prot. Pavel Velikanov

1. — Tudom, uram, hogyan fizessek meg hűtlenségéért! Amint leveszi e sálat a nyakáról, örökre elveszíti a koronát a fejéről!

2. Ezekkel a szavakkal kötött fel szorosan egy sálat Françoise de La Baume Le Blanc, XIV. Lajos francia király szeretője a király nyakára. Versailles-t elhagyva a kegyvesztett favorit selyemsál viselésére ítélte az uralkodót. A babonás Lajos ki nem állhatta az átkozott sálat, ami egészen az övéig lelógott, és a lakomák alkalmával mindig leette, beleakadt a parókájába, és mindenben zavarta! De nem volt mit tenni: minden nap kimosatta, és reggel újra felkötötte. Csak nem fogja elveszíteni a birodalmát egy sál miatt? Meghallva a történetet, és csodálkozva a király hosszú uralkodásán, a magas rangú személyiségek ugyanilyen sálban kezdtek járni a fogadásokra! Így kezdődött — a francia uralkodó babonássága miatt ─ a nyakkendő története!

3. Érdekes, hogy még a szovjet időkben is, amikor a fényes jövő építőinek a szótárából minden, a vallással kapcsolatos szót töröltek, a babonaságok kiválóan tartották magukat. Nem tudja-e mindenki, hogy vizsga előtt nem szabad mosakodni, vagy a feleségnek azzal a vadászköszöntéssel kell búcsúznia a férjétől egy nehéz feladat előtt, hogy „Se tollat, se pihét”, amire férjének rögtön rá kell vágnia, hogy „Az ördögbe!” — ha azt akarja, hogy szerencsével járjon? А szerencsétlenséget hozó fekete macskákról, eltört tükrökről, kiszóródott sóról vagy elveszített kabaláról már nem is beszélve! Minden foglalkozásnak megvannak a maga babonái, amelyek idővel szent és sérthetetlen rituálékká válnak. A zenész, aki a koncert napján nem jobb lábbal kel fel, és elrakja maga után az ágyneműt, bukásra ítélte magát. Még Luciano Pavarotti sem lépett ki soha a színpadra anélkül, hogy ne lett volna a zsebében egy görbe szög és egy „szerencsepeták” a cipőjében. Ha egy tűzoltó kitisztítja a cipőjét, akkor biztos, hogy riasztás lesz.  És ha a szabadságról visszaérkező tűzoltót nem locsolják le társai tűzoltó tömlőből, akkor hamarosan újra tűzhöz kell vonulniuk. A pleszecki űrrepülőtéren mindenki tudja, hogy kilövés előtt rá kell írni a hordozórakétára, hogy „Tánya, baj lesz!”

   Ámde vajon honnan ered az emberben a babonára való hajlam? Még napjainkban is, az informatikai technológiák és az űrhajózás korában, a babonák nemhogy eltűnnének, hanem inkább szaporodnak, és békésen megférnek az új technikai felfedezésekkel. Elnézve, milyen mágikus mozdulatokkal bánik a szupermarket eladónője a nagy névértékű bankjegyekkel, az ember akaratlanul is elgondolkodik: vajon miben különbözünk kőkorszaki őseinktől?

4. A babona szinonimája a tévhit, téveszme – azaz üres, hamis hit. Igaz ugyan, hogy téves, de benne van a hit szó is. Az ember valamitől mégis fél, hiába barikádozza el magát Istentől high tech-val, kényelemmel és emberi jogokkal. Lehet, hogy a tévhitek néha olyan ostobák, hogy az ember azt se tudja, sírjon vagy nevessen rajtuk, mégis azt bizonyítják, hogy nem minden tőlünk függ, mert az a fránya Véletlen egy szempillantás alatt mindent tönkretehet. Saját tehetetlenségétől és teljes védtelenségétől való elkeseredésében az ember önkéntelenül is megpróbálja valahogyan elhatárolni magát mindattól, ami betörhet az életébe mindenféle talizmánokkal, értelmetlen, mégis „titokzatosnak” tartott szertartásokkal, a szentnek hitt „jelek” végeláthatatlan sorával, amelyekkel tömve vannak az üzletek.

5. A hit azonban veszélyes dolog. „Legyen nektek hitetek szerint!” (Mt 9,29) — mondta Krisztus. Akár akarjuk, akár nem, a hitünkre építjük fel egész életünket. És nem félelmetes-e az Istenbe vetett hit sziklája, az Öröklét alapja helyett a különféle előjelekre, kabalákra és horoszkópokra építkezni? Nem azért omlanak-e össze az emberi sorsok, mert szilárd alap helyett a babona szemfényvesztésére épülnek?

   A babona akkor születik meg az emberi lélek mélyén, mikor a lélek üres.

6. A babona fő kísértése abban van, hogy nem megterhelő. A vallásos hittől eltérően, amely mindent, ami az ember életében történik, az ember erkölcsi viselkedésével hoz összefüggésbe, a babona azt mondja, hogy szemmel vagy szóval verés, vagy megbabonázott tárgy miatt következett be a baj. A babonás embernek nem kell bűnbánatot tartania, és nem kell megváltoztatnia az életmódját: elegendő megtalálnia a kulcsot a megfelelő talizmán vagy ráolvasás formájában, és minden a maga helyére kerül.

   Ó, ha a babona egyszerűen csak a „semmiben” való hit lenne! De ilyen hit nincs. A babona ártalmatlan felszíne alatt igenis szellemi erő rejtőzik, amely nem engedi el egykönnyen azt, aki hisz benne. A babonában való hit az a híd, amelyen a démoni erők behatolnak az életünkbe. Amikor Szárovi Szent Szerafimtól azt kérdezték, hogyan lehet nem hinni a babonában, amikor pedig az általában beteljesül, a sztarec így válaszolt: „Ne higgy bennük, és akkor nem teljesedik be!”. Mert nem lesz, aki segítsen neki a beteljesedésben!

7. Nagy Szent Vazul ezekkel a szavakkal hívta fel a figyelmet a kettős hit veszélyére: „Sokan úgy gondolják, hogy ártalmatlan dolog az előjelek fejtegetőit hallgatni. Ha valaki eltüsszentette magát igehirdetés közben, mondják, annak is jelentése van. Ha a hátam mögött valaki nevemen szólított, ha kifelé menet megcsúszott a lábam, beakadt a ruhám — mindez akadályt jelent.  Még a kiváló, Isten ítéletét váró emberek is könnyen esnek ebbe a végzetes hibába. Jegyezd meg a szavamat: kitaszított az a nép, amely hisz ebben. Már Mózes törvénye is a démonok művének tartotta a jövendőmondást, varázslást, csillagjóslást vagy boszorkányságot. Az ellenség gúnyt űz az emberből: elég, ha feltűnik egy macska, felbukkan egy kutya, vagy reggel olyan ember jön szembe – legyen az a legjámborabb lélek –, akinek hibás a jobb szeme, vagy sántít a jobb lábára, máris félreugrik, elfordul tőle az ember, vagy ferde szemmel néz rá. Hát nem nyomorult-e az ilyen élet, amely mindent gyanakodva szemlél, mindenben akadályt lát, ahelyett, hogy Istenhez emelné fel a lelkét?”