1. óda

Ismétlődő vers: Irgalmazz nékem, Isten, irgalmazz nékem.

Irmosz: „ Segítőm és pártfogóm lett üdvözülésemben az én Istenem és dicsőítem Őt, atyámnak Istene Ő, és magasztalom Őt, mert dicsőségesen megdicsőíttetett.”

Hol is kezdjem siratni nyomorult életemnek tetteit? Mily kezdetet adjak siralmaimnak óh Krisztus? De Te mint könyörületes, add meg nékem vétkeim elengedését.
Jőjj nyomorult lelkem, és testeddel együtt tégy vallomást a minde nek Alkotója előtt; és ezentúl tartózkodj előbbi oktalanságodtól, és ajánld fel könnyeidet bűnbánattal Istennek.
Az elsőnek alkotott Ádámot engedetlenségben felülmúltam, s azért tudom, hogy bűneim elszakítottak Istentől, és az örök Mennyországnak gyönyörétől.
Óh jaj, én nyomorult lelkem, miért lettél hasonlóvá az első Évához? Rosszul láttál s meglakoltál keservesen; hozzáértél ama gyümölcsfához, s könnyelműen megízlelted az oktalanság ételét.
Valóságos Éva helyett eszmei Éva lett nékem, a testies szenvedélyes gondolat, mely édeset mutat ugyan, de mindenkor keserűt ízleltet velem.
Méltán száműzetett az Édenből Ádám, mivel nem tartotta meg egy parancsolatodat, Üdvözítő. Mit kell nékem elszenvednem, aki mindenestől elvetettem az éltető igéidet?
Felülmúlva Káin gyilkosságát, önként lettem gyilkosává lelkiismeretemnek; mert fölgerjesztettem a testet, és megtámadtam azt gonosz tetteimmel.
Ábel igazságát nem követtem óh Jézusom, Néked kedves ajándékot soha fel nem ajánlottam, sem istenes cselekedeteket, sem tiszta áldozato kat, sem feddhetetlen életet.
Miként Káin, óh nyomorult lelkem, a mindenek Alkotójának mi is csupán undok tetteket, elvetendő áldozatot és haszontalan életet mutattunk be, s azért el is ítéltettünk.
A sarat életrekeltvén óh Alkotó, húst és csontokat, lehelletet és életet adtál nékem. Teremtőm és Megváltóm és Bírám, fogadjál be engem a bűnbánót.
Megvallom Néked óh Üdvözítő, bűneimet, amelyeket elkövettem, és lelki és testi sebeimet, amelyeket belső gyilkos gondolatok, latrok módján ejtettek énrajtam.
Bár vétkeztem, Üdvözítő, mégis tudom, hogy Te Emberszerető vagy; együttérzőn fenyítesz meg, és készséggel kegyelmezel; meglátod a könnyezőt, és mint Atya elősietsz, fogadni a tékozlót.
Aki ajtód elé vetettem magamat, vénségemre ne vess engem az alvilág mélységébe, Üdvözítőm, hanem Emberszeretőként, végem előtt add meg nékem vétkeim elengedését.
Mint rablók kezébe, úgy estem én rabul gondolataimnak, súlyosan megsebeztettem tőlük, és sebek borítottak el engem. De Te Krisztus Üdvözítő, jöjj hozzám és adj gyógyulást nékem.
Látván engem messziről a pap, elhaladt mellettem, s a lévita midőn látott nyomorúságomban, megvetett mint mezítelent. Te azonban, Máriából támadt Jézus, jöjj és könyörülj meg rajtam.
Istennek Báránya, aki elveszed a mindenek bűneit, vedd le rólam a bűn súlyos bilincseit, és mint könyörületes, add meg nékem vétkeim elengedését.
Itt a bűnbánat ideje, Hozzád járulok a Teremtőmhöz; vedd le rólam a bűn súlyos bilincseit, és mint könyörületes, add meg nékem vétkeim elengedését.
Ne utálj meg engem, Üdvözítő, és ne vess el a Te színed elől; vedd le rólam a bűn súlyos bilincseit, és mint könyörületes, add meg nékem vétkeim elengedését.
Szándékos és szándéktalan vétkeimet, a nyilvánosakat és a titkosakat, ismerteket és ismeretleneket, valamennyit bocsásd meg mint Isten, Üdvözítő, könyörülj énrajtam és üdvözíts engem.
Ifjúságom óta parancsaidat megszegtem óh Krisztusom, és egész életemet szenvedélyekben, gondatlanul és restül töltöttem el. Ezért így kiáltok Hozzád Üdvözítő: Életemnek végén, Te üdvözíts engem.
Lelkemnek vagyonát tékozlóan elköltöttem, híján vagyok a jámbor erényeknek, és éhezve így kiáltok: Óh könyörületnek Atyja, Te siess és könyörülj meg rajtam.
Leborulok Teelőtted Jézus, vétkeztem Ellened, könyörülj énrajtam; vedd le rólam a bűn súlyos bilincseit, és mint könyörületes, add nékem a bűnbánat könnyeit.
Ne ítélkezz énfelettem, előhozva tetteimet, számonkérve szavaimat, vádolva szándékaimat; de elnézve kegyelmedben hitványságaimat, üdvözíts engem óh Mindenható.

(Szentéletű Egyiptomi Máriának:)

Ismétlődő vers: Szentéletű Mária anyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

Add nékem a fentről való, és isteni eredetű, fényt sugárzó kegyelmedet, hogy elkerüljem a szenvedélyek sötétségét, és buzgóan énekeljem óh Mária, életed tündöklő hőstetteit.
Alávetetted magadat Krisztus isteni törvényeinek, Őhozzá járultál, s elhagyván a gyönyöröknek zabolátlan ösztöneit, egyként vittél véghez minden erényt igaz áhítattal.

(Krétai Szt. Andrásnak:)

Ismétlődő vers: Szentéletű András atyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

Esedezéseid által ments meg minket, a becstelen szenvedélyektől, és könyörgünk Hozzád óh dicső Szent András, Krisztus Országának részeseivé tégy minket, kik hittel és szeretettel magasztalunk Téged.

Dicsőség . . .

Lényegfölötti Háromság, akit Egységben imádunk, vedd le rólam a bűn súlyos bilincseit, és mint könyörületes, add nékem a bűnbánat könnyeit.

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Istennek Szülője, magasztalóidnak reménysége és oltalma, vedd le rólam a bűn súlyos bilincseit, és mint tisztaságos Nagyasszony, fogadj engem a bűnbánót.

2. óda

Ismétlődő vers: Irgalmazz nékem, Isten, irgalmazz nékem.

Irmosz: „ Figyelj égbolt, mert megszólalok, és dicsőítem a Krisztust, ki a Szűztől testben megjelent.”

Figyelj égbolt, mert megszólalok; óh föld, halljad hangomat, mely Istenhez megtér és magasztalja Őt.
Figyelj reám irgalmas Istenem, kegyelmes tekinteteddel, és fogadd a forró bűnvallomásomat.
Vétkeztem minden embernél inkább, egyedül én vétkeztem Ellened; de könyörülj Üdvözítő Isten, a Te teremtményeden.
A gonoszság vihara vesz körül engem, óh irgalmas Uram; nyújtsd nékem is mint Péternek karodat.
A parázna nő könnyeit felajánlom Néked én is, óh Irgalmas; könyörülj rajtam óh Üdvözítő, a Te kegyelmeddel.
Elborítottam a lélek szépségét a szenvedélyek gyönyörével; és egész elmémet mindenestől porrá tettem.
Elszakítottam az eredeti öltözetemet, melyet az Alkotó szőtt nékem kezdetben, és azóta mezítelenül hányódom.
Szakadozott köntösbe öltöztem, melyet a kígyó szőtt nékem tanácsával, és most szégyenkezem.
Reátekintettem a gyümölcsfa szépségére, és elmémben megcsalattam, s azóta mezítelenül hányódom és szégyenkezem.
Ácsoltak a hátamon a szenvedélyek minden vezérei, folytatva ellenem a gonoszságukat.
Elvesztettem eredeti szépségemet és ékességemet, és immár mezítelenül hányódom és szégyenkezem.
Bőrből való köntöst varrt a bűn énnékem, miután levetkőztetett a hajdani, istenszőtte öltözetemből.
A gyalázat ltözete vesz körül most engem, mint fügefa levelei, tulajdon szenvedélyeim megfeddéseképpen.
Szennyfoltos és rútul véres köntösbe öltöztem, szenvedélyes és gyönyört kergető életem folyamán.
Beszennyeztem testemnek köntösét, és bemocskoltam óh Üdvözitő, a bennem levő képedet és hasonlatosságodat. Aláestem a szenvedélyek terhének, és az anyagi romlásnak, és azóta mostanáig az ellenség gyötör engem.
Mivel többre becsültem a szegénységnél, az anyagias és kapzsi életmódot, óh Üdvözítő, súlyos bilincs szorongat most engem.
Testem szobrát ocsmány gondolatok tarka ruhájába öltöztettem, és ezért ítélet alatt vagyok.
Csak a külső ékességről gondoskodtam szorgalmasan, de az Istent ábrázoló, bennem levő hajlékot elhanyagoltam.
Mivel kéjhajszoló ösztönökkel a szenvedélyek rútságát tápláltam, tönkretettem értelmem szépségét.
Elvesztettem régi képednek szépségét óh Üdvözítő, a szenvedélyeim miatt, de mint egykoron a drachmát, keresve találd meg.
Vétkeztem miként ama parázna asszony, kiáltok Tehozzád, egyedül vétkeztem Teellened; mint az illóolajat fogadd óh Üdvözítő, az én könnyeimet.
Elbuktam mint Dávid féktelenségemben, és bemocskolódtam; moss meg engem is óh Üdvözítő, az én könnyeimmel. Könyörülj énrajtam, mint a vámszedő kiáltok Hozzád Üdvözítő; könyörülj énrajtam, mert Ádám utódaiból nálam inkább, senki sem vétkezett Teellened.
Sem könnyeim, sem bánatom, sem mélységes áhítatom nincsen; Temagad mint Isten, ajándékozd nékem őket Üdvözítő. Ne zárd be előttem majdan az ajtódat, Uram, Uram; hanem nyisd meg nékem, a Tehozzád megtérőnek.
Óh Emberszerető, aki azt akarod, hogy mindenki üdvözüljön, Te hívj vissza és fogadj be mint Jóságos, engem a megtérőt. Halld meg lelkem sóhajtását, és fogadd el szemeimnek könnycseppjeit, Üdvözítő, és üdvözíts engem.

Theotokion:
Óh Istennek tisztaságos Szűz Szülője, egyedül Legmagasztaltabb, esedezz állhatatosan a mi üdvözülésünkért.

Irmosz: „ Lássátok, lássátok, hogy Én vagyok az Isten, aki mannát esőztettem, s a sziklából vizet fakasztottam, egykor a pusztában az Én népemnek, egyedül az Én jobbommal, és tulajdon erőm által.”

Lássátok, lássátok, hogy Én vagyok az Isten! Halljad óh én lelkem az Úr kiáltását, és szakadj el a régi bűnödtől, és féljed Őt mint Bírót és itélkezö Istent.
Kihez lettél hasonlóvá, óh sokat vétkezett lelkem? Csak az első Káinhoz és ama Lámekhez, mert megkövezted a testet gonosztetteiddel, és az elmét megölted esztelen indulatai.
Elkerülted mindazokat, kik a törvény előtt jártak, óh én lelkem; sem Séthez nem lettél hasonlóvá, sem Énost nem követted, sem Énokot, sem Noét; de gyarlónak bizonyultál az igazak életére.
Magad nyitottad meg a te Istened haragjának zuhatagát, óh én lelkem, mint a földet elárasztottad egész testedet, tetteidet s életedet, és kívül maradtál a megmentő bárkán.
Férfiút megöltem, ha megsebesített, és ifjút is, ha megütött, – így kiáltott felzokogva Lámek; te pedig nem rettegsz, óh én lelkem, amiért bemocskolódtál, beszennyezve a testet és az értelmet.
Óh hogyan is lettem követője Lámeknek, a hajdani gyilkosnak, megölve a lelkemet mint férfiút, értelmemet mint ifjút, és testemet mint testvért, miként ama gyilkos Káin, gyönyöröket hajszoló indulatomban!
Tornyot véltél építeni, és erődöt állítani vágyaiddal én lelkem; ámde az Alkotó megzavarta szándékodat, és a földre sújtotta mesterkedéseidet. Megverettem és megsebesültem; íme az ellenség nyilai, amelyek átjárták a lelkemet és a testemet; íme a sebek, a fekélyek, a rokkantságom, – kiáltok Tehozzád, – íme a féktelen szenvedélyeimnek ütései.
Az Úr tüzét bocsájtotta egykor az Úr, felégetve Szodomának ocsmány törvénytelenségét; te pedig óh lelkem, felszítottad a Gyehenna lángját, amelyben majd megégsz keservesen.
Tudjátok meg és lássátok, hogy Én vagyok az Isten, aki vizsgálom a szíveket és büntetem a gondolatokat, megfeddem a tetteket és megégetem a bűnöket, igazságot szolgáltatok az árvának, a megalázottnak s a szegénynek.

(Szentéletű Egyiptomi Máriának:)

Ismétlődő vers: Szentéletű Mária anyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

Kinyújtottad kezedet a könyörülő Istenhez óh Mária, midőn a vétkek mélységébe merültél; és miként Péternek, neked is emberszerető módon nyújtotta segítő kezét, keresve a megtérésedet.

Minden készségeddel és szereteteddel, a Krisztushoz menekedtél, elhagyván a bűn hajdani útját, és járatlan pusztaságban nevelődtél, tisztaságban megtartva az ~ isteni parancsolatait.

(Krétai Szt. Andrásnak:)

Ismétlődő vers: Szentéletű András atyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

Lássuk, lássuk óh éri lelkem, az Istennek és Uralkodónak emberszeretetét; azért még a végünk előtt boruljunk le belőtte, knnyek között így kiáltva: András atyánk imáiért, Üdvözítő, irgalmazz nekünk.

Dicsőség…

Kezdet nélkül való, nem alkotott Háromság, oszthatatlan Egység, fogadj engem a bűnbánót, és üdvözíts mint vétkezőt. A Te alkotásod vagyok, ne vess meg hát engem, de kímélj meg és mentsél meg a tűzre való ítélettől.

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Tisztaságos Nagyasszonyunk, Istennek Szülője, reménysége a Hozzád menekedőknek, révpartja a viharverteknek, engeszteld ki irántam is az irgalmas Alkotót és Fiadat, a Te esedezéseid által.

3. óda

Ismétlődő vers: Irgalmazz nékem, Isten, irgalmazz nékem.

Irmosz: „ A Te parancsolataid rendíthetetlen sziklájára, erősítsd meg Krisztus, a Te Egyházadat.”

Az Úr tüzét bocsájtotta le az Úr, óh én lelkem, s felégette egykor Szodomának földjét.
Menekülj a hegyre, mint ama Lót, óh én lelkem, és Szégorba igyekezz eljutni.
Menekülj a tűzvésztől én lelkem, menekülj Szodoma égése elől, menekülj az isteni láng pusztításától.
Bűnvallást teszek Néked óh Üdvözítő: Vétkeztem, vétkeztem Ellened, de tekints el és bocsáss meg nékem, mint könyörületes.
Egyedül én vétkeztem Ellened; többet vétkeztem mindenkinél, óh: Krisztus Üdvözítő, de ne vess meg engem.
Te vagy a Jó Pásztor, keress meg hát engem, az eltévedt juhot, és ne vess meg engem.
Te vagy az édes Jézus, Te vagy az én Alkotóm, Tebenned megigazulok, Üdvözítőm.

Elővers: Szent Háromság Isten, irgalmazz nekünk.

Óh Szent Háromság Egy Isten, ments meg minket az eltévelyedéstől. a kísértésektől és a viszontagságoktól.

Elővers: Istennek Szentséges Szülője, üdvözíts minket.

Örvendezz Istent befogadó anyaméh; örvendezz Úrnak trónusa; örvendezz életünk Anyja.

Irmosz: „ Erősítsd meg Uram, a Te parancsolataid sziklájára megrendült szívemet, mert egyedül Te vagy Szent és Úr.”

Életemnek forrása vagy, ki a halált lerontottad, és Hozzád kiáltok szívemből a végem előtt: Vétkeztem, könyörülj, és üdvözíts engem. Noénak garázda kortársait követtem óh Üdvözítő, és az ő ítéletüket örököltem, hogy a vízözönben elmerüljek.
Vétkeztem óh Uram, vétkeztem Ellened, könyörülj énrajtam; mert nincsen az emberek közt olyan bűnös, akin a vétkekben túl ne tettem volna.
Követted az atyagyilkos Hámot, óh én lelkem, és nem takartad be felebarátod szégyenét, hátrafelé közelítve hozzá.
Sém áldását nem nyerted el, óh nyomorult lelkem, sem kiterjedt. birtokhoz nem jutottál mint Jáfeth, a bocsánat földjén.
Menj ki Hárrán bűnös földjéről, én lelkem, s jöjj az örök enyészetlenség földjére, melyet kapott örökségül Ábrahám.
Hallottad én lelkem, amint egykor eltávozott Ábrahám, a szülői földről és vándorrá lett; kövesd hát az ő készségét.
Mamvré tölgyesében megvendégelte az ősatya az angyalokat, és öregségében elnyerte a megígért jutalmat.
Megismerted én nyomorult lelkem, Izsáknak új áldozatát, aki titkon ajánltatott fel az Úrnak; kövesd hát az ő készségét.
Hallottad én lelkem, hogyan űzetett el Izmáel, lévén rableány szülőtte; légy hát éber és vigyázz, nehogy kicsapongva te is úgy járj.
A hajdani egyiptomi Hágárhoz vagy hasonló én lelkem, mert készséggel szolgaságba estél, és új Izmáelként a kegyetlenséget szülted. Ismered én lelkem, Jákob lajtorjáját, mely a földről felmutat az égre; miért nem fogadtad el biztonságos alapnak az istenfélelmet?
Isten Papját s az egyetlen Királyt, Krisztust kövesd mint a példaképet, emberek között a világi életben.
Ne válj sóbálvánnyá midőn hátrafordulsz, óh én lelkem; rettentsen meg Szodoma példája, és fölfelé Szégorba menekülj.
A bűn tűzvészétől menekülj én lelkem, miként Lót is egykor; menekülj Szodomától és Gomorrától; menekülj minden esztelen indulat lángjától.
Irgalmazz nékem óh Uram, irgalmazz énnékem, – így kiáltok Hozzád, – midőn eljösz az angyalaiddal, hogy megadjad mindenkinek tettei értéke szerint.
Ne vesd el óh Uralkodó, azok könyörgését, kik dicsérnek Téged, de könyörülj óh Emberszerető, és adj bocsánatot a hittel kérőknek.

(Szentéletű Egyiptomi Máriának:)

Ismétlődő vers: Szentéletű Mária anyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

A vétkeknek vihara és háborgása gyötör engem, anyám; Te azonban ments meg mostan, s az istenes bűnbánatnak révpartjához vezess engem.

Felajánlva esdeklő könyörgésedet, szentéletű anyám, a közbenjárásodra irgalmas Istenanyjához, nyisd meg nékem az isteni bemenetet.

(Krétai Szt. Andrásnak:)

Ismétlődő vers: Szentéletű András atyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

Imáiddal szerezd meg nékem is vétkeim feloldozását, András atyám, Krétának elöljárója; mert legjobb beavatottja vagy a bűnbánatnak.

Dicsőség . . .

Egyszerű és nem alkotott Egység, Háromságban dicsőített, időtelen természete az isteni tulajdonságoknak, üdvözíts bennünket, kik hittel hódolunk a Te hatalmadnak.

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Az Atyától való időtelen Fiút, időben és férfiútól nem érintve szülted, Istennek Szülője. Óh különös csoda! Szűz létedre Gyermeket tápláltál.

4. óda

Ismétlődő vers: Irgalmazz nékem, Isten, irgalmazz nékem.

Irmosz: „ Meghallotta a próféta a Te eljöveteledet Uram, és megfélemedett attól, hogy Szűztől akarsz születni, és embereknek megmutatkozni, és így szólott: Hallottam híredet és megfélemed­tem; dicsőség a Te hatalmadnak, Uram.”

Műveidtől ne fordulj el, teremtményedet ne vesd meg, igazságos Bíró, bár mint ember többet vétkeztem minden embernél, óh Emberszerető; de mint a mindenek Urának, hatalmad van elengedni a bűnöket.
Közeleg a vég, én lelkem, közeleg és te nem gondolsz vele, és nem készülsz reá; rövidül az idő, kelj föl; közel van a küszöbhöz a Bíró; mint az álom, mint a virág, úgy múlik el az élet ideje; miért is zúgolodunk hiába?
Térj magadhoz óh én lelkem, és gondold át tetteidet, amelyeket cselekedtél; vedd szemügyre őket, és ontsad a könnyeidnek csöppjeit; bátran valld meg tetteidet és gondolataidat Krisztusnak, hogy megigazulhass.
Nem volt az életben olyan bűn vagy gaztett, vagy gonoszság, melyet én el ne követtem volna, Üdvözítőm, gondolatban és szóban és szándékomban, akaratban, véleményben és tettben vétkezve, mint senki más sohasem.
Azért is megvádoltattam, s azért is elítéltettem én nyomorult, a tulajdon lelkiismeretem által, melynél nincsen semmi szigorúbb a földön. Én Bírám és Megváltóm és Ismerőm, szánj meg és üdvözíts engem, a Te szolgádat.
A lajtorja, melyet egykor a nagy patriarcha látott, példaképe – óh én lelkem – a cselekvő fölemelkedésnek, s az értelmes felmenésnek; ha tehát cselekedetben, tudásban és szemléletben élni akarsz, te is újhod­jál meg.
A nap hevét elszenvedte a szükségért az ősatya, s az éjszaka hidegét is elviselte, minden napon ellátásról gondoskodva, legeltetve, verekedve és szolgálva, hogy magának a két asszonyt megszerezze.
A két asszonyt így értelmezd: a cselekvést és a komoly tudományt; a sokgyermekes Leát mint cselekvést, a sokfájdalmú Ráchelt mint tudást; mert fáradság nélkül óh én lelkem, sem cselekvést, sem tudást nem szerezhetsz.
Virrasszál én lelkem, jeleskedjél mint a nagy ősatya, hogy cselekvést nyerjél a tudással együtt, s hogy oly elme legyél, mely látja az Istent, és elérd szemléleteddel az elérhetetlen homályt, és igen meggazdagodjál.
Midőn a nagy patriarcha a tizenkét ősatyát nemzette, titokzatos lajtorját állított néked óh én lelkem, a cselekvő fölemelkedéshez: gyermekeit mint az alapokat, lépcsőfokokat helyezve eléd nagybölcsen a fölmenetelkez.
A gyűlölt Ézsaut követted én lelkem, odaadtad kisértődnek elsőszülött szépségedet, s elvesztetted az atyai áldást; kétszeresen megbotlottál: cselekedetben és gondolatban; azért hát most térj meg.
Edomnak neveztetett el Ézsau a súlyos fajtalanságáért; mivel mindig féktelenség égette őt, s a gyönyörök bemocskolták, Edomnak neveztetett, minek jelentése: a léleknek bűnt kedvelő hevülete.
Habár hallottad én lelkem, hogyan igazult meg Jób a szemétdombon fekve, nem követted annak bátorságát, nem volt szilárd elhatározásod azokban a dolgokban, amelyeket megismertél és megtudtál, és amikben megkísértettél, hanem állhatatlan voltál.
Aki egykor trónuson ült, most mezítelenül, fekélyek közt, szemétdombon fekszik; aki gyermekekben gazdag volt és híres, váratlanul gyermektelen és hajléktalan lett; szemétdombját palotának, fekélyeit gyöngy­szemeknek tekintette.
A királyi méltósággal, koszorúval és bíborral felruházott, dúsgazdag és igaz ember, gazdagságban és nyájakban bővelkedvén, gazdagságát, dicsőségét, királyságát, hirtelen elszegényedve elvesztette.
Hogyha igaz volt ő, s hibátlanabb mindenkinél, ámde mégsem kerülte el a kísértő hálóit és kelepcéit, mit fogsz tenni te nyomorult, bűnre hajló lélek, ha váratlan csapások szakadnak reád?
A testemben megrokkantam, lelkemben bemocskolódtam, teljesen elborítottak a fekélyek; de Te Krisztus, mert Orvos vagy, mindkettőt gyógyítsd meg a bűnbánat által, moss meg és tisztíts meg engem, és tégy engem a hónál is fehérebbé, Üdvözítőm.
Testedet és véredet mindannyiunkért adtad oda, a keresztre feszítve óh Ige; testedet, hogy újjáalkoss engem, véredet, hogy tisztává moss engem; lelkedet is odaadtad Krisztus, csak hogy engem Atyádhoz vezessél.
Üdvösséget szereztél a földnek közepette óh Alkotó, hogy mi üdvö:üljünk; önként feszíttettél a kereszt fájára, és a bezárt Éden újra megnyílt nékünk; a magasságbeliek és a lentiek, a teremtés és az összes nemzetek, üdvözülve hódolnak Előtted.
Fürdőm legyen nékem oldaladból kipatakzó véred, s egyben italom .s legyen, a bűnbocsánat fakadó vize, hogy kétszeresen is megtisztuljak, hint kenettel és itallal megkenetve és ellátva, a Te éltető beszédeiddel óh Ige.
Kizárattam a nászházból, kizárattam mind a menyegzőből, mind a vacsorából, lámpásom kialudt, olaj nélkül lévén; a palota bezárult előttem nialatt szunnyadtam, és a vacsora elfogyott, engem pedig megkötözött kezekkel és lábakkal kivetettek onnan.
Kelyhévé lett az Egyháznak a Te életetadó oldalad, amelyből a bűnbocsánat és a tudás kettős forrása fakadt számunkra, az Ó és az Üj Szövetség jelképéül, Üdvözítőnk.
Életem ideje rövid, és telve van fájdalommal és gazsággal; mégis fogadj be bűnbánatomban, és hívj vissza tudatomban engem, hogy ne legyek sem prédája, sem étele idegennek. Üdvözítő, Te könyörülj rajtam.
Gőgös szavú vagyok most és kevély szívű, könnyelmű és hívságos; mégse ítélj meg engem a farizeussal együtt, hanem inkább add meg nékem a vámszedő alázatát, óh egyedül irgalmas és igazságos Bíró, és őhozzá számlálj engem.
Vétkeztem, mert meggyaláztam testemnek edényét, tudom óh Könyörületes; mégis fogadj be bűnbánatomban, és hívj vissza tudatomban engem, hogy ne legyek sem prédája, sem étele idegennek. Üdvözítő, Te könyörül rajtam.
Önmagamnak bálványává lettem, vágyaimmal ártottam lelkemnek, óh Könyörületes; mégis fogadj be bűnbánatomban, és hívj vissza tudatomban engem, hogy ne legyek sem prédája, sem étele idegennek. Üdvözítő, Te könyörülj rajtam.
Nem hallgattam a hangodra, engedetlen voltam Írásodnak óh Törvényhozó; mégis fogadj be bűnbánatomban, és hívj vissza tudatomban engem, hogy ne legyek sem prédája, sem étele idegennek. Üdvözítő, Te könyörülj rajtam.

(Szentéletű Egyiptomi Máriának:)

Ismétlődő vers: Szentéletű Mária anyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

Testben lefolytattad a Testnélküliek életét óh szentéletű anyánk, és fölöttébb nagy kegyelmet találtál Istennél, hogy pártfogold mindazokat, akik Téged hűséggel tisztelnek. Esedezünk azért Hozzád, ments meg minket imáiddal, minden kísértéstől.

Nagy vétkeknek mélységébe taszíttattál, mégsem lettél rabjává azoknak, hanem a jobb belátásod által, visszatértél tetteiddel óh Mária, a legfennköltebb erényhez csodálatosan, ámulatba ejtve magukat az an­gyalokat.

(Krétai Szt. Andrásnak:)

Ismétlődő vers: Szentéletű András atyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

Óh Szent András, atyák dicsérete, ne szűnjél meg esedezni az Isteni Háromsághoz, hogy megmeneküljünk a kárhozattól, akik Téged szeretettel istenes pártfogóul hívunk, óh Krétának ékessége.

Dicsőség . . .

Ki a lényeg szerint oszthatatlan, és személyek szerint összevegyíthetetlen vagy, Háromságos Egy Istenség, Téged dicsőítlek, mint együtt uralkodót s együttesen trónolót; zengem Néked a nagy éneket, amelyet a magasságban háromszorosan zengenek.

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Noha szültél, Szűz vagy, mindkét módon szűzi természetű maradsz; a Szülötted felújítja a természet törvényeit, méhed pedig szüléssel is érintetlen marad. Ahol Isten úgy akarja, legyőzetik a természet rendje, mert megtehet mindent, amit akar.

5. óda

Ismétlődő vers: Irgalmazz nékem, Isten, irgalmazz nékem.

Irmosz: „ Éjszakából fölserkenve könyörgök Hozzád, Emberszerető, világosíts meg és vezérelj engem parancsolataiddal, és taníts meg cselekedni, Üdvözítőm, a Te akaratodat.”

Életemet éjszakában töltöttem mindvégig, mert sötétség lett énnékem, és mély homály a bűn éjszakája; mégis avass engem Üdvözítő, a napnak fiává.
Ruben példáját követve én nyomorult, gonosz törvénytelenséget tettem a magasságbeli Isten ellen, bemocskolván fekhelyemet, mint amaz az ő atyjáét.
Megvallom a bűnömet Tenéked, Krisztus Király: Vétkeztem, vétkeztem, miként hajdan József testvérei, amikor eladták a tisztaság s a józanság gyümölcsét.
Testvérei megkötözték azt az igaz lelket, és eladták rabszolgának a kedveset, az Úr előképe gyanánt; te pedig óh lelkem, teljességgel elad tad magadat gonoszságod által.
Az igaz és józan eszű Józsefet kövessed, nyomorult és haszontalan lelkem, és ne tobzódj oktalan indulatokban, minduntalan vétkezve.
Bár a gödörben volt egykor József, óh felséges Uralkodó, a Te temetésedet és feltámadásodat jelképezte; hát én bemutatok-e Néked valaha valami hasonlót?
Hallottál én lelkem, Mózes kosaráról, melyet a folyó árjának hullámai vittek, s amely egykor mint hajlékban, megóvta őt a fáraó gonosz szándékától.
Hogyha eddig bábákra hallgattál, én nyomorult lelkem, akik egykor megölték a zsenge fiúgyermekeket, vagyis az értelem cselekedeteit, mos- tan miként a nagy Mózes, szívjad magadba a bölcseséget.
Megsebezted ugyan, ámde mégsem ölted meg az egyiptomi érzületet, miként a nagy Mózes, óh nyomorult lelkem. Mondd meg tehát, hogyan lakozol majd bűnbánattal, a szenvedély pusztájában?
A pusztákban lakott a nagy Mózes; jöjj hát, kövesd az ő eljárását lelkem, hogy a csipkebokor istenjelenésének is, légy a látó részesévé. Mózes vesszejének légy a képmása én lelkem, mely megütötte a tengert, és szilárddá tette a mélységet, az isteni keresztnek jelével, amely által te is nagy dolgokat vihetsz végbe.
Áron feddhetetlen tiszta tüzet ajánlott fel Istennek, ámde Hofni és Fineás, miként te is óh én lelkem, Istennek nem tetsző, szennyes életüket mutatták be.
Mivel nehéz felfogású vagyok Uram, Hanani és Amvri lettem, a kegyetlen fáraónak lelkileg és testileg, és mélyre süllyedt értelmem; Te azonban segíts rajtam.
Sárral kentem össze értelmemet én nyomorult; moss meg engem Uralkodóm, könnyeimnek fürdőjében, könyörgök Tehozzád, és testemnek öltözetét tedd fehérré mint a hó.
Ha vizsgálom tetteimet, Üdvözítőm, azt látom, hogy minden embert felülmúltam a bűnökben, mivelhogy én tudatosan vétkeztem, nem pedig tudatlanul.
Szánd meg Uram, szánd meg a Te teremtményedet; vétkeztem,. de nézd el nékem, hiszen magad vagy egyedül, természettől fogva tiszta, és Terajtad kívül senki más nem mentes szennytől.
Érettem Isten létedre hozzám lettél hasonlóvá, és csodákat cselekedtél, gyógyítva bélpoklosokat, bénákat megerősítve, s ama asszony vérfolyását megállítva, köntösöd szélének érintése által.
Ama vérfolyásos asszonyt kövesd, én nyomorult lelkem, siess oda és ragadd meg Krisztus ruhájának szélét, hogy elkerüld a büntetést, és Őtőle halljad: A te hited megmentett téged.
A mélyen meggörnyedt asszonyt kövesd, óh én lelkem; jöjj borult le Jézus lábaihoz, hogy Ő egyenessé tegyen téged, s egyenesen járhass az Úr ösvényein.
Bár mély kút vagy Uralkodóm, fakassz nékem italt tisztaságos ereidből, hogy mint a szamariai asszony, azt igyam és többé meg ne szomjúhozzam; mert az élet vizét Te fakasztod.
Siloámmá váljanak az én könnyeim, óh felséges Uralkodóm, hogy megmossam én is lelki szemeimet, és lélekben láthassalak Téged, az öröktől fogva való Világosságot.

(Szentéletű Egyiptomi Máriának:)

Ismétlődő vers: Szentéletű Mária anyánk, esedezzél Istenhez érettönk.

Felülmúlhatatlan vággyal kívántál hódolni az Élet Fájának, boldogságos anyám, és vágyad teljesült; méltass hát engem is a mennyei dicsőségre.

Átkeltél a Jordán árján, és csöndes nyugalmat leltél, elkerülve a test szenvedélyeit; ragadj ki azokból imáiddal bennünket is, szentéletű anyánk.

(Krétai Szt. Andrásnak:)

Ismétlődő vers: Szentéletű András atyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

Ki a pásztorok közt a legjobbnak bizonyultál, bölcseséges András, szeretettel s félelemmel kérlek Téged, hogy közbenjárásod által elnyerjem az üdvösséget és az örök életet.

Dicsőség . . .

Szent Háromság Egy Isten, Téged dicsőítünk: Szent, Szent, Szent vagy, Atya és Fiú és Lélek, egylényegű és mindenkor imádandó Egység. Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Általad öltötte fel porhüvelyemet, romlatlan és férjezetlen Szűzanya, az időket megalkotó Isten, s egyesítette magával az emberek természetét. Katavaszia nincs.

6. óda

Ismétlődő vers: Irgalmazz nékem, Isten, irgalmazz nékém.

Irmosz: „ Teljes szívemből kiáltottam a könyörületes Istenhez, és meghallgatott engem a pokol legmélyéből, és kiragadta az enyészetből az én életemet.”

Szemeimnek könnyeit és mélységes sóhajtásaimat, tisztán ajánlom fel Néked Üdvözítő, és szívem így kiált: Istenem, vétkeztem Ellened, könyörülj énrajtam.
Idegenné váltál az Uradtól lelkem, miként Dáthán és Abiron; de kiálts fel irgalomért egész szívedből, nehogy a föld szakadéka magába temessen.
Elvadulva mint az üsző, óh én lelkem, Efráimhoz lettél hasonlóvá; amint az őz a csapdától óvakodik, úgy őrizd meg életedet, felszárnyalva tettekben és értelemben és szemléletben.
Mózes keze meggyőz minket óh én lelkem, hogy Isten a bélpoklos életet fehérré és tisztává teheti; ne essél hát kétségbe, ha poklossá is lettél.
Vétkeimnek hullámai, Üdvözítőm, hirtelen elborítottak engem, mint egykor a Vörös Tenger, visszaáramlása által, az egyiptomiakat és azok hadnagyait.
Háládatlanul határoztál én lelkem, mint egykor Izráel; mert isteni manna helyett, esztelenül a szenvedély élvhajszoló falánkságát választottad.
A disznóhúst, az üstöket és az egyiptomi étket, többre becsülted a mennyeinél óh én lelkem, miként hajdan a hálátlan nép a pusztaságban;
A kananeus gondolat forrásait többre becsülted lelkem, a kőszikla vízerénél, amelyből a bölcseség folyója feltárja, az isteni tudománynak árját.
Midőn Mózes, a Te szolgád, vesszejével jelképesen ráütött a kősziklára, a Te életetadó oldaladat jelezte előre, Üdvözítő, amelyből mi mindannyian az életnek italát merítjük.
Vizsgáld meg és kémleld ki én lelkem, mint Józsué Návi fia, hogy milyen az ígéretnek földje, és lakozzál abban törvényesen.
Kelj föl és verd le a test szenvedélyeit, mint Józsué Amáleket és a gabaonitákat, mindenkor legyőzve az álnok gondolatokat.
Kelj át az időnek árján, mint hajdan a bárka, és foglald el lelkem, az ígéret földjét; ez Isten parancsa.
Amiképen Pétert megmentetted Üdvözítő, amikor segítségért kiáltott, siess ments meg engem is a fenevadtól, kinyújtva kezedet, és ragadj, ki engem a bűn mélységéből.
Csöndes révpartnak ismerlek Krisztus, felséges Uralkodóm; siess ments meg engem a bűn és a kétségbeesés sötét mélységéből.
Én vagyok óh Üdvözítő, a királyi drachma, melyet egykor elvesztettél; lámpást gyújtva Ige, a Te Előhírnöködet, keresd és találd meg a Te képmásodat.

(Szentéletű Egyiptomi Máriának:)

Ismétlődő vers: Szentéletű Mária anyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

Hogy eloltsd a szenvedélyek lángolását óh Mária, könnyek árját pntottad mindenkor, égetve a lelkedet; azok kegyelmében részesíts engem is, a Te szolgádat.

Mennyei nyugalmat nyertl, tökéletes földi életeddel anyánk; esedezzél azért, hogy megmeneküljenek a szenvedélyek tmadsaitól azok, kik dicsérnek Téged.

(Krétai Szt. Andrásnak:)

Ismétlődő vers: Szentéletű András atyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

Kréta pásztorának s elöljárójának, és a földkerekség pártfogójának ismerve Téged, Hozzád folyamodom András atyám, s így kiáltok Hozzád Ments meg engem atyám, a bűn mélységéből.

Dicsőség . . .

Egységes és oszthatatlan, személyekben különböző Háromság vagyok Én, és a természet szerint egybeforrott Egység, – ezt nyilvánítja ki az Atya és Fiú és Isteni Lélek.

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

A Te méhed szülte a mi Istenünket, hozzánk hasonlónak; Őt kérleld hát, a mindenek Alkotóját, Istennek Szülője, hogy közbenjárásaiddal megigazulhassunk.

Kondákion 6. h:

Én lelkem, én lelkem, kelj föl, miért szunnyadozol? Közeleg a vég és szoronganod kell; ébredj hát, hogy megkíméljen Krisztus Isten, ki mindenütt jelen van és mindeneket betölt.

7. óda

Ismétlődő vers: Irgalmazz nékem, Isten, irgalmazz nékem.

Irmosz: „ Vétkeztünk, törvényszegők, igaztalanok voltunk a Te színed előtt, és nem tartottuk meg és nem cselekedtük, amit nékünk parancsoltál. Mégse adj át minket a végzetnek, atyáink Istene.”

Vétkeztem, bűnöztem, s megvetettem parancsolatodat; mert véti ben előljártam, sebeimhez fekélyt is szereztem; de Temagad irgaln énnékem mint könyörületes, atyáinknak Istene.
Szivem rejtett dolgait megvallottam Néked, mint az én Bírám lásd megalázkodásomat, lásd a bánkódásomat is, és figyelj ítéletemre Temagad irgalmazz énnékem mint könyörületes; atyáinknak Istene.
Midőn egykor Saul elvesztette atyja szamarait, óh én lelkem; vá lanul királyságot kapott, hogy kikiáltassék. De te vigyázz, ne csald magadat, többre tartva állatias vágyaidat, mint a Krisztus Királyságát.
Az istenes Dávid hajdan kétszéresen vétkezett óh lelkem, me bezve a paráznaság nyilától, s leterítve a gyilkosság dárdájától. Te azon a tetteknél súlyosabb betegségben vagy, belső indulataid miatt.
Törvénytelenségre törvénytelenséget halmozott hajdanán Dávid, mert a gyilkossághoz paráznaságot vegyített; ám azonnal kettős bűnbánatot tartott. Te azonban, óh én lelkem, gonoszabbat cselekedtél, nem tartva bűnbánatot Isten színe előtt.
Dávid egykor mintegy képmást állított magának, amidőn éneket s tett, melyben elítéli az általa elkövetett vétket, így kiáltva: Irgalmazz nékem, csak Teellened vétkeztem, mindeneknek Istene; Te tisztíts meg engem.
Midőn a frigyláda szekéren vitetett, és felfordulván az ökör, Uzza csupán érintette, tapasztalta Istennek haragját. Kerüld hát én lelkem, annak merészségét, s kellőképen tiszteld Istennek dolgait.
Hallottad én lelkem, hogyan lázadt fel Absolon a természet ellen, ismered a vétkes cselekedeteit, amelyekkel meggyalázta az atyjának, Dávidnak fekhelyét; és te mégis utánozod az ő szenvedélyes, élvhajszoló indulatát.
Szabadságod méltóságát testednek vetetted alá lelkem, mert egy új és ellenséges Ahitofelt lelve, megfogadtad annak tanácsait; ámde felborította azokat Krisztus, hogy te mégis üdvözülhess.
A csodálatos Salamon, ki teljes volt a bölcseség kegyelmével, egyszer gonoszságot követett el Isten ellen, és elpártolt Tőle; te is hozzá igazodtál, óh én lelkem, kárhozatos életeddel.
Gyönyöröktől vonszoltatva, szenvedélyétől bemocskolódott, – óh jaj! – a bölcsesg kedvelője, parázna nők szeretője és Istentől idegen lett; őt követted gondolatban, óh én lelkem, undorító élvezeteket hajszolva.
Roboámot utánoztad buzgón, óh én lelkem, aki nem fogadta meg atyja tanácsát, és egyúttal Jeroboámot is, a legrosszabb szolgát és pártütőt. Hanem kerüld azok követését, és így kiálts Istenhez: Vétkeztem, kö­nyörülj rajtam!
Ahábot követted buzgón lelkem, – óh jaj! – s a testi fertő fekélyeinek tanyájává lettél, és az undok szenvedélyek eszközévé. Sóhajts fel háta mélységből, és valld meg a bűneidet Istennek.
Illés egykor Jezábelnek kétszer ötven hívét égette meg, amikor a gyalázatnak prófétáit kiirtotta, Áháb megfenyítésére. Kerüld hát én lelkem, kettőjüknek követését, és erősödjél meg.
Bezárult fölötted az ég, s az Istentől küldött éhség elért téged, óh én lelkem, mint hajdan Áhábot, mert nem engedelmeskedtél a thesbei Illés szavainak. Kövesd hát a sareptai asszonyt, és tápláld a prófétának lelkét.
Szándékosan halmoztad fel Manassénak gaztetteit, óh én lelkem, bálványokként felállítva szenvedélyeidet, és megsokasítva a haragot. Azért az ő bűnbánatát buzgóan követve, töredelmet szerezzél magadnak.
Leborulok Teelőtted, s mint könnyeket ajánlom fel beszédemet Néked: Vétkeztem, amiként a parázna nő vétkezett, és gonoszt is cselekedtem, miként senki más a földön. Mégis könyörülj teremtményeden Ural­kodó, és hívj vissza engem.
Tönkretettem képmásodat, megrontottam parancsodat, minden szépségem elhomályosult, és a szenvedélyektől kialudt a lámpásom, óh Üdvözítő. Mégis könyörülj énrajtam, és – amiként énekeli Dávid, – adj én­nékem örvendezést.
Térj meg, tartsál bűnbánatot, tárd fel rejtett dolgaidat; mondd a mindent ismerő Istennek: Egyedül Te tudod Üdvözítő, az én titkos dolgaimat; Temagad irgalmazz nékem, – amiként énekli Dávid, – a Te irgalmasságod szerint.
Szertefoszlottak napjaim, mint az ébredő álmai; azért miként Ezékiás, könnyezem a fekhelyemen, hogy megnyújtassék az életem ideje. De mely Ézsaiás vesz majd oltalmába téged, óh én lelkem, hacsak nem a mindenek Istene?

(Szentéletű Egyiptomi Máriának:)

Ismétlődő vers: Szentéletű Mária anyánk, esedezzél Istenhez éréttünk.

Felkiáltva a tiszta Istenanyjához, visszaverted egykoron a szenvedélyek háborgását, melyek Téged gyötrelmesen zaklattak, és megszégyenítetted az ellenséget, aki Téged el akart buktatni. Nyújts tehát most se­gítséget gyötrelmemben énnékem is, a Te szolgádnak.

Kit szerettél, kihez vágytál, akinek nyomát követted anyánk, ~ talált és adott Néked bűnbánatot, mint egyedül együttérző Isten. Hozzá esedezzél szüntelenül, hogy szabadítson meg minket, a szenvedésektől és a nyomorúságoktól.

(Krétai Szt. Andrásnak:)

Ismétlődő vers: Szentéletű András atyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

A hit sziklájára erősíts meg engem, András atyám, a Te közbenjárásoddal; bástyázz engem körül istenfélelemmel, és adj nékem bűnbánatot, esedezem Hozzád, és szabadíts meg az ellenségek csapdájától, akik életemre törnek.

Dicsőség . . .

Egységes és oszthatatlan, egylényegű és egytermészetű Háromság, mint Világosságok és Világosság, mint három Szent és egy Szent, dicsértetik Háromságban az Isten. Magasztald és dicsőítsd én lelkem, az Tetet és az Életeket, a mindenek Istenét.

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Magasztalunk Téged, áldunk Téged és hódolunk Néked, Istennek Szülője; mert a szétválaszthatatlan Háromságból az egy Fiú Istent szülted, és ezáltal megnyitottad nékünk, kik a földön élünk, a mennyeieket.

8. óda

Ismétlődő vers: Irgalmazz nékem, Isten, irgalmazz nékem.

Irmosz: „Kit a Mennyei Seregek dicsőítenek, és kitől rettegnek a Kerubok s a Szeráfok, minden lekellet és teremtmény, dicsérjétek, áldjátok és magasztaljátok Őt mindörökké.”

Irgalmazz a vétkezőnek Üdvözítő, ösztökéld az értelmemet megtérésre, fogadj engem a bűnbánót, és könyörülj rajtam, aki így kiáltok Hozzád: Csak Ellened vétkeztem, törvényszegő voltam, irgalmazz énnékem.
A szekeres Illés egykor az erények szekerére szállott, és a földről az egekbe ragadtatott; elmélkedj én lelkem, az ő fölmenetelén.
Jordán árját hajdan Elisszeus, Illés palástjával kettéválasztotta; te azonban lelkem, nem lettél részese ezen kegyelemnek, mértéktelenséged miatt.
Elisszeus egykor elfogadta Illésnek palástját, és kétszeres kegyelemben részesült az Úrtól; te azonban lelkem, nem lettél részese ezen kegyelemnek, mértéktelenséged miatt.
A suméni asszony egykor, jó szándékkal megvendégelte az igazt, de te lelkem sem idegent, sem utast nem fogadtál be, s azért kivettettél zokogva a nászcsarnokból.
Geházinak aljas gondolatát követted mindenkor, én nyomorult lelkem; vesd el annak kapzsiságát legalább öregségedre; menekülj a Gyehenna tüzétől, levetve gonoszságodat.
Oziást követted lelkem, s kétszeresen elszenvedted annak poklosságát, mert helytelent gondolsz, és törvénytelent cselekszel; hagyd el a meglévő dolgaidat, és folyamodj bűnbánathoz.
A Ninivebeliekről hallottad én lelkem, hogyan vezekeltek Isten színe előtt, zsákot öltve és hamuban ülve; ámde őket nem követted, hanem hamisabbnak bizonyultál mindazoknál, kik a törvény előtt és után is valaha vétkeztek.
Hallottad én lelkem, mint siratta sárgödörben Jeremiás, Sionnak városát, zokogva és könnyeket hullajtva; kövesd az ő bánkódó életét és üdvözülni fogsz.
Jónás hajdan Tharzisba menekült, előrelátva a Ninivebeliek megtérését; mert próféta lévén, ismerte az Isten könyörületességét; s ezzel elősegítette, hogy jövendölése meg ne cáfolódjék.
Dánielről hallottad én lelkem, hogyan zárta le a barlangban a vadállatok száját; tudod azt is, hogyan oltották el hittel, Azariás ifjú barátai az égő kemence lángját.
Eléd tártam óh én lelkem, példaképül az ószövetség egészét; kövesd az igazak istenes tetteit, és kerüld a gonoszok bűneit. Igazságos Bírám, Üdvözítőm, irgalmazz énnékem, ments meg engem a tűztől és a fenyegetéstől, amelyet az ítéletkor jogosan kell elszenvednem; könnyíts rajtam végem előtt, erény és bűnbánat által.
Miként ama lator, úgy kiáltok Hozzád: Emlékezz meg rólam! Miként Péter sírok keservesen: Bocsáss meg énnékem, Üdvözítő! Mint a vámszedő kiáltok; könnyezem mint a parázna asszony. Fogadd el bánkódásomat, mint egykor a kananeus asszonyét.
Gyógyítsd meg óh Üdvözítő, gyarló lelkem korhadását, és egyedüli Orvosom, tégy reám flastromot, kenj meg olajjal és borral, a bűnbánat műveivel és a töredelem könnyeivel.
A kananeus asszonyt követve, így kiáltok Hozzád: Irgalmazz énnékem óh Dávidnak Fia! Megérintem ruhádnak szegélyét, mint a vérfolyásos asszony; és sírok mint Márta és Mária Lázár fölött.
Könnyeimnek alabástrom szelencéjét, mint kenetet öntve a fejedre Üdvözítő, úgy beszélek Hozzád, mint a bűnös asszony, irgalmat keresve; felajánlom Néked a könyörgésemet, és kérem a bűnök bocsánatát.
Bár senki sem vétkezett Ellened mint én, mégis fogadj be könyörületes Üdvözítő engem, aki félelemmel bűnbánatot tartok, és vággyal kiáltok: Csak Ellened vétkeztem, törvényszegő voltam, irgalmazz énnékem.
Szánd meg a teremtményedet Üdvözítő, és mint Pásztor keresd meg az elveszett bárányt; ragadd el a farkasoktól az eltévedettet, és tégy engem növendékké juhaid nyájában.
Amikor majd mint kegyelmes Bíró leülsz itélkezni, és megmutatod a félelmetes dicsőségedet Krisztusom, minő félelem lesz akkor! Ég majd a kemence tüze, és mindnyájan rettegnek majd, rettenetes ítélőszékedtől.

(Szentéletű Egyiptomi Máriának:)

Ismétlődő vers: Szentéletű Mária anyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

A megközelíthetetlen Világosság Anyja, megvilágosított Téged, s megmentett a szenvedélyek sötétjétől; azért befogadván a Lélek kegyelmét, vilgosítsd rneg Mária mindazokat, kik hűséggel magasztalnak Téged.

Újszerű csodát látott Benned, óh anyánk, az istenes Zoszimász, és valósággal elámult, mert emberi testben angyalt látott; és eltelve rettegéssel, magasztalta Krisztust mindörökké.

(Krétai Szt. Andrásnak:)

Ismétlődő vers: Szentéletű András atyánk, esedezzél Istenhez érettönk.

Mint akinek bátorsága van az Úrnál, András atyánk, Kréta tiszta ékessége, esedezem Hozzád, járj közre érettem, hogy elérjem a gonoszság bilincsétől való feloldozást, a Te imádságod által, bűnbánatnak tanítója, és szenteknek dicsősége.

Áldjuk az Atyát, a Fiút és a Szent Lelket.

Kezdet nélkül való Atya, együttesen kezdet nélkül való Fiú, jóságos Vigasztaló, igazságnak Lelke, az Isteni Igének Nemzője, időtelen Atyának Igéje, élő és alkotó Lélek, Háromság és Egység, irgalmazz énnékem.

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Mint bíborszínű anyagból, szövődött a méhedben óh Tisztaságos, az eszmei bíborpalást, Emmánuel teste; azért Istennek Szülője, igazságban tisztelünk mi Téged.

9. óda

Irmosz: “Magtalan foganással a szülés érthetetlen, férjezetlen Ányának a terhessége sérthetetlen; mert az Isten születése megújítja a természetet. Ezért Téged, az Istentől eljegyzett Anyát, minden nemzedékek igaz,hittel, magasztalnak.”

Az értelem megsérült, és a test elernyedt, beteg lett a Iélek, a beszéd erőtelen, halálra vált az élet, küszöbön a végzet; ezért hát nyomorult lelkem, mit cselekszel majd amikor jő a Bíró, megvizsgálni dolgaidat?
Eléd tártam óh én lelkem, Mózes könyvét a világ teremtéséről, s attól fogva az egész Szent írást, mely szól néked igazakról s igaztalanokról; te az utóbbiakat követted lelkem; nem pedig az elsőket, és vétkeztél Isten ellen.
A törvény erőtlenné lett, szünetel az Evangélium, az egész Szent írás elhanyagolódott benned, élgyöngültek a próféták és az igazak minden igéi; sebeid megsokasodtak, óh én lelkem, mert nincs orvos, aki meggyógyítson téged.
Eléd tárom óh én lelkem, az Új Szövetség példáit, melyek elvezetnek téged a töredelemre; az igazakat kövessed, fordulj el a bűnösöktől, és engeszteld ki a Krisztust, imádsággal és tiszta élettel.
Krisztus gyermekké lett, testben hozzám szólott, és mindent, amit a természet nyújt, önszántából betöltött, egyedül a bűnt kivéve, példaképet adva néked, óh én lelkem, és képet az Ő leereszkedéséről.
Krisztus emberré lett, megtérésre hívta a gonosztevőket és a paráznákat; térj meg óh én lelkem, megnyílt már a Mennyország kapuja, és megelőzhetnek a megtérő farizeusok, vámszedők és házasságtörők.
Krisztus megmentette a bölcseket, összehívta a pásztorokat, a csecsemők sokaságát vértanúkká tette, megdicsőítette az öreg férfiút, és a koros özvegyasszonyt, akiket te nem követtél lelkem, sem tettekben, sem életben; de jaj néked az ítélkezéskor!
Negyven napig böjtölt az Úr a pusztában, és végül is megéhezett, megmutatva emberi mivoltát. Én lelkem ne tespedj; ha rád támad az ellenség, imákkal és böjtöléssel űzd el őt lábaid elől.
Krisztus megkísértetett, az ördög kísértette meg, rámutatva a kövekre, hogy kenyérré változtassa, s a hegyre vezette Őt fel, hogy lássa a világ minden országait együtt. Félj én lelkem az ördögi cselfogástól, légy éber és imádkozzál Istenhez minden órában.
Bár a magányos gerlice, a kiáltó szava szólott, Krisztus szövétneke hirdette a megtérést, Heródes mégis törvénytelenül élt együtt Heródiással. Vigyázz lelkem, meg ne fogjon a törvényszegők csapdája, hanem öleld magadhoz a megtérést.
A pusztában lakozott a kegyelem hírnöke, és az egész Judea és Szamaria, hallván róla sietett őhozzá; mindannyian megvallották bűneiket, és készséggel megkeresztelkedtek; te azonban óh én lelkem, nem követted őket.
A házasság tisztességes, és a nászágy feddhetetlen; mert mindkettőt megáldotta Krisztus, amikor a kánai menyegzőn testileg étkezett, és a vizet borrá változtatta, megmutatva az első csodáját, hogy te is megváltozzál én lelkem.
Megerősítette Krisztus az inaszakadtat, hogy ágyát is fölemelte, és a halott ifjút, az özvegynek fiát fölkeltette, akárcsak a százados szolgáját, és megjelenve a szamariai asszonynak, megmutatta előre néked óh lelkem, a Lélekben való imádást.
A vérfolyásos asszonyt meggyógyította .az Úr, ruhája szélének érintése által; poklosokat megtisztított, vakokat és sántákat megvilágosított és fölemelt, süketeket és némákat, és a földig görnyedt asszonyt szavával meggyógyította, hogy te üdvözülhess, én nyomorult lelkem.
Betegségeket gyógyítva, szegényeknek evangéliumot hirdetett Krisztus az Ige; nyomorékokat gyógyított, vámszedőkkel együtt evett, bűnösökkel beszélgetett; Jairus leányának már elköltözött lelkét visszahozta kezének érintésével.
A vámszedő megigazult, és a parázna nő jó útra tért, de a gőgös farizeus elítéltetett; mert az egyik így szólt: Könyörülj énrajtam! – és a másik: Irgalmazz énnékem! – amaz pedig dicsekedve így kiáltott: Isten, hálát adok Néked! – és folytatta esztelen beszédét.
Zákheus bár vámszedő volt, mégis megigazult; és míg Simon farizeus megbotránkozott, a parázna asszony bűnfeloldozást nyert Attól, kinek hatalma van bűnöket megbocsátani. Ot engeszteld ki magad iránt, én lelkem.
Nem követted én nyomorult lelkem, a parázna asszonyt, aki fogta alabástrom szelencéjét, és kenettel s könnyeivel megkente az Úr lábait, és hajával letörölte régi bűneinek adósságlevelét, melyek mardosták őt.
Tudod óh én lelkem, hogyan estek átok alá a városok, amelyeknek Krisztus hirdette az evangéliumot; félj azoknak példájától, ne légy olyan, amilyenek azok voltak; mert a Szodomához hasonlítva, a pokolra ítélte el őket az Uralkodó.
Ne légy gyarlóbb kétségbeesésedben én lelkem, a kananeus asszonynál, ki a hitére hallgatott, amely által meggyógyult az ő leánya Istennek szavára. Óh Dávidnak Fia, üdvözíts engem is! – így kiálts szíved mélyéből a Krisztushoz, amiképen amaz asszony is kiáltott.
Könyörülj rajtam, üdvözíts engem, Dávidnak Fia; irgalmazz nékem, ki az ördöngösöket szavaddal meggyógyítottad. Hallasd énvelem is kegyelmes hangodat, mint ama latorral: Bizony mondom néked, Velem leszel a Paradicsomban, midőn eljövök dicsőségemben.
Az egyik lator káromolt, a másik meg áldott Téged, míg mindketten a kereszten függtek. Te pedig óh Nagykönyörületű, miként a hívő latornak, ki felismerte Benned az Istent, nyisd meg nékem is a dicsőséges Országodnak kapu] át.
A természet megrendült, látván Téged keresztre feszítve; a hegyek s a sziklák félelmükben megrepedtek, és a föld megremegett, s az Alvilág feltárult; a napfény pedig elhomályosult, látván Téged óh Jézusom, testben megfeszítve.
Bűnbánathoz méltó gyümölcsöket ne kívánj éntőlem, mert erőm megfogyatkozott bennem; adj nékem mindenkor töredelmes szívet, és a lelki szegénységet, hog szívesen fogadott áldozat gyanánt, azokat hozzam Tenéked, egyedüli Üdvözítőm.
Bírám és Ismerőm, aki újból eljösz az angyalaiddal, megítélni az egész világot, rámtekintve akkor irgalmas szemeddel, és meglátva szánj meg engem, és könyörülj rajtam Jézus, aki minden embernél többet vétkeztem.

(Szentéletű Egyiptomi Máriának:).

Ismétlődő vers: Szentéletű Mária anyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

Az angyalok minden rendjét, s a halandók seregeit ámulatba ejtetted, csodálatos életeddel; mert anyagtalanul éltél, s a természetet legyőzted; azért mintegy anyagtalan lábakkal fölemelkedve, óh Mária anyánk, keltél át a Jordánon.

Engeszteld ki az Alkotót, óh szentéletű anyánk, miirántunk, akik Téged dicsérünk, hogy megszabaduljunk a bajoktól és a gyötrelmektől, melyek mindenfelől támadnak ellenünk; hogy megmenekülve a kísérté­sektől, szüntelenül magasztaljuk az Urat, ki megdicsőített Téged.

(Krétai Szt. Andrásnak:)

Ismétlődő vers: Szentéletű András atyánk, esedezzél Istenhez érettünk.

Tiszteletreméltó András, háromszor is boldog atyánk, Krétának pásztora, ne szűnjél meg könyörögni értünk, kik Téged dicsérünk, hogy megszabaduljunk minden haragtól és bánattól, és romlástól és nem sejtett vétkektől; hűségesen tisztelve a Te emlékedet.

Dicsőség . . .

Egylényegű Háromság, háromtulajdonságú Egység, Téged magasztalunk, az Atyát dicsérve, a Fiút magasztalva, s a Lelket imádva, a természet szerint valóban egy Istent, Életet és Életeket, az örökkévaló Királyságot.

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Oltalmazd ezt a városodat, Istennek tiszta Szülője, mert Tebenned élve, Benned erősödik, és Általad győzve, lever minden kísértést, leigázza a támadót, és Tenéked engedelmes marad.

Újra a 9. óda irmosza:

„Magtalan foganással a szülés érthetetlen, férjezetlen Anyának a terhessége sérthetetlen; mert az Isten születése megújítja a természetet. Ezért Téged, az Istentől eljegyzett Anyát, minden nemzedékek igaz hittel magasztalnak.”