Jn 15,17-16,2
Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.
Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket.
A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.
Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.
De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.
Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
A gyülekezetekbõl kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek. Mivel az üldöztetések és a gyűlölet elviselése nehéz és szomorúsággal jár, ezért vigasztalja az apostolokat az Úr, hogy az irántuk tanusított gyűlölet egyáltalán nem újkeletű, mert Őt még korábban meggyűlölték, mint az apostolokat. Ezért vigasztalást találhatnak abban, hogy közösséget vállalnak Ővele a gyűlölet elviselésében. Ezután a vigsztalás egy másik módjára is rámutat, amely még meggyőzőbb. Nektek ellenkezőleg, akkor kellene szomorkodnotok, ha a világ, vagyis a gonosz emberek, szeretnének benneteket. Mert ha ők szeretnének benneteket, akkor ez annak a jele volna, hogy ti velük vagytok közösségben a haragban és gonoszságban. Most pedig, amikor a gonoszok gyűlölnek benneteket, örvendezzetek, mert ők jótéteményeitek miatt gyűlölnek benneteket. Mert, ha nem lennének jótéteményeitek, a világ szeretné azt, a mi az övé. De mivel Én elválasztottalak benneteket a világ gonoszságától, a világ azért gyűlöl benneteket, mert nem vesztek részt dolgaiban.
Emlékezzetek meg ama beszédekrõl, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az õ uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem. Krisztus most arról beszél, amit fentebb már elmondott: a világ Őt korábban gyűlölte meg, mint a tanítványokat. Emlékezzetek, mondja nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ti sem vagytok nagyobbak Énnálam. Figyeljétek meg, hogy jártak el velem. Ha engem üldöztek, Uratokat, akkor titeket is üldöznek majd, az Én szolgáimat. Ha engem nem üldöztek, és az én beszédemet megtartották, akkor a tiéteket is megtartják majd. De nem ez történt. Sem az Én szavaimat, sem a tiéteket nem tartják meg. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek. Ezért ha szerettek Engem, akkor elviselitek azt, amiben Érettem részesültök, Akit, szavaitok szerint, szerettek. Lám, ez ok a megvigasztalódásra. A világ, amikor benneteket üldöz, Azt is üldözi, Aki Engem küldött. Ezért vigasztaljon benneteket annak a tudata, hogy ugyanaz a ti ellenségetek, aki Nekem is és az Én Atyámnak is ellensége.
Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bûnük: de most nincs mivel menteniök az õ bûnöket. A ki engem gyûlöl, gyûlöli az én Atyámat is. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bûnük; de most láttak is, gyûlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat. De azért lõn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az õ törvényökben: Ok nélkül gyûlöltek engem. Valóban igazságos, hogy gyűlölnek Engem, az Atyát és titeket, a tanítványaimat? Valóban találhattak szavaimban és tetteimben okot erre? Nem, az ő bűnük megbocsáthatatlan. Nem Én jöttem el, hogy tanítsam őket? Ha nem jöttem volna el és nem tanítottam volna őket, akkor mondhatnák, hogy nem hallottak semmiről. De a dühödtségük most már nem magyarázható. Mivel mindig arra hivatkoztak, hogy az Atyát védelmezik Jézus ellenében – hiszen mindig azt mondták, hogy ez az ember nem Istentől van, és ehhez hasonlókat (vö. Jn. 9,16), ezért Ő hozzá teszi: A ki engem gyûlöl, gyûlöli az én Atyámat is. Tehát nem kereshetnek igazolást abban, hogy az Atyát védelmezik. Én nem csak tanítottam, de olyan tetteket és véghezvittem, amelyeket még senki sem tett, visszaadtam a vaknak látását, feltámasztottam Lázárt. Milyen önigazolást kereshetnek még? Szavakkal tanítottam és tettekkel bizonyítottam. Mózes azt parancsolta, hogy azt hallgassátok, aki csodát tesz, és az igazságra tanít (Kiv. 18, 18-21). De most láttak is ilyen csodákat, ennek ellenére meggyûlöltek, mind engem, mind az én Atyámat. Gyűlöletük dühödtségükből ered, nem másból. Megiratott az õ törvényökben. A Törvénynek gyakran nem csak Mózest törvényét nevezi, hanem a próféták könyveit is, most pedig Dávid könyvére utalt. Dávid a Szent Lélek által azt prófétálta meg, hogy mit fog okozni dühödtségük (Zsolt. 69 (68), 5: Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!)., ők pedig, kétség kívül, beteljesítették a próféciát dühödtségükről, amivel megerősítették a prófécia igaz voltát.
Mikor pedig eljõ majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik (ered), az tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettõl fogva én velem vagytok. Az Úr azt mondta a tanítványoknak, hogy üldözni fogják őket, és szavaikat nem fogják betartani. Erre megkérdezhették volna, hogy „Uram, miért is küldsz bennünket? Hogyan fognak nekünk hinni? Ki fog ránk figyelni? Ki hallgat majd ránk?” Hogy ez a kérdés ne merüljön föl bennük, az Úr hozzá tette: Mikor pedig eljõ majd a Vígasztaló… az tesz majd én rólam bizonyságot. Ő a megbízható bizonyságtevő. Mert azok, akiknek a Lélek feltárja bűneiket, el fogják fogadni a ti tanításotokat. Ti pedig kezdettől fogva én velem vagytok, és szintén bizonyságot fogtok tenni rólam. Ezért tehát ne csüggedjetek, igehirdetésetek nem marad tanúságtétel nélkül, mert a Lélek tesz majd én rólam bizonyságot jelekkel és csodákkal, és tanúságtétele biztos lesz, mert Ő – az igazság Lelke. Mint az igazság Lelke fog bizonyságot tenni az igazságról. A Lélek az Atyától ered, mindent pontosan tud, mert Attól ered, Akié minden ismeret. Az a kit én küldök szavak a Fiú és az Atya egyenlőségére utalnak. Mert más helyen azt mondta, hogy az Atya küldi el a Lelket (Jn. 14, 26: Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.), most pedig azt, hogy Ő maga küldi el. Ez semmi másra nem utal, mint az Atya és a Fiú egyenlőségére. De hogy ne gondoljuk, hogy az Atya ellen lép fel, amikor saját hatalmával elküldi a Lelket, hozzá teszi: az Atyától. Magam küldöm el Őt, de az Atyától, vagyis az Atya egyetértésével és Ővele együtt, mert Én nem adom a Lelket önmagamból, hanem az Atyától adatik rajtam keresztül. Amikor azt hallod: származik, akkor ne gondolj olyan alávetettségre, amilyen a szolgáló lelkek esetében áll fenn, hanem a Lélek természetes létére. Ha nem így fogjuk érteni az eredetet, hanem mintegy külsőleg létező követre gondolunk, akkor nem láthatjuk meg, hogy milyen Lélekről is beszél Krisztus, mert számtalan a szolgáló lélek, akik elküldetnek szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet. (Zsid. 1, 14). De itt az eredet nem valamilyen sajátos és különleges tulajdonság, amely csak egy Lélekre jellemző. Tehát az eredet alatt nem küldetést kell érteni, hanem az Atyától eredés természetes létét. Ez a Lélek fog bizonyságot tenni az igehirdetésről. De ti is bizonyságot tesztek, mert nem másoktól hallottátok, hanem kezdettől fogva Énvelem vagytok (és azok bizonysága, akik kezdettől fogva Ővele voltak, nagyon fontos, maguk az apostolik mondták később a népnek, hogy ők – Krisztus feltámadásának szemtanúi, ők együtt ettek és együtt ittak Ővele, minekutána feltámadott halottaiból. (ApCsel. 10, 41)), tehát a bizonyság két irányban is megalapozott: tőletek és a Lélektől. Rólatok azt gondolhatják, hogy elfogultak vagytok Énirántam, de a Lélek semmiképen sem tanúskodik elfogódottságból.
Ezeket beszéltem néktek. Korábban beszéltem ezekről a dolgokról nektek, még mielőtt megtörténtek volna, hogy meg ne botránkozzatok később, amikor meglátjátok, hogy sokan nem hisznek az igehirdetéseteknek, és hogy magatok is üldöztetést fogtok szenvedni. Azért mondtam el, hogy megértvén azt, amit már korábban mondtam, hogy mielőtt mindez bekövetkezne, hittel fogadjátok el az Én vigasztalásomat, mert én nem csaplak be benneteket sem ebben, sem az üldöztetésről mondottakkal kapcsolatban sem.
A gyülekezetekbõl kirekesztenek titeket. Vagyis kiközösítenek benneteket gyűléseikről és nyilvános helyeikről és megfosztanak benneteket minden kapcsolattól, mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja õt, rekesztessék ki a gyülekezetbõl. (Ján. 9, 22). Titeket nem csak a zsinagógákból fognak kirekeszteni, de halállal is büntetnek majd benneteket, méghozzá szégyenletes halállal, mert káros embernek fognak benneteket tartani, Isten ellenségeinek. És mindenki, aki öldököl titeket, örömmel fog törekedni arra, hogy megöljön benneteket, mert mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik, vagyis azt fogja gondolni, hogy ezzel Istennek tetsző és szent ügyet szolgál majd.
Összefoglalva „Феофилакт Болгарский, Благовестник. Книга II. Москва, 2002” alapján