Szent Egyházunk az Úr Jézus Krisztus test szerinti születésének ünnepére, a Karácsonyra negyven napos böjttel, lelki összeszedettséggel készül. Ez az időszak november 15-én kezdődik és Karácsony előünnepéig, előestéjéig tart. Ebbe az előkészületi időszakba esik a szent ősatyák vasárnapja, amit ma ünnepelünk.
Ezen a vasárnapon azokról az Ószövetség idején élt igazakról emlékezünk meg, akik élő hittel és reménységgel várták a megígért Megváltó megérkezését. Ezeket a szentéletű embereket állítja elénk Egyházunk, hogy példát adjon és megmutassa, mit is jelent hinni és bízni Isten szavában, ígéretében. Szent Pál apostol így emlékezik meg róluk a Zsidókhoz írt levelében: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és nem a látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek erősekké, idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt bilincseket és börtönt is. Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket, juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve azok, akikhez nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban. És mindezek, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be rajtuk az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre”(Zsid 11,32-40).
Sorban felvonulnak előttünk azok a személyek, akikről a Szentírás tanúsítja, hogy életük folyamán nagyon gyakran a kilátástalanság, a reménytelenség ellenére is bizonyságot tettek Istenbe, az isteni Gondviselésbe vetett megrendíthetetlen hitükről. Gondoljunk csak – a Pál apostol által felsoroltakon kívül, a legnagyobbakat említve – Ábrahámra, Mózesre, Illés, Jeremiás és Dániel prófétákra, vagy az Ó- és az Újszövetséget összekötő nagy prófétára és előhírnökre, Keresztelő Szent Jánosra. Az itt felsoroltakat, a többi prófétákat és a név nélküli igazakat is akikről ma megemlékezünk a hit az a remény tartotta meg, aminek mi magunk immár nem reményben, hanem valóságosan részesei vagyunk. Ők kitartóan várták Krisztus földi eljövetelét, mi pedig mindennek részesei vagyunk az Evangélium élő tanítása és az Eucharisztia megerősítő kegyelme által.
A szent ősatyák következetes, Istenben és az Ő Gondviselésében bizakodó örök és világító példa számunkra, hogyan kell Krisztushoz és az Ő tanításához kötődnünk és ragaszkodnunk. Nekünk akik a Krisztus által hirdetett Evangélium világosságában élünk, a kinyilatkoztatott igazságok alapján kell megélnünk naponta hitünket és tettekre, cselekedetekre váltani a Krisztus Urunk által hirdetett igéket.
Hogy mindezeket megvalósíthassuk, és hogy az Evangélium tanítása legyen életünk egyedüli mércéje és irányítója, a mai vasárnap imádságával könyörgünk a mi Urunkhoz: „Hitben megigazultakká tetted az ősatyákat, a pogányok közül eljegyezvén az Egyházat. Dicsőségben büszkélkednek a szentek, mert az ő magvukból való a dicső Gyümölcs, aki mag nélkül szült Téged. Az ő esedezéseik által, Krisztus Isten, üdvözítsd a mi lelkünket.” Ámin.
Elhangzott a Kossuth Rádióban 2005. december 11-én