisztus? Nem királyi udvarban, hogy ne mondják az alávetettek: A királyokkal van, nem velünk! Nem pompázatos gazdagságban, hogy ne mondják a szegények: a gazdagokkal van, nem velünk! És nem nagyvárosban, ahol a szegények nehezen találnak rendes otthonra, hogy ne mondhassák: kiszorított bennünket a városból! És nem is meleg szobában, hogy ne mondják a hideg kunyhókban szenvedők: könnyű Neki! És egyáltalán nem az emberek között, hogy azok ne mondják: nehéz nekünk!
Hanem a jóságos Úr a bárányok között született, akik semmit sem vettek zokon Tőle. A senki földjén született, egy hideg barlangban, valahol a város és a falu között. Egy talpalatnyi senki földjén született, Isten földjén. Ezt a talpalatnyi földet senki sem használta a bárányokon kívül, és ők is csak ritkán, és itt nem vették zokon Tőle, hogy közöttük született, a szalmával beszórt kövön.
Idén Húsvétkor mi néhányan, ortodox keresztények elzarándokoltunk erre a helyre. Lehajtott fejjel állva az áldott barlangban, ámultunk, hol is született a mi hatalmas Urunk és Megváltónk. A senki kövén született, hogy mindenki előtt igaz legyen, hogy mindenkinek felkínálja az üdvösséget. Sötétben született, ezáltal mintegy megmutatva, hogy evilág sötétségébe jött – Ő, a hatalmas Világosság.
Aztán azt kérdeztük magunktól lehajtott fejjel: mikor jelent meg az Úr a világnak? Gyötrelmekkel teli időben jelent meg, amikor Istent nem dicsőítették, amikor nem volt béke a földön, és amikor a jóakarat helyett gonosz akarat uralkodott az emberek között.
Az Úr nem egy igazságos király idejében jelent meg, hogy ne mondhassák: segített neki a király! Nem is olyan időben jelent meg, amikor a megbecsülés s igazságosság uralkodott az emberek között, hogy ne mondhassák: könnyű volt rábeszélni a becsületeseket a becsületre, és az igazságosakat az igazságosságra! És nem is olyan időben jelent meg, amikor az emberi szívekben öröm és világosság honolt, hogy ne mondhassák: azért kellett megjelennie, hogy megörvendeztesse a boldogokat, és világítson a világosságban járóknak?
Hanem az alázatos Úr egy véreskezű király idejében jelent meg, aki Jeruzsálemben trónolt, és egy zsarnok császár idejében, aki minden népet és nemzetet az uralma alá vetett. Az Úr a beszennyezett becsület és a letiport igazság órájában jelent meg. Az Úr akkor jelent meg, amikor az emberi szívekben az általános szomorúság, csüggedtség és sötétség szelleme lakozott. Akkor jelent meg Isten Fia a világnak, éppen abban a pillanatban, amikor annak a legnagyobb szüksége volt rá, amikor az embereken Rajta kívül senki más nem segíthetett.
A jászol
Bepólyálta és a jászolba fektette…(Lk 2,7)
Jobb a tiszta szalma, mint a piszkos selyem. Mennyivel, de mennyivel bűntelenebb a jászol a császári udvaroknál, és a bárányok barlangja Rómánál, a világbirodalom fővárosánál! Íme a Gyermek a barlangban és a jászolban! Az ökrök és a bárányok nem ismerik a bűnt, a pásztorok pedig kevésbé ismerik, mint a többi ember. Az Úr Jézusnak ott a világos, ahol bűntelen teremtmények vannak, és ott a meleg, ahol bűn nem fagyasztja be a szíveket. Ki tudja, hányszor tért be Jesszé fia, a fiatal Dávid ebbe a barlangba! Innen indult el Góliát ellen, hogy megölje őt, az állig felfegyverzett harcost egy parittyájából kiröpített kővel. Ebben a barlangban fekszik most a Gyermek, aki az emberi törvények szerint ugyanannak a Dávidnak a törzséből való. És Ő is elindul majd egy rettenetes góliát, a sátán ellen, aki Jeruzsálemben a góliáti Heródes, Rómában a góliáti Augustus, az egész világban pedig a góliáti Bűn képében uralkodik, és mind közül a legnagyobb góliát – a Halál ellen. Az egész sátáni sereg állig fel van fegyverkezve, ��s felnevet, amikor látja, hogyan is megy ellene Jézus egy látszatra jelentéktelen fegyverrel, ahogyan az első Góliát is kinevette Dávidot a parittyájával és a köveivel.
Az Úr Jézus nem Rómában, a császári udvarban született, hogy hatalom és fegyver segítségével a világ ura legyen, hanem a pásztorok között, hogy ezzel is megmutassa földi küldetésének békeszerető voltát. Ahogyan a pásztor simogatja és gondozza bárányait, ugyanúgy fogja majd Ő is simogatni és gondját viselni minden embernek. És ahogyan a pásztor is jobban aggódik egy beteg vagy elveszett bárányáért, mint a másik kilencvenkilencért, ugyanúgy lesz majd az Úrnak is nagyobb gondja a bűnösökre, mint az igazakra, vagyis az angyaloknál jobban az emberekre. És ahogyan a pásztor ismeri minden egyes juhát, és a juhok is ismerik pásztorukat, ugyanúgy lesz Vele is, a Főpappal, és az Ő értelmes, emberi nyájával. És ahogyan a pásztor őrt áll éjszaka a nyája mellett, amikor az egsz világ gondtalanul álomba merül, ugyanúgy fog Ő is, a Legjobb Pásztor, sok-sok félelemmel és kísértésekkel teli éjszakán át őrködni az emberi nyája felett és imádkozni érte engedelmes alázattal a Mennyei Atyához.
(A Svetigora c. szerb ortodox folyóirat 1999. karácsonyi száma nyomán; fordította: T. K.)