Szent Szinerótasz szintén sirmiumi vértanú. Személye ismét arról tanúskodik, mennyire erős volt a görög hatás Pannónia földjének keresztény egyházaiban. Passiójából ugyanis megtudjuk, hogy görög származású volt, amit egy másik kézirat azzal egészít ki, hogy szerzetesi életet élt. Szinerótasz valószínűleg a harmadik század végén élhetett, s minden bizonnyal 307-ben halt vértanúhalált. Halálának dátuma február 22. és 23. közt ingadozik, ma általában február 22-ét fogadják el eredetinek, de a későbbi egyházi hagyomány, a legkorábbi egyházi naptárak (martyrologiumok) alapján, mindig február 23-al kapcsolja össze Szinerótasz nevét. Sőt, további hatvankét (másutt: hetvenkét) vértanút is megemlít, akik Szinerótasszal együtt ugyanezen a napon Sirmiumban szenvedtek mártíromságot. E hatvankét vértanút ugyanekkor és ugyanitt, de nem Szinerótasszal együtt megölt mártíroknak tartják, akik csupán az adatok hasonlósága miatt kerültek Szinerótasz mellé.

A latin egyházban szinte minden martyrologiumban megtaláljuk a vértanú nevét. Az ezekben közölt adatok pedig egészen a legkorábbi passiókra mennek vissza. E passiók közül kettő maradt ránk, mindkettő latin nyelven. Egy hosszabb, melyet általában eredetinek tartanak és egy rövidebb, minden bizonnyal későbbi átdolgozás. A két passió adatai nagyjából megegyeznek egymással, a legfontosabb különbség a kettő között az, hogy az eredetinek tekintett hosszabb változatban nem találjuk meg a “szerzetes” szót, míg a másikban igen. Éppen ennek alapján tartják ez utóbbit másodlagosnak, minthogy a szerzetes (monachus) szó csak a IV. század végén, jóval Szinerótasz vértanúsága után fordul elő a latin irodalomban. A következőkben tehát az eredetinek tekintett hosszabb változatot közöljük.

Szent Szinerótasz tisztelete a katolikus egyházban egészen a legkorábbi időktől folyamatosan dokumentálható. Mint azt a fentiekben említettük, nevét szinte minden egyházi naptárban megtaláljuk, sőt, még a legnépszerűbb gyűjteményekben is (pl. a Szentek Katalógusa című XIV. századi életrajzgyűjteményben) közlik passiójának rövidített változatát. Ugyanígy volt ez Sirmiumban is, ahol a régészek egy egészen korai (kb. IV. századi), a szent nevét viselő bazilika (temetőkápolna) nyomaira bukkantak, a vértanú és a bazilika kapcsolatát az itt talált feliratok is megerősítik. E feliratok nyújtják a legbiztosabb támpontot Szinerótasz nevének pontos írásmódjára is. A passiók és martyrologiumok ugyanis legtöbbször különböző Sirenus, Sinerius vagy Serenus névformákat hoznak, míg e korai feliratok minden esetben a görögös Szinerótasz formát tartalmazzák, melyről a legkorábbi martyrologiumok egyes kéziratai is tanúskodnak.

Bár a görög egyház naptáraiban nem találjuk Szinerótasz nevét, vértanúságának, szenvedéstörténetének egészen korai volta és a szent folyamatos helyi tisztelete bizonyossá teszik, hogy az ortodox egyház is szentjei közé sorolta Szent Szinerótasz szerzetesvértanút.

† Szent Szinerótasz szerzetesvértanú

1. Mikor a jövevény, görög származású Szinerótasz idegen földről Sirmiumba érkezett, kertészkedni kezdett, hogy ebből élhessen, minthogy más mesterséghez nem értett. Az üldöztetés idején kis ideig – mindössze néhány hónapig  –  rejtőzködött, mivel félt az ideig való gyötrelmektől. Később azonban újra bátran művelni kezdte kertjét, s ahogy ott dolgozott, egy nap egy asszony jött a kertbe két szolgálóleány kíséretében, és sétálgatni kezdett a kertben. Mikor ezt látta a fent mondott öreg, így szólt az asszonyhoz:
– Mit keresel itt, asszony?
Mire az így szólt:
– Úgy tartja kedvem, hogy ebben a kertben sétálgassak.
– Miféle asszony az ilyen – mondta erre Szinerótasz -, aki ilyen későn még itt sétálgat, mikor már a hatodik órában járunk? Úgy látom, nem sétálgatni jöttél te ide, hanem tisztességtelen és pajzán céllal, menj hát, és tanulj tisztességet, ahogyan tisztes asszonyokhoz illik.

2. Erre az asszony zavarában távozott és háborogni kezdett magában, nem annyira kikergettetése miatti bánatában, sokkal inkább azért, mert vágya nem érhetett célt. Végül aztán írt férjének, aki Maximianus császár bizalmas embere volt, és értesítette a rajta esett sérelemről. Mikor aztán férje elolvasta a levelet, mindjárt elpanaszolta a királynak:
– Míg mi oldaladon szolgálunk – mondta -, messze hagyott asszonyainkat gyalázat éri.
Erre a császár megengedte neki, hogy a provincia kormányzójának segítségével úgy álljon bosszút, ahogy csak kedve tartja. Az meg az engedély birtokában sietett haza, hogy megbosszulja a sértést, ami pedig nem is tisztes feleségen, hanem becstelen asszonyon esett. Mikor aztán elért a fent mondott városba, mindjárt a helytartóhoz ment, és ítéletet követelt a sértés ügyében, felmutatta a császár levelét és így szólt:
– Bosszuld meg a sértést, mely feleségemet távollétemben érte.
Igen elcsodálkozott a prefektus, mikor ezt hallotta, és ezt mondta neki:
– Ki merészelte megszégyeníteni a király bizalmasának feleségét?
– Valami Szinerótasz, egyszerű kertész – mondta a férfi.
Mikor a prefektus hallotta a nevet, rögtön megparancsolta, hogy vezessék elő, oda is vitték, s a prefektus elé állították.
– Mi a neved? – kérdezte a prefektus.
– Szinerótasz – mondta.
– Mit dolgozol? – szólt a prefektus.
– Kertész vagyok – válaszolta.
– Mért szégyenítetted meg egy ilyen nagy méltóságú férfi feleségét? – kérdezte a prefektus.
– Soha senki feleségét nem hoztam szégyenbe – válaszolta.
– Bizonyítsd rá – mondta a prefektus a férjnek -, hogy megvallja végre, milyen asszonyt szégyenített meg, mikor az sétálni akart a kertjében.
Szinerótasz azonban habozás nélkül így felelt:
– Tudom, hogy néhány napja rajtakaptam egy asszonyt a kertben, aki nem illő időben sétálgatott ott. Megfeddtem, és azt mondtam neki, nem helyes, ha egy asszony ilyen későn elhagyja a férje házát.
Mikor a férfi hallotta szemérmetlen és tisztességtelen felesége tettét, elpirult és elnémult, s többet nem követelte a prefektustól, hogy bosszulja meg a sértést, amiért hazajött, mert annyira fel volt dúlva.

3. A prefektus pedig, mikor hallotta a szent férfiú válaszát, elgondolkodott a bátor feleleten:
– Keresztény ez az ember, ha ennyire nem tetszik neki, ha egy asszony nem illő időben sétál a kertjében.
Ezért így szólt hozzá:
– Ki vagy te?
Mire ő késlekedés nélkül felelte:
– Keresztény vagyok.
– Eddig hol rejtőzködtél, és hogy kerülted el, hogy áldozz az isteneknek?
– Isten úgy akarta, hogy megőrizzen engem a testben – felelte. Olyan voltam, mint a kő, melyet az építők elvetettek; most azonban szüksége van rám az Úrnak az Ő háza építéséhez. Mivel azt akarta, hogy nyíltan előálljak, kész vagyok szenvedni az Ő nevéért, hogy a többi szenttel együtt Vele legyek az Ő országában.
Mikor ezt a prefektus meghallotta, nagy haragra gerjedt és így szólt:
– Minthogy egész idáig megmenekültél és rejtőzködéseddel semmibe vetted a császári rendeletet, s mivel nem voltál hajlandó áldozni az isteneknek, fejedet vétetjük.
Rögtön megragadták, a vesztőhelyre vitték, és lenyakazták az ördög szolgái, február 23-án, a mi Urunk Jézus Krisztus uralkodása idején, Akinek tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké. Ámen.

BIBLIOGRÁFIA

Források
A passiók: A rövidebb változat: Acta Sanctorum Februarii III. Antverpiae 1658, 365; A hosszabb változat: Ruinart, Th.: Acta martyrum sincera. Ratisbonae 1859, 517-518, (ezt a kiadást használtuk a fordításnál). Magyar fordítások: a rövidebb passió: Balogh A.: Pannónia őskereszténysége. (Szent István Könyvek 102.), Budapest 1932, 55-57, ahol néhány részletet közöl a Ruinart-féle hosszabb verzióból is, ennek teljes magyar fordítása azonban: Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától 21, 1857, 341-345; Ezt a fordítást, minthogy nyelvezete igen régies, nem tudtuk teljes egészében közölni, de az új fordítás során, a Balogh által közölt részletekkel együtt, figyelembe vettük.
A martyrologiumok: A legkorábbi martyrologium: Martyrologium Hieronymianum. Ed. Duchesne, L. – De Rossi, G. B. In: “Acta Sanctorum Novembris II/1.” Bruxelles 1894, (24). Későbbiek: Martyrologium Usuardi, Patrologia Latina 123, 787-790; Martyrologium Adonis, Patrologia Latina 123, 231-232, A Szentek Katalógusa Szinerótaszról szóló fejezete: Petrus de Natalibus: Catalogus Sanctorum.  III/147. Lugduni 1514. f. 54v
Irodalom
Balogh A.: Pannónia őskereszténysége. (Szent István Könyvek 102.), Budapest 1932, 53-57; Nagy T.: A pannóniai kereszténység története a római védőrendszer összeomlásáig. (Dissertationes Pannonicae II. ser. No. 12.), Budapest 1939, 59 és 69; Zeiller, J.: Les origines chrétiennes dans les provinces danubiennes de l’Empire Romain. Paris 1918, 87-88 és 189-190.
Szent Szinerótasz sirmiumi emlékeiről: Ljubic, S.: “O groblju sv. Sinerota u Mitrovici”, Vjestnik hrvatskoga arkeologickoga drustva 8, 1886, 97-105.

Tóth Péter

Forrás: Magyarság és Ortodoxia – Ezer esztendő (A Magyar Ortodox Egyházmegye és a Miskolci Ortodox Múzeumért Alapítvány kiadása, szerk. Imrényi Tibor; megjelent a magyar kereszténység millenniumának esztendejében, 37-40. oldal)