Mind Magyarországon, mind Oroszországban széles körben ismert három szentként tisztelt testvér: Torzsoki Efrém (Jefrem Novotorzsszkij, a liturgikus énekek néha Ugrinnak, azaz Magyarnak is hívják), Magyar Mózes és Magyar György vértanú. A három testvér a X. század végén vagy a XI. század elején került a Rusz földjére. A testvérek Kijevi Ruszba kerülésének pontos dátuma nem ismert, de 1015-ben Mózes és György már részt vettek Borisz rosztovi fejedelem besenyők elleni hadjáratában. Amikor visszafelé mentek a hadjáratból, Szvjatopolk megölette Borisz fejedelmet és vele együtt az őt testével védelmező Györgyöt. Efrém nem ismerte fel a meggyilkoltak között testvére holttestét, csak annak levágott fejét találta meg és vitte magával. György halála és Mózes elveszítése után, akit lengyelországi fogságba vittek, Efrém elvonult a világtól és egy magányos helyen telepedett le a Volga egyik mellékfolyójának, a Tvercának a partján, a mai Torzsok városának közelében. Ott bizonyos idő elteltével (1038 körül) ő alapította meg az első Szent Borisz és Szent Gleb tiszteletére épített kolostort. Szentéletű Efrém 1053-ban hunyt el előrehaladott életkorban. György testvérének fejét, amit az Alta folyónál vett magához, végakaratának megfelelően az ő sírjába tették. Szentéletű Mózes tíz évvel korábban a Kijevi Barlangkolostorban halt meg. Ezidáig úgy tartották, ők voltak az első magyar szentek orosz földön. Ám nemrégiben Tverben a XIX. század közepéről illetve végéről származó kiadványokban olyan írásokat találtam, melyekben szó esik egy magyarról, aki még Szentéletű Efrémet megelőzően élt ezen a vidéken. A keresztségben Kononnak hívták, szerzetesként Konstantinnak.
Torzsoki Konstantinról (Konsztantyin Novotorzsszkij) rendszeresen csak a XIX. század végén kezdtek írni, ám csak tveri szerzők, tveri kiadványokban, elsősorban a Tveri egyházmegyei hírmondóban. Feltételezhető, hogy a Torzsoki Konstantin iránti érdeklődés M.V.Tolsztoj gróf 1868-ban megjelent Feljegyzések az oroszországi szentekről c. könyvével kapcsolatosan támadt fel. Ebben a szerző Torzsok helyi szentjei között említi Konstantint, a „kolostor építőjét”, aki 6000-ben (1492) hunyt el. Ám semmi egyéb híradás erről a Konstantinról, magának a szerzőnek a megjegyzése szerint, nem maradt fenn.
A Szentéletű Efrém által alapított Borisz és Gleb-kolostor archívuma is említést tesz egy Konstantin főapátról. 1609-ben bennégett a kolostor többi tagjával együtt egy fából épült templomban. Itt nyilvánvalóan egy másik Konstantinról van szó.
A különböző források még egy Torzsoki Konstantint említenek. Az oroszországi szentek könyvének tveri változata a Krisztusért balga Konstantinról beszél. Ez a név nem szerepel sem a Filaret érsek-féle Szentek jegyzékében, sem Leonyid Kavelin archimandritánál, sem M.V.Tolsztoj grófnál, sem Szergij (Szpasszkij) érsek Teljes egyházi naptárának első kiadásában (Moszkva, 1876). 1892-1902-ben publikálták Dmitrij (Szambikin) érsek Egyházi naptárát, az oroszországi szentek listájának egyedülálló gyűjteményét. Ebben május 21. alatt van szó Krisztusért balga Konstantinról. Ezt követően a torzsoki szent neve felbukkant Szergij érsek teljes egyházi naptárának második kiadásában. Krisztusért balga Konstantin életének idejét mindkét legendaíró a XIV-XV. századra teszi. A Szentháromság-kolostor (ún. Dalnjaja Troica) 1674-ben Tverben összeállított halottjegyzékében már a Krisztusért balgák (úgymint Konstantinápolyi András († 936), Novgorodi Nyikolaj Kocsanov stb.) között említik Konstantint is.
Annak ellenére, hogy Krisztusért balga Konstantinról nem maradt fenn szinte semmilyen írásos forrás, Torzsokban előfordultak ikonjai. Egy 1797-ben festett ikon (melyről a hátoldalán lévő felirat tanúskodik) egészalakosan ábrázolja, mellén nyugvó kezekkel az ikon felső sarkában álló Megváltó felé fordulva, aki megáldja őt jobbjával. Konstantin mezítlábas, karjai könyékig fedetlenek, csak egy ing van rajta, haja göndör, rövid, vagyis éppen úgy ábrázolják, mint ahogyan az ikonfestők könyvének útmutatása szerint a Krisztusért balgákat szokás. ATveri szentek gyülekezete-ikon Konstantint ugyanúgy ábrázolja, miként az 1797-es ikon. Amint a Hírmondó közli, a torzsoki Kliment-templomban van egy régi ikon, amely a moszkvai Péter, Elek, Jónás és Fülöp (Pjotr, Alekszij, Iona és Filipp) szent metropolitákat ábrázolja, velük együtt pedig Guríasz, Szamonász és Ávivosz vértanúkat, akik mellett ott áll Szent Konstantin, a torzsoki csodatévő is. Szent Konstantin ábrázolásával találkozunk Torzsok Kresztoznamenszkaja templomának későbbi ikonjain és a városi duma épületében is. Ott együtt ábrázolják Szentéletű Efrémmel, aszkétatársával, Szentéletű Arkagyijjal és Szentéletű Torzsoki Juliannával. Krisztusért balga Konstantin még egy ikonja vált ismertté a XIX. század végén a következőképpen: egy ismert tájkutató kérésére egy idős ember megkérdezte a helyi ikonfestőt, nem tud-e valamit Torzsoki Konstantinról. Az ikonfestő semmit sem tudott a szentről, de megmutatta az öregnek Konstantin ikonját. Ugyanis, mint kiderült, az ikonfestő ki akarta kaparni a fatáblából a számára ismeretlen Szent Konstantin-ábrázolást, és Illés prófétát akarta a helyébe festeni. Az öreg megvásárolta az ikonfestőtől az ikont és elvitte a tájkutatóhoz, aki a Hírmondónak beszámolt a történtekről.
1898-ban a Tveri egyházmegyei hírmondó egy cikket közölt Krisztusért balga Konstantinról, mely negatív reakciót váltott ki több történész és tájkutató részéről. A szerző, aki R.R. kezdőbetűkkel szignálta a cikket, azonosítani akarta Konstantint a Vaszilij Buszlajevről szóló hősi ének (bilina) egyik vitézével, Kosztya (Konstantin) Novotorzsanyinnal. R.R. elmeséli, hogy kb. tíz évvel ezelőtt Torzsokban megismerkedett egy „idős sztareccel”. Egy alkalommal a sztarec a következő legendát mesélte neki: Konstantin Torzsokban született, majd miután férfivá érett, belépett a novgorodi hadnépbe és vitéz lett. Egy idő múlva otthagyta a szolgálatot és szülőföldjére költözött, ahol Krisztusért balgaként élt. A sztarec arról is beszámolt R.R.-nek, hogy erről a Konstantin Novotorzsanyinról van szó a novgorodi hősi énekekben. Az utóbbi szavak szolgáltak ösztönzésképp a cikk szerzőjének, aki Kosztya Novotorzsanyinra két XVI. századi Vaszilij Buszlajev-bilinában figyelt fel, amelyek megemlékeznek egy torzsoki vitézről. A cikk szerzője terjedelmes részleteket idéz a Vaszilij Buszlajev-énekből, ám mindig olyanokat, amelyek Kosztya Novotorzsanyint pozitív színben festik, azokat a részeket viszont, melyek sehogy sem egyeztethetők össze a szentségről való elképzeléssel, kihagyja. Ugyanakkor a következtetése ez: „Összevetve a Krisztusért balga Konstantinról – a torzsoki csodatévőről – szóló szájhagyományt a Vaszilij Buszlajev-bilina Kosztya Novotorzsanyinról szóló elbeszélésével, bizonyos azonosságot érzékelünk a két személy között, és néminemű bizonyossággal szeretnénk feltételezni, hogy a Krisztusért balga Konstantin Novotorzsszkij és Kosztya Novotorzsanyin egy és ugyanazon személy”. R.R. egész érvelése két „tényen” alapszik: a név egybeesésén (Kosztya-Konstantin) és a hullámos hajon, melyet a bilina említ, és amelyet Krisztusért balga Konstantin késői ikonjain látni. Ugyanakkor szól például Konstantin temetkezési helyéről: egy legenda szerint a városi dumával szemközti téren nyugszik a kápolna alatt, más forrás szerint a torzsoki Kresztoznamenszkaja templom mellett temették el.
Kis idővel később a Tveri egyházmegyei hírmondóban jelent meg egy bírálat R.R. fenti cikkére. Szerzője – V.K-v – cáfolja Konstantin Novotorzsszkij és Kosztya Novotorzsanyin azonosságát, valamint a szerző figyelmébe ajánl egy Torzsokról, annak történelméről és szentjeiről szóló könyvet. R.R. feltételezéseit a Tveri paterikon is fantasztikumnak, a valóságnak nem megfelelőnek nevezi.
És most elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, mi köze van az eddig elmondottaknak Magyarországhoz. 1876-ban Szentpéterváron látott napvilágot a tveri származású I.Krasznyickij könyve, aki összegyűjtötte a tveri föld hagyományait és legendáit. Van köztük egy rövid közlés Konstantinról is. A bennünket érdeklő részt teljes terjedelmében idézzük: „Miután a nagyfejedelem asszony (Olga – L.V.) Novgorodból visszatért Kijevbe, elindult Konstantinápolyba a keresztséget felvenni, udvari kíséretében pedig volt egy magyar, Kon vagy Konon, aki a nagyfejedelem asszonnyal együtt vette fel a kereszténységet. A fejedelemasszony halála után elvonult a világtól a novgorodi megyébe, és lerakta a kereszténység alapjait Torzsok környékén, a várostól hét versztára az Élő Isten tiszteletére épített remetelakkal és imahellyel, és ebben a lakban a remete hajlott koráig élt. Mikor a kerszténység sugara bevilágította Novgorod környékét, a rendkívül idős pusztai remete Novgorodba indult és felvette Ioakim püspöktől a szerzetességet, visszatért menedékhelyére Konstantin néven, ahol 1015-ben fejezte be életét Szentéletű Efrém karjaiban, aki megkapta tőle annak a templomi kegyszernek a maradványait, mely épségben maradt a remetelakot és az imahelyet elpusztító tűz után”.
A Tveri paterikon kételkedéssel viszonyult ehhez a legendához. A Paterikon összeállítója az egyik megjegyzésben a következőket latolgatja:
a) ebben a legendában az a szándék látszik, hogy a szülőföld történelmének kezdetét ősidőkre vezessék vissza,
b) Konstantint csak azért nevezik magyarnak, mert Torzsokban széles körben ismert volt három magyar testvér – Efrém, György és Mózes,
c) az a séma, ami alapján a legenda felépül, közös vonásokat mutat Mangupi Konstantin-Kasszián (XIV. század vége) legendájával,
d) a hagyomány azt mondja, Konstantin előrehaladott korban halt meg, az ikonon viszont inkább fiatalnak ábrázolják.
Nekünk ezek az ellenvetések elég általánosnak tűnnek és nem mindenben meggyőzőek. Ha bizalommal tekintünk Krasznyickij anyagaira, pontosabban a legendákra, melyeket a XIX. század végén jegyzett le, Torzsoki Konstantinról a következőket mondhatjuk el:
Származását tekintve magyar, és kézenfekvő, hogy ismerte Szentéletű Torzsoki Efrémet, de lehet, hogy mindhárom magyar testvért: Efrémet, Mózest és Györgyöt is.
A X. század második felében – XI. század elején élt, amikor a Kijevi Rusz és Magyarország közötti kapcsolat meglehetősen szoros volt. Valószínűsíthető, hogy mint később Szentéletű Torzsoki Efrémet is, őt is a lótenyésztő szakember minőségben hívták Kijevi Rusz földjére, és Olga fejedelemasszony ménesénél szolgált.
Világi neve Kon vagy Konon. Lehetséges, hogy a Kun vagy Hun (úgymint a nép) ragadványnévre kell gondolni, mely máig gyakran előfordul a magyarországi családnevek között. Kijevi Ruszban ezt a nevet aztán a kényelem kedvéért alakították át Konná, a Konon név rövidítéseként.
Olga fejedelemasszony kíséretének tagja volt, amikor keresztelték Konstantinápolyban. Olga kíséretét több mint száz fő alkotta, köztük orosz fejedelmek rokonai, „nemesasszonyai”, szolgálói, bizalmasai, kereskedők, hivatalnokok. Valószínű, hogy egy ilyen nagyszámú kíséretben Kon számára is akadt hely.
A keresztségben a Konon keresztény nevet kapta, mely görögül „dolgozót” jelent.
Konon az óorosz szerzetesség egyik megalapítója lett. A legenda szerint mindez Olga fejedelemasszony halála, azaz 969 után történt. Felmerül egy kézenfekvő kérdés: lehetséges-e, hogy mindez még Kijevi Rusz megkeresztelése előtt történt? Ha figyelembe vesszük, hogy „Barlanglakó” Szent Antal (Antonyij Pecserszkij) mindig remeteéletre törekedett, Szentéletű Torzsoki Efrém pedig kezdetben szintén remeteéletet élt, akkor ebben nincsen semmi meglepő.
A szerzetességet egy novgorodi főpaptól vette fel, mivel Torzsok a novgorodi egyházmegyében található. A novgorodi püspök, Ioakim, akit a legenda említ, történelmi személy, 1030-ban hunyt el.
Az új szerzetesi név gyakran kezdődött ugyanazzal a betűvel, mint a világi, ezért kézenfekvő, hogy a Konstantin nevet kapta. Emlékezzünk, hogy Konon Konstantinápolyban keresztelkedett meg, ami Nagy Konstantin nevét viseli. Ez Bíborbanszületett Konstantin uralkodásának idején történt, ami a második Konstantinhoz vezet bennünket. Végül emlékezzünk arra, hogy Olga fejedelemasszony a keresztségben a Heléna nevet kapta, az uralkodó, Konstantin anyjának nevét. Így Konon új neve egyenesen vagy közvetve összefüggésben áll a Kijevi Rusz földjére és Magyarországon is jól ismert Konstantinokkal.
Ahogy a legenda alapján érteni lehet, Konon szerzetesnek állt, de papi méltóságot nem vett fel, egyszerű szerzetes maradt. Ez magyarázza az egyszerű imádkozásra szolgáló imahely (valószínűleg kápolna), nem pedig templom építését, ahol csak felszentelt szerzetes tarthatott volna istentiszteletet.
Meggyőzően hangzik a legenda következő részlete: az imahely-kápolna, melyet Konon-Konstantin épített, az Élő Istennek lett szentelve, nem pedig a Megváltónak, nem az Istenanyának, nem valamelyik keresztény ünnep tiszteletére. Az Ószövetség az Élő Istent gyakran szembeállítja a halott bálványokkal (lásd MTörv 4,33; 5,26; Józs 3,10; ApCsel 14,15 stb). Így a legendának ebben a bibliai kifejezésében történelmi részletet láthatunk: a XI. század legelején az új földön, melyet pogányok laktak, kézenfekvő volt a kis templomot az Élő Istennek szentelni a pogány bálványimdás elvetése gyanánt, és annak ellensúlyozására.
Amennyiben hihetünk más legendák adatainak, nemcsak remete volt, hanem egyike Kijevi Rusz Krisztusért balgáinak. Általában úgy tartják, hogy Usztyugi Szent Prokopiosz (Prokopij Usztyuzsszkij – †1303) volt Oroszországban az első Krisztusért balga, de ez nem egészen így van, mivel még őt megelőzően is voltak Krisztusért balgák a Kijevi Barlangkolostor aszkétái között. Ezenkívül Rusz szoros kapcsolatokat ápolt Bizánccal, ahol nagy számban éltek Krisztusért balgák. Emlékezzünk csak a boldog Konstantinápolyi Andrásra. Lehetséges, hogy Konon-Konstantin egyszerre volt remete és Krisztusért balga, a történelem több ilyen esetet ismer.
Konon-Konstantin 1015-ben hunyt el, ami Szent Borisz és Gleb meggyilkolásának, illetve Szentéletű Efrém testvérének, az ifjú Magyar György meggyilkolásának éve. A források arról adnak hírt, hogy Szentéletű Efrém éppen öccse meggyilkolása után lett remete. Ugyanakkor nem világos, hogy Szentéletű Efrém miért éppen Torzsokba vonult el Rosztovból. A legenda, amelyet Krasznyickij jegyzett fel, ezt a tényt így magyarázza: korábban ott élt és halt meg Efrém honfitársa, Konon-Konstantin, és a hely valamennyire már lakott volt, bár maga a remetelak és az imahely addigra leégtek.
Konon-Konstantin előrehaladott korban halt meg, feltételezhető, hogy nyolcvan évesnél nem fiatalabban, honfitársa és utóda, Szentéletű Efrém karjaiban, aki néhány évvel később megalapította az első Borisz és Gleb emlékére szentelt kolostort Oroszországban. Emellett a legenda tartalmaz még egy megbízható részletet: Szentéletű Efrém elődjétől örökül kapta a tűz után épségben maradt templomi kegyszer maradványait.
Végül nem hagyhatók számításon kívül az ikonok (bár későbbi keletkezésűek), melyeken Konon-Konstantint együtt ábrázolják Szentéletű Efrémmel vagy olyan nagy tiszteletnek örvendő szentekkel, mint a moszkvai metropoliták: Péter, Elek, Jónás és Fülöp.
Adott tehát egy nagyon későn lejegyzett legenda. Sok kétséget hív elő, de minden alapot nélkülözőnek tartani helytelen lenne, mivel tartalmaz néhány olyan részletet, melyet nehéz vagy lehetetlen volna kitalálni, különösen a XIX. század végén. Mindenesetre reménykedhetünk, hogy idővel találnak újabb és pontosabb említést Magyar Konon-Konstantinról, és nevét bizonyossággal egy sorba lehet állítani Szentéletű Efrém, Szentéletű Mózes és György vértanú nevével.
(In: Találkozások Oroszországgal. A 2002. január 26-án megtartott Interdiszciplináris professzori Szeminárium anyaga. Szombathely, 2003, 67-75. o.)