Nagyböjt 6. hetének istentiszteletei

NAGYBÖJT 6. HETE

SZERDA. ELŐRESZENTELT ADOMÁNYOK LITURGIÁJA

 

18. zsoltári kathizma.

 

„Uram, Tehozzád kiáltottam” után:

 

Triódion sztichirái 5. h.:

 

Gazdag vagyok a szenvedélyekben, s felöltöttem a képmuta­tásnak talmi öltözetét, örvendezve a mértéktelenség rosszaságai­ban, és határtalan könyörtelenséget mutatok, megvetve az értel­memet, mely a bűnbánat kapuja elé vetve, minden jónak hiányá­ban éhezik, és beteg a részvétlenség miatt. De Te Uram, a bűnök­ben szűkölködő Lázárrá tégy engem, nehogy majdan rászorulva, nélkülözzem annak ujját, mely felüdülést hozna az olthatatlan lángban kínlódó nyelvemnek; és Ábrahám ősatyának ölébe he­lyezzél engem, mint embereket szerető. (2-szer.)

Lelketeknek olthatatlan vonzalmában, Krisztust meg nem ta­gadtátok szent Vértanúk, de kiállva a kínzások különböző bántal­mait, a zsarnokok vakmerőségét lerontottátok; megőrizve hajtha­tatlan és sértetlen hiteteket, a mennyekbe költöztetek. Ezért mi­vel elnyertétek az Őhozzá való bizodalmat, kérjétek Ót, hogy aján­dékozza nekünk a nagy irgalmat.

Túl a Jordánon testileg vándorolva Jézus, így szólattál a Ve­led lévőkhöz: Meghalt már Lázár barátom, s éppen most adják őt át a sírnak; örülök hát miattatok barátaim, mert így megtudjátok, hogy mint határtalan Isten mindent tudok, habár láthatóan Ember­nek születtem. Menjünk feléleszteni őt, hogy a halál átérezze a maga legyőzetését és teljes elpusztulását, amelyet Én nyilvánosan véghezviszek, megadva a világnak a nagy irgalmat.

Mártát és Máriát követve óh hivők, követekként istenes tet­teket küldjünk az Úr elé, hogy eljöjjön és feltámassza a halott ér­telmünket, mely nyomorult érzéktelenséggel fekszik a közömbös­ség sírjában; egyáltalán nem érzi az isteni félelmet, és már nin­csen éltető ereje, és kiáltsunk: Lásd könyörületes Urunk, és ami kéntegykor Lázár barátodat fölkeltetted, félelmetes megjelenéseddel, kelts életre mindnyájunkat, megadva nekünk a nagy irgalmat.

(6. h.:) Két napja van már a sírban Lázár, és szemléli az időtelen időktől elhunytakat; látja ott a különös szörnyeket, s az alvilág béklyóival fogvatartott, megszámlálhatatlan sokaságot; nővérei ezért keservesen sírnak, maguk előtt látva a sírboltját. Ámde Krisztus közeledik, hogy életre keltse a barátját, és mindnyájan egyhangúan egy éneket zengenek Őnéki: Áldott vagy, óh Üdvözítő; irgalmazz nekünk.

 

További sztichirák a Mineából.

 

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . theotokion a Mineából

 

1. prokimen 4. h.:

 

Az Úr színe előtt fogok járni az élőknek földjén.

Szerettem, hogy meghallgatja az Úr az én könyörgésemnek hangját.

 

1. ószövetségi olvasmány (Genezis 43, 26-31; 45, 1-16;):

 

Bevitték Józsefnek a házba az ő testvérei az ajándékokat, amelyek a kezükben voltak, és leborultak előtte. Ő pedig megkérdezte tőlük: Hogy vagytok? És ezt mondta: Egészséges-e öreg atyátok, akiről beszéltetek? Él-e még? Azok pedig így feleltek: Egészséges a te szolgád, a mi atyánk él még. És szólott József: Áldott az az ember Istenben. És azok meghajoltak és leborultak előtte. Amikor József fölemelte szemeit, meglátta Benjámint, az egy anyától való testvérét, és így szólt: Ez a ti legifjabb testvéretek, akiről azt mondtátok, hogy elhozzátok hozzám? És azt mondta: Isten irgalmazzon néked, gyermekem. Megrendült pedig József, mert ősszeszorult a szíve öccse láttán, és sírhatnékja támadt. Bement azért a belső szobába, és ott sírt. És megmosván az arcát, kijött és uralkodott magán. Ezután József nem állhatta már az ott álló sok embert, hanem felkiáltott: Küldjetek el tőlem mindenkit! És nem maradt József mellett senki, amikor megismertette magát a testvéreivel. És hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották az egyiptomiak mind, és hallható volt a fáraó házában. Szólt pedig József a testvéreihez: Én vagyok József! Él-e még az én atyám? De a testvérek nem tudtak válaszolni, mert megrémültek. József pedig azt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám. Azok közelebb mentek. Ekkor azt mondta: Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. De most ne bánkódjatok, és ne tűnjön néktek kegyetlennek hogy engem ide eladtatok, mert Isten az életre küldött engem előttetek Most már második esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt eszten­deig nem lesz sem szántás, sem aratás. Isten pedig azért küldött el engem előttetek, hogy utódaitok maradjanak a földön, és sok ivadékot neveljen föl néktek. Így tehát nem ti küldtetek engem ide, hanem az Isten, és szinte atyjává tett engem a fáraónak, egész házának urává és Egyiptom egész földjének fejedelmévé. Sietve menjetek el tehát atyámhoz, és mondjátok meg neki, hogy ezt üzeni József, a te fiad: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne késlekedj, és az arábiai Gósen földjén fogsz lakni; közel leszel hozzám te és fiaid és unokáid, juhaid, marháid és min­dened, amid van. Én majd ellátlak ott, – hiszen még öt évig tart majd az éhínség, – s így nem fogsz nélkülözni sem te, sem fiaid, sem semmid. Íme látják szemeitek és Benjámin testvérem szemei, hogy az én szájam szól hozzátok. Mondjátok el tehát atyámnak minden dicsőségemet itt Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok, és sietve hozzátok ide atyámat. Ekkor testvérének, Benjáminnak a nyakába borult és sírt; és Benjámin is sírt az ő nyakába borulva. Majd megcsókolta minden testvérét és sírt ve­lük; azután elbeszélgettek vele a testvérei. És elterjedt a fáraó házában a hír, hogy megjöttek József testvérei. Megörült ennek a fáraó és egész udvartartása.

 

2. prokimen 4. h

 

Az Úr iránt való fogadalmaimat megtartom az Ő egész népe előtt.

Hittem, ezért szólottam; pedig megaláztattam nagyon.

 

2. ószövetségi olvasmány (Példabeszédek 21, 23-22, 4;)

 

Aki őrzi a száját és a nyelvét, megóvja a szorongatástól a lelkét. Az arcátlant és a gőgöst és a nyeglét kártevőnek nevezik, aki pedig tartja a haragot, törvénytelen az. A vágyak megölik a restet, mert kezei nem akarnak bármit is tenni. A bűnös egész napját gonosz kívánságok közt tölti, az igaz pedig szüntelenül irgalmaz és könyörül. A bűnösök áldozatai utálatosak az Úr előtt, mivel törvénytelenül mutatják be azokat. A hamis tanú elpusztul, az engedelmes ember pedig nyugodtan beszélhet. A bűnös ember szemtelen orcával ellenkezik, az egyenes lelkű pedig maga látja útjait. Nincs bölcsesége, nincs bátorsága, nincs tanácsa az Úrral szemben a bűnösnek. Készen áll a ló az ütközet napján, de az Úrtól van a segítség. Kívánatosabb a jó hírnév a nagy gazdagságnál, feljebbvaló az ezüstnél és az aranynál a jóságos kegyelem. A gazdag és a szegény szembekerülnek egymással, pedig mindkettőjüket az Úr alkotta. Látván az okos, hogy a gonosz kegyetlenül bünhődik, okul belőle, az esztelenek pedig közömbö­sen elmennek mellette, és kárukat látják. A bölcseség következménye az Úr félelme, gazdagság, dicsőség és élet.

 

A Liturgia folytatását lásd: a Liturgikonban.

 

PÉNTEK. ELŐRESZENTELT ADOMÁNYOK LITURGIÁJA

 

18. zsoltári kathizma.

 

„Uram, Tehozzád kiáltattam” után sztichirák 8. h.:

 

Eltöltvén a lelket fölemelő negyven napot, kérünk Téged óh Emberszerető, hogy a szenvedésed szent hetét is megérhessük, hogy dicsérjük abban a Te nagyságodat, és a rólunk való mond­hatatlan gondviselésedet, egyetértőn zengedezve: Urunk, dicsőség Néked. (2-szer.)

Úrnak Vértanúi, esedezzetek a mi Istenünkhöz, és kérjétek lelkünknek a könyörület sokaságát, és a sok vétkünknek kiengesztelését, Hozzátok könyörgünk.

(6. h.:) Urunk, kinek szándékod volt a sírba költözni, Lázár sírját látni akartad és megkérdezted: Hová helyeztétek őt? És meg­tudván, ami úgysem volt Előtted ismeretlen, szólítottad azt, akit szerettél: Lázár, jöjj elő! S hallgatott az élettelen Arra, aki néki lehelletet adott, Reád, a mi lelkünk Üdvözítőjére. (2-szer.)

Urunk, a negyednapos sírjához jöttél, Lázár sírboltjához, és könnyeket ejtve a barátod felett, fölkeltetted a negyednapos halottat, életnek Kalásza. Így a halált megkötözte a Te hangod, a halotti leplet pedig leoldozták kezeid. Öröm töltötte el akkor a tanítványok csoportját, és mindnyájan egyhangúan egy éneket zengtek Néked: Áldott vagy, óh Üdvözítő; irgalmazz nekünk. (2-szer.)

Urunk, szavad lerontotta az alvilág uralmát, és hatalmadnak igéje fölkeltette a sírjából a negyednapos halottat; így lett Lázár az újjászületés üdvösséges kezdete. Minden lehetséges Néked Uralkodónk, a mindenek Királyának. Ajándékozd szolgáidnak a kiengesztelést és a nagy irgalmat.

Urunk, meggyőzni akarván tanítványaidat, a holtakból való feltámadásodról, megjelentél Lázár sírboltjánál, és midőn őt előszólítottad, rabul esett az alvilág, s elengedte a negyednapos halottat, aki így kiáltott Hozzád: Áldott Uram, dicsőség Néked. Urunk, magadhoz véve a tanítványaidat, eljöttél Bethániába hogy fölkeltsed Lázárt, és könnyezve őfelette az emberi természet törvénye szerint, mint Isten fölkeltetted őt, a negyednapos halottat, és ő így kiáltott Hozzád, Üdvözítő: Áldott Uram, dicsőség Néked.

Dicsőség .. 8. h.:

Megjelentél Lázár sírboltjánál Üdvözítőnk, és szólítva a ha­lottat, mint álomból keltetted föl; lerázta magáról az enyészetet az Enyészetlenség lehelletétől, és szavadra előjött a pólyákkal összekötözött. Mindent tehetsz, mindenek Néked szolgálnak, óh Em­berszerető, mindenek Néked vannak alárendelve; Üdvözítőnk, di­csőség Néked.

Most és mindenkor . . .

Eltöltvén a lelket fölemelő negyven napot, így kiáltsunk: Ör­vendezz Bethánia városa, Lázár szülőföldje! Örvendezzetek Márta és Mária, az ő nővérei! Holnap eljő oda Krisztus, hogy szavával felélessze az elhunyt testvéreteket; kinek hangját ha meghallja a keserű s telhetetlen alvilág, félelemtől remegve és hatalmasat fel­nyögve, elbocsátja a pólyákkal megkötözött Lázárt. Csodájától el­ámulva a héberek népe, pálmaágakkal és gallyakkal fogadja Őt; s megjelennek a gyermekek ünnepelni Azt, kit gyűlölnek atyáik: Áldott, aki az Úr nevében jő, Izráel Királya!

 

1. prokimen 6. h.:

A mi segítségünk az Úrnak nevében van; aki teremtette az eget és a földet.

Ha az Úr nem lett volna közöttünk, – így szóljon Izráel, – ­ha az Úr nem lett volna közöttünk, amikor reánk támadtak az em­berek, elevenen nyeltek volna eI minket.

 

1. ószövetségi olvasmány (Genezis 49, 33-50, 26;)

Befejezte Jákob a fiainak szóló rendelkezéseit, és fölemelvén lábait az ágyra, elhunyt; és népéhez csatlakozott. És ráborult József atyjának arcára, keservesen sírt és megcsókolta őt. És megparancsolta József szol­gáinak, a balzsamozóknak, hogy balzsamozzák be atyját; és a balzsamo­zók be is balzsamozták Izráelt. És eltelt ezzel negyven nap; – mert ennyi napra van szükség a bebalzsamozáshoz, – és gyászolta őt Egyiptom het­ven napig. Amikor pedig elmúltak a gyász napjai, szólott József a fáraó udvari embereihez, mondván: Ha jóindulatra találtam előttetek, szóljatok rólam a fáraó fülehallatára, mondván: atyám megesketett engem elhalá­lozása előtt, és ezt mondta: abba a sírba, amelyet Kánaán földjén vájattam magamnak, oda temess el engem. Most tehát elmegyek és eltemetem atyámat, azután visszatérek. Szóltak tehát a fáraónak József szavai szerint. És azt mondta a fáraó: Menj el és temesd el atyádat, ahogyan megesketett téged. El is ment József, hogy eltemesse atyját, és vele mentek a fáraó minden szolgái és házának vénei és Egyiptom földjének minden vénei, meg Jőzsef egész házanépe és testvérei, és atyjának egész házanépe; csak a rokonságukat, juhaikat és marháikat hagyták Gósen földjén. Még hadi­szekerek és lovasok is mentek vele; igen nagy sereg keletkezett. Amik eljutottak Hátád szérűjéhez, amely a Jordánon túl van, nagy és mélységes gyásszal gyászolták őt, és József hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának. És látták Kánaán földjének lakói a gyászt Hátád szérűjénél, és azt mondták: Nagy gyászuk van az egyiptomiaknak. Ezért nevezték el azt a helyet a Jordánon túl Egyiptom Gyászának. Így cselekedtek Jákobbal fiai, ahogyan meghagyta nekik: elvitték őt a fiai Kána földjére, és eltemették őt a kettős barlangba, amelyet Ábrahám vásárolt sírhelynek való birtokul a hetteus Efróntól, Mamréval szemben. És visszatért József Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elmentek vele eltemetni atyját. Látván pedig József testvérei, hogy atyja meghalt, azt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit ellene elkövettünk? És elmentek Józsefhez, ezt mondván: Atyád mielőtt elhunyt, ezt parancsolta nekünk: Így szóljatok Józsefhez: bocsásd meg nekik igaztalanságukat és bűnüket, hogy rosszat követtek el ellened. Most tehát bocsásd meg azoknak igaztalanságát, akik atyád Istenének szolgái. József sírvafakadt, amikor ezt mondták neki. Azután eléje járulva, azt mondták: Tudd meg, hogy szolgáid vagyunk. És szólott hozzájuk József: Ne féljetek, mert én az Istené vagyok. Ti ugyan rosszat terveltetek ellenem, de Isten jót akart nekem, hogy úgy történjék, ahogyan ma van, és sok nép eltartassék. És még ezt mondta nekik: Ne féljetek, én majd eltartalak benneteket és házatok népét. Így vigasztalta őket és a szívükhöz szólott. József Egyiptomban lakott, testvéreivel és atyjának egész házanépével együtt. Száztíz esztendeig élt József, és meglátta Efráim gyermekeit harmadíziglen, és Mákirnak, Manassé fiának is születtek fiai József térdén. És szólott József a testvéreihez, mondván: Én meghalok, de Isten bizonyosan reátok tekint és elvezet benneteket erről a földről arra a földre, amelyet esküvel ígért meg atyáinknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. És megeskette József Izráel fiait, mondván: Amikor majd reátok tekint Isten, vigyétek el magatokkal innen az én csontjaimat. És meghalt József száztíz esztendős korában, és bebalzsamozták őt, és koporsóba helyezték Egyiptomban.

 

2. prokimen 4. h.:

Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye.

Meg nem rendül mindörökké, aki Jeruzsálemben lakozik.

 

2. ószövetségi olvasmány (Példabeszédek 31, 8-31;)

Fiam, nyisd meg a szádat Isten igéjével, és mindent helyesen ítélj meg; nyisd meg a szádat és ítélj igazságosan, szolgáltass igazságot a szegénynek és a gyöngének. Derék asszonyt kicsoda találhat? Drágább ilyen a drágaköveknél. Bízik benne férjének szíve; az ilyen nem szűkölködik a jó szerzeményekben, mert egész életében jót tesz a férjének. Gyapjút és lent fonva, hasznossá teszi azokat a kezeivel. Olyan ő, mint messziről érkező hajó: összegyűjti a vagyonát. Fölkel még éjjel, ételt ad a házanépének, és munkát a szolgálóleányoknak. Ha megtekinti a szántóföldet, megveszi azt, kezemunkájának keresetéből beülteti a földbirtokut. Derekát erősen felövezve, munkára feszíti meg karjait. Átérzi azt, hogy jó dolgozni, és egész éjjel ki nem alszik a mécsese. Karját hasznos dol­gokra nyújtja ki, kezeit orsóra támasztja. Markát megnyitja a szűköl­ködőknek, kezét kinyújtja a szegényeknek. Férjének nem kell gondos­kodnia házanépéről, ha ő máshol időzik, mert mindnyájukat ő öltözteti. Kettős köpenyeket készít a férjének, őneki pedig patyolatból és bíborból van az öltözete. Tekintélyes a férje a kapukban, amikor a tanácsban együtt ül az ország véneivel. Finom gyapjúszöveteket készít és eladja a föníciai­aknak, és öveket a kananeusoknak. Erőbe és ékességbe öltözik, és örül az utolsó napokban. Száját figyelmesen és törvénytisztelően nyitja meg, és nyelvét rendre szoktatja. Szűkreszabja házanépének időtöltését, a restség kenyerét nem eszi. Fölneveli gyermekeit, és meggazdagodnak azok, és fér­je így dicséri őt: Sok leány dolgozott derekasan, sokan szereztek vagyont, de te felettük állsz és felülmúlod mindannyiukat. Hazug a kedvesség, és hiábavaló az asszonyi szépség, mert az okos asszony nyer áldást; az Úr félelmét dicsérje ő. Adjatok neki kezemunkája gyümölcseiből, és dicsérje őt a kapukban az ő férje.

 

A Liturgia folytatását lásd: a Liturgikonban.