P: Áldott az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek Országa…
K: Ámin.
Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked. Mennyei Király . . .
Triszágion. Mi Atyánk . . .
P: Mert Tied az Ország . . .
K: Ámin.
Uram irgalmazz. (12-szer) Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Jertek, hódoljunk . . .

Elöljáró – 103. – zsoltár

Békességes ekténia.

Zsoltári kathizma elmarad.

„Uram, Tehozzád kiáltottam” után sztichirák 2. h.:

     Összeszalad tehát a zsidók tanácsa, hogy átadja Pilátusnak a mindenek Teremtőjét és Alkotóját. Óh a törvénytelenek! Óh a hitetlenek! Ítéletre szánják Azt, ki eljő ítélkezni élők és halottak felett; és ki a szenvedéseket gyógyította, szenvedésre készítik Őt Hosszantűrő Urunk, nagy a Te irgalmad; dicsőség Néked. (2-szer)
A törvénytelen Júdás, aki a Vacsorán Veled együtt Urunk mártotta kezét a tálba, a törvénytelenekhez nyújtotta ki kezeit hogy átvegye az ezüstpénzeket; és ki számbavette a kenet értékét nem rettent meg elárulni Téged, a Felbecsülhetetlent. Ki a lábai a mosásra nyújtotta, álnokul megcsókolta az Uralkodót, hogy elárulja Őt a törvényteleneknek; kivettetvén pedig az apostolok karából, és eldobván a harminc ezüstpénzt, nem láthatta a harmad napi feltámadásodat, amely által irgalmazz nekünk. (2-szer)
Júdás az álnok áruló, álnok csókkal elárulta a Megváltó Urat a mindenek Uralkodóját, mint rabszolgát, adta el a törvénytele neknek; mint a juh a leölésre, úgy vitetett Istennek Báránya, a. Atyának Fia, az egyedülvaló Nagyirgalmú. (2-szer)
      Júdás a szolga és álnok, a tanítvány és az alattomos, a barát és a rágalmazó, tetteiben nyilatkozott meg; mert míg követte Mestert, magában már az árulást latolgatta. Ezt mondta magában: Elárulom Őt, és megszerzem az összegyűlt pénzeket. Igyekezett pedig a kenetet is eladni, és Jézust álnokul elfogatni; csókot adott s elárulta Krisztust, aki pedig mint a juh a leölésre, úgy vitetett az egyedül kegyelmes és embereket szerető. (2-szer)
Akit Báránynak hirdetett Ézsaiás, önszántából leölésre hátát korbácsoknak adja, és orcáját ütéseknek; arcát nem fordítja el a köpdösések szégyenétől; és gyalázatos halálra ítéltetik. Mind ezt önként fogadja a Bűntelen, hogy a mindeneknek ajándékul adja, a halottakból való feltámadást. (2-szer)
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . 6. h.:
Valóban viperáknak fajzata Júdás, kik mannát ettek a pusztaságban, mégis zúgolódtak Táplálójuk ellen: még szájukban volt az étel, máris ócsárolták az Istent a háládatlanok. Ez az istentelen is még szájában hordozva a Mennyei Kenyeret, árulást készített Megváltó ellen. Óh mily telhetetlen szellem, és mily embertelen vakmerőség! Eladta a Táplálóját, és a szeretett Uralkodóját átadta a halálnak. Valóban azoknak fia az istentelen, s velük együtt örökölte az elkárhozást. Óvd meg azért Urunk a mi lelkünket, az ilyen embertelenségtől, ki hosszantűrésben egyedül vagy mérhetetlen.

Bemenet Evangéliummal.

Prokimen 1. h.:

Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől; az igaztalan férfiútól szabadíts meg engem.
Akik igaztalanságot gondoltak a szívükben, egész napon át.

1. ószövetségi olvasmány (Exodus 19, 10-19;)
Mondá az Úr Mózesnek: Lemenvén, tégy bizonyságot a nép előtt, és tisztítsd meg őket ma és holnap; mossák meg ruháikat és legyenek készen a harmadik napra; mert a harmadik napon leszáll az Úr a Sinai hegyre az egész nép szemeláttára. És vonj határt a nép körül, mondván: Őrizkedjetek fölmenni a hegyre, és bármit is érinteni belőle. Mindaz, aki hozzáér a hegyhez, halállal lakol. Kéz nem érinti őt, mert kővel kövezik agyon, vagy nyíllal lövik le; akár barom, akár ember, nem marad életben. Amikor pedig a mennydörgés és a kürtszó és a felhő eltávoznak a hegyről, ők fölmehetnek a hegyre. Lement tehát Mózes a hegyről a néphez, és megtisztította őket, és kimosták ruháikat. És mondotta a népnek: Legyetek készen, három napig asszonyhoz ne közelítsetek. És történt a harmadik napon virradatkor, mennydörgés és villámlás és sűrű felhő támadt a Sinai hegyen; erős kürtszó harsogott, és megrémült az egész nép, amely a táborban volt. És kivezette Mózes a népet a táborból Istennek fogadására, és megálltak a hegy tövében. Az egész Sinai hegy füstölgött, mert Isten szállt reá tűzben; a füst úgy szállt fel, mint a kemence füstje, és az egész nép megrendült. És történt, hogy a kürt hangjai egyre erősebbek lettek. Mózes pedig beszélt, és Isten felelt néki mennydörgésben.

Prokimen 7. h.:
Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, és támadóimtól szabadíts meg engem
Védj meg engem a törvénytelenséget művelőktől.

2. ószövetségi olvasmány (Jób 38, 1-21; 42, 1-5;)
Mondá az Úr Jóbnak viharból és fellegekből: Ki az, aki elrejtve Tőlem akaratát, és szavait visszatartva szívében, úgy véli, hogy Előlem elrejtőzhet? Övezd fel, mint férfiú, derekadat; Én kérdezlek majd, te pedig felelj Nékem: Hol voltál, amikor megalapoztam a földet? Válaszolj, ha tudsz valami értelmeset. Ki határozta meg annak méreteit, tudod-e? Vagy feszítette ki fölötte a mérőzsinórt? Mire ereszkedtek annak pillérjei? Ki az, aki elhelyezte annak szegletkövét? Amikor megszülettek a csillagok, hangosan dicsértek Engem minden angyalaim. Kapukkal torlaszoltam el a tengert, midőn anyjának vajúdó méhéből előjött; felhőt tettem öltözetévé, ködbe pólyáztam be; határokat szabtam neki, zárakat és kapukat helyezve köréje. Mondottam pedig neki: Eddig jöhetsz, és nem terjedhetsz tovább, hanem önmagadban törjenek meg hullámaid. Avagy a te idődben alkottam-e meg a reggeli fényt? Megismerte-é a hajnalcsillag a maga rendjét, hogy megragadja a föld széleit, és lerázza róla a bűnösöket? Avagy te vettél-e agyagot és alkottál élőlényt, és helyezted azt a földre, hogy beszéljen? Te vontad-é el a bűnösöktől a világosságot, és a kevélyek karját te zúztad-e össze? Eljutottál-e a tenger forrásához, és bejártad-e a mélység nyomait? Feltárulnak-é előtted félelmükben az alvilág kapui, és az alvilág őrei téged látva félemednek-é meg? Áttekintetted-é a föld szélességét? Mondd meg Nékem, mekkora az? Mely földön lakozik a világosság és hol van a sötétség helye? Vajjon elvezethetsz-é azok határaihoz, és ismered-é azok ösvényeit? Tudod te ezt, hiszen akkor születtél, és nagy a te éveid száma. Felelvén pedig Jób, ezt mondja az Úrnak: Tudom, hogy mindent megtehetsz, és semmi sem lehetetlen Néked. Mert ki rejtheti el  Tőled akaratát? És ki az, aki szavakat kímélve, úgy véli, hogy elrejtőzhet Előled? És kicsoda nyilvánítja ki nékem, amit nem tudok, nagy és csodálatos dolgokat, melyeket nem ismerek? Hallgass meg, Uram, hogy én szóljak. Hadd kérdezzelek, Te pedig taníts engem. Fülem hallásával hallottalak előbb, most pedig szemem is meglátott Téged.

Prokimen nincs.

3. ószövetségi olvasmány (Ézsaiás 50, 4-11;)
Az Úr értelmes nyelvet adott nékem, hogy tudjam, mikor kell szólanom; felébresztett kora reggel, fült adott nékem a hallásra, és az Úr tanítása megnyitja füleimet, én pedig nem zúgolódom, sem ellent nem mondok. Hátamat korbácsolásra adtam, orcáimat ütésekre, arcomat pedig nem fordítottam el a köpések szégyenétől, és a feneséges Úr volt az én segítőm. Ezért meg nem szégyenültem, hanem olyanná tettem arcomat, mint a kemény szikla; és tudtam, hogy nem szégyenülök meg, mert közeledik az én Megigazítóm. Kicsoda az én vádlóm? Álljon elém mindjárt! És kicsoda az én kárhoztatóm? Közelítsen hozzám! Íme a feneséges Úr megsegít engem; kicsoda bántalmazhat engem? Íme ti mindnyájan mint a köntös elavultok, és a moly emészt el benneteket. Kicsoda közületek féli az Urat? Hallgasson az Ő szolgájának szavára. Kik a sötétségben jártak, kiknek nincsen világosságtok, bízzatok az Úrnak nevében, és támaszkodjatok Istenre. Íme ti mindnyájan tüzet gyújtotok és erőt vesztek a lángon; járjatok tüzetek fényében és a lángban, melyet gyújtottatok. Énérettem történtek veletek mindezek; bánattal fogtok lepihenni.

Apostoli prokimen 7. h.:

Megjelentek a föld királyai, és a fejedelmek egybegyülekeztek az Úr ellen, az Ő Felkentje ellen.
Miért zúgolódnak a nemzetek, és a népek miért készülődnek hívságokra?

Apostol: I. Kor. 11, 23-32;
Evangélium: Mt 26, 1-27, 2;

Kerub ének helyett (6.h.):

A Te Titkos Vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Istennek Fia, mert nem mondom el ellenségeidnek a Titkot, sem csókot nem adok Néked, mint Júdás, hanem mint ama Lator vallom Tenéked: Emlékezz meg rólam, Uram, a Te Országodban.

Ugyanezt ismételjük a Nagy Bemenet után is

“Benned örvendezik…” helyett:

Az Úr vendégszeretetét és a halhatatlan Vacsorát, jertek hvõk élvezzük, a ház felsõ termében, emelkedett elmével, felsõbbrendû igét az Igétõl tanulva, kit is magasztalunk.

Kinonikon (valamint a hívek áldozása alatt):

A Te Titkos Vacsorádnak részesévé… Alliluia.

“Teljenek meg ajkaink…” helyett:

A Te Titkos Vacsorádnak részesévé… Alliluia, Alliluia, Alliluia.

Elbocsátás:

P: Krisztus igaz Istenünk, aki a legnagyobb jósággal tanítványainak lábát megmosva, az alázatosság legjobb útját mutatta meg nekünk, és érettünk a keresztig és a temetésig leereszkedett, az Ő tisztaságos Anyjának, a szent, dicsőségesés dicséretes Apostoloknak, szent N-nek (a templom védőszentjének), szent N-nek, akinek emlékét ma ünnepeljük, szent atyánk, Nagy Szent Vazul, Cezária érsekének, boldog Ugrin Mózesnek, szent és igaz Istenősöknek, Joákimnak és Annának, és minden szenteknek közbenjárásai által, irgalmazzon nekünk és üdvözítsen minket, mint jóságos és embereket szerető.
K: Ámin.