(5) Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, (6) Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő, (7) Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; (8) És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.* (9) Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; (10) Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. (11) És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2, 5-11)
* más fordításban: (7) Hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. (8) Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is. Ahogy Krisztus mondja: Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Mennyei Atyátok is irgalmas (Lk 6,36), majd később: tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok (Mt 11,29). Így szól tehát Pál is, hogy elszégyelljük magunkat, ezért idézi Krisztus példáját, ahogy egy másik levélben is szól: gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek (2Kor 8,9). Amikor rámutat, hogy a mindenkinél és mindennél magasztosabb és magasabb rendű így megalázta magát, akkor hogy nem szégyellnék el magukat az önmagukról nagyot gondolók?
Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő. Figyeld meg, hány eretnek tanítását megcáfolja: Pontuszi Markion azt mondta, hogy a világ és a test – rossz és ezért Isten nem vette magára a testet. Galatiai Markellosz, Fotinosz és Szofroniosz azt mondták, hogy Isten Igéje – erő, és nem lényegbeli létező, és hogy ez az erő Abba költözött, aki Dávid magjából született. Szamoszatai Pál, azt mondta, hogy léte Máriától nyerte el kezdetét. Szabelliosz azt mondta, hogy az Atya, Fiú és Szent Lélek – egyszerű nevek, amelyek egy személyt jelölnek. Áriosz azt mondta, hogy a Fiú teremtmény. Laodiceai Apollináriosz azt mondta, hogy Ő nem vett magára értelmes lelket. Tehát, figyeld meg, hogy az eretnekek mind ezt támadták: mikor Istennek formájában vala. Hogyan mondhatjátok, markelliánusok, hogy az Ige csupán erő és nem lényeg? Istennek formájaként Isten lényegét nevezi, ugyanúgy ahogy a szolga formájaként a szolga létét hívja. Szamoszatai, hogy mondhatod, hogy Máriától nyeré el létének kezdetét? Hiszen Ő létezett előtte Istennek formájában és lényegében. Nézd csak meg, hogy bukik el Szabelliosz is. Nem tekintette zsákmánynak, mondja az apostol, azt, hogy az Istennel egyenlő. Az egyenlőt egy személyről mondjuk. Ha egyenlő, akkor valakivel egyenlő. Ily módon világos, hogy két személyről van szó. Megbukik tehát Áriosz is: Istennek formájával, vagyis lényegével. Nem azt mondta, hogy egyenlő volt, hanem azt hogy Ő az Istennel egyenlő, ami erre a kijelentésre hasonlít: Vagyok Aki Vagyok (Kiv 3,14). Nem tekintette zsákmánynak azt, hogy az Istennel egyenlő. Látod? Egyenlő. Ezután hogyan mondhatnád, hogy az Atya nagyobb a Fiúnál és a Fiú kisebb az Atyánál? Figyeld meg az eretnekek gondolkozásra képtelen makacsságát: a Fiú, kis Istenként nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő legyen a nagy Istennel. De hát melyik Szentírás tanít minket arra, hogy létezik kis és nagy Isten? Így a hellének tanítanak. Azt, hogy a Fiú is nagy Isten, halljad Páltól: Várván, – mondja, ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését (Tit 2,13). Továbbá: ha Ő kis Isten, akkor milyen módon ne tekintené zsákmánynak (szerzeménynek), hogy egyenlő a nagy Istennel? Ezen kívül Pál, akinek célja, hogy alázatos bölcsességre tanítson bennünket, értelmetlenül beszélne, ha így szólna, mivel a kisebb Isten nem kelt fel a nagyobb Isten ellen, tehát ti is alázkodjatok meg egymás előtt. Mert milyen alázat lenne ez, amikor a kisebb nem kel fel a nagyobb ellen? Ez nem alázat, hanem erőtlenség. Alázatnak azt nevezzük, hogy Ő, Istennel egyenlő és egyenlő hatalmú, önként emberré lett. Tehát, erről ennyit. Továbbá, figyeld meg, mit mond Pál: nem tekintette zsákmánynak. Ha valaki valamit zsákmányol, akkor fél azt elhagyni, hogy nehogy elveszítse azt, ami az övé. Ha valaki valamit a természettől nyer, könnyen veszi azt, hiszen tudja, hogy azt nem veszítheti el, vagy ha elveszíti, akkor újra visszanyerheti. Ily módon, mondja az apostol, Isten Fia nem félt megalázni méltóságát, mert ezt a méltóságot, vagyis az Isten Atyával való egyenlőséget, nem zsákmányként (szerzeményként) bírta, hanem ez a méltóság természete része volt. Ezért a megaláztatásban is megmaradt nagysága.
Hanem önmagát megüresíté (lealacsonyította), szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén. Hol van leírva, amit azok állítanak, hogy nem önként jött el, hanem parancsot teljesített? Tudják meg hát, hogy Ő önmagát megüresíté, mint Mindenható Úr teszi ezt. Azt apostol azt mondja: szolgai formát vesz fel. Ezzel megszégyeníti Apollinárioszt; mert a szolga formáját, vagy másképpen szólva, természetét felvevőnek a lelke is teljesen értelmes, hiszen a szolga lelke is értelmes. Emberekhez hasonlóvá levén. Erre alapozva a markioniták azt mondják, hogy Isten Fia csak látszólag testesült meg; mert, mondják, látod, Pál is azt írja, hogy hasonlóvá lett az emberhez, nem pedig lényege szerint lett ember. De hát mit jelent ez? Ez annyit jelent, hogy az Úr nem mindenben lett hasonló mihozzánk, valamivel nem rendelkezett: nem született a természetes rend szerint és nem volt bűnös. De Ő nem csak az volt, aminek látszott, hanem Isten is: nem volt Ő egyszerű ember. Ezért mondja az apostol, hogy emberekhez hasonlóvá levén, ahogy mi is test és lélek vagyunk, úgy Ő is test és lélek és Isten. Ez az alapja annak, hogy amikor az apostol azt mondja: a bűn testének hasonlatosságában (Róm 8,3), akkor nem azt mondja, hogy nem volt Őneki teste, hanem azt, hogy ez a test nem bűnözött és természeténél fogva volt hasonlatos volt a bűnös testhez, nem a bűntől fogva. Ily módon, ahogy ott sem a teljes egyformaság értelmében beszél a hasonlatosságról, itt is abban az értelemben szól a hasonlatosságról, hogy Ő nem a természetes rend szerint született, bűntelen volt és nem volt egyszerű ember.
Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Mivel az apostol azt mondta, hogy megüresítette (lealacsonyította) Önmagát, ezért, hogy ne tartsd ezt a cselekedetet változásnak és átalakulásnak, azt mondja: az maradván, ami volt, azzá lett, ami nem volt; Természete nem változott meg, de megjelent a külső kinézetben, vagyis testben, mert a testnek a tulajdonsága, hogy külseje van.
Megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. – Újra azt mondja: megalázta magát, hogy ne gondoljuk, nem önként jött el. Az ariánusok azt mondják: lám, Őróla mondták, hogy engedelmes. És akkor mi van, hogy ezt mondták róla? Hiszen mi is engedelmeskedünk még a barátainknak is, és ez egy kicsit sem csorbítja méltóságunkat. Mint Fiú, önként engedelmeskedett az Atyának, ezzel Őhozzá tartozását mutatva meg. Mert az igazi Fiú kötelessége az Atya tisztelete. Figyelj fel a kifejezés erősödésére: nemcsak hogy szolgává lett, de elfogadta a halált is, sőt – a szégyenteljes, átkozott, a törvényt megsértőket sújtó kereszthalált is.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való. Amikor Pál említést tett a testről, bátran megemlítette ezt a lealacsonyítást, mert ez a test tulajdonsága. Ily módon, ezeket a szavakat értsd a testre, nem osztván meg az egyetlen Krisztust. Mi a neve az egyetlen Krisztus emberi természetének? Ez a név – a Fiú, ez a név – Isten; ezért Ez az Ember Isten Fia, ahogy az Arkangyal mondta: ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának (Lk 1,35).
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. Vagyis az egész világ, az Angyalok, az emberek és a démonok; vagy: az igazak és a bűnösök. Mert még a démonok is megismerik és az engedetlenek is engedelmeskednek, és nem ellenkeznek tovább az igazsággal, ahogyan már korábban is mondták: Ismerlek Téged, Ki vagy (Lk 4,34).
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Vagyis, hogy mindenki vallja, hogy az Úr Jézus Krisztus Úr és Isten. Ebben rejlik az Atya dicsősége, hogy Őneki ilyen Fia van, Akinek mindenek engedelmeskednek. Látod-e tehát, hogy az Egyszülött dicsőítésében az Atya dicsősége rejlik? Ellenkezőleg, a Fiú kicsinyítése az Atya lealacsonyítását jelenti.
Összefoglalva „Феофилакт Болгарский, Благовестник. Книга третья. Москва, 2002” alapján.