Typikon: Ha ez a vasárnap egybeesik Szt. Konstantin és Heléna ünnepével, a mennybemeneteli énekek helyett a szentekét énekeljük az Ünnepi és az Általános Mineából.
SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET
I. zsoltári kathizma.
“Uram, Tehozzád kiáltottam” után
Oktoichosz sztichirái 6. h.:
Aki győzedelmes vagy az alvilág felett . . .
Mai napon Krisztus, eltiporván a halált . . .
Teelőled Urunk . . .
Mennybemeneteli sztichirák 6. h.:
Az Úr a mennyekbe emelkedett . . .
Urunk, a mennybemeneteleden . . .
A szent hegyeken szemlélve . . .
A zsinati atyák sztichirái 6. h.:
Hajnalcsillag előtt, az Atya méhéből, anya nélkül születtél, minden időknek előtte, de Áriosz teremtménynek, nem pedig Istennek tekint, és vakmerőségében műveid közé sorol, Téged, az Alkotót, az örök tűz lángját vonva önmagára. Ám a nikeai zsinat Isten Fiának hirdetett Téged Urunk, az Atyával és a Lélekkel együtt uralkodónak.
Ki tépte szét köntösödet, Üdvözítő? Áriosz, – mondottad, ki részekre szaggatta a Háromságnak egyértékű eredetét. Ő tagadta azt, hogy egyike vagy a Háromságnak; ő tanítja Nesztórioszt, hogy ne ejtse Istenszülő nevét. Ám a nikeai zsinat Isten Fiának hirdetett Téged Urunk, az Atyával és a Lélekkel együtt uralkodónak.
A bűnök szakadékába esik Áriosz, ki gyűlölte látni a világosságot, és isteni csáklya tépi fel a belsejét, hogy erővel adja ki az egész lényét és lelkét, lévén ő második Júdás, gondolatban és viselkedésben. Ám a nikeai zsinat Isten Fiának hirdetett Téged Urunk, az Atyával és a Lélekkel együtt uralkodónak.
Az esztelen Áriosz szétszabdalta a Szentséges Háromság egységét, három egyenlőtlen és egymástól különböző lényegre; ezért az isteni ihletettségű atyáink, készségesen egybegyűlve és buzgósággal eltelve, miként a thesbei Illés, a Léleknek pallosával szabdalják szét, a gyalázatnak káromló tanítóját, amiként a Lélek parancsolta.
Dicsőség . . .
A Léleknek titokzatos harsonáit, az isteni ihletettségű atyákat ünnepeljük, akik az Egyházban az istenismeret összecsengő dalát énekelték, a lényeg és Istenség szerint egységes, változatlan Háromságot; Áriosz elítélőit, az igazhitűek előharcosait, kik mindenkor közbenjárnak az Úrnál, hogy irgalmat nyerjen a mi lelkünk.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Ki ne mondana boldognak Téged, óh szentséges Hajadon? Kicsoda ne magasztalná a Te szűzi szülésedet? Mert az Atyától időtelenül kisugárzott egyszülött Fiú, Tőled származott, óh Tisztaságos, kifejezhetetlen módon megtestesülvén. Természete szerint Isten lévén, érettünk természet szerint Emberré lett, két személyre meg nem oszthatóan, de két természetben összevegyíthetetlenül felismerhetően. Őhozzá esedezz, óh Tiszta és Boldogságos, hogy irgalmazzon a mi lelkünknek.
Prokimen: a szombat esti.
Ószövetségi olvasmányok: Lásd: a szent atyák vasárnapján
Litiai sztichirák 1. h.:
Lásd az Úr Mennybemenetelén
Dicsőség . . . 3. h.:
Apostoli hagyományok buzgó őrei voltatok, óh szent atyák; mert a Szent Háromság egylényegűségét igazhitűen tanítva, Áriosznak káromlását zsinatilag levertétek. Utána is leleplezvén a Lelket támadó Makedónioszt, elitéltétek Nesztórioszt, Evtychiszt és Dioszkoroszt, valamint Szavellioszt s a fejetlen Szevéroszt. Imádkozzatok érettünk, hogy megszabaduljunk azok tévelygéseitől, s életünket szeplőtlenül, igaz hitben őrizzük meg, Hozzátok könyörgünk.
Most és mindenkor . . . 6. h.:
Urunk, midőn betöltötted a gondviselésnek titkát, magadhoz véve a tanítványaidat, az Olajfák hegyére vezetted őket, s íme áthatoltál az ég boltozatján. Ki érettem miként én szegénnyé lettél, s oda emelkedtél, ahonnan el nem különültél, küldd le a Te Szentiséges Lelkedet, aki megvilágosítja a mi lelkünket.
Előverses sztichirák 6. h.:
Lásd: az Oktoichoszban.
Dicsőség . . . 4. h.:
Évenkénti emlékét ma ünnepeljük buzgó hittel, az isteni ihletettségű atyáknak, akik az egész földkerekségről egybegyűltek, Nikeának fényes városában, az igazhitűek gyülekezetében. Mert a gonosz Áriosznak istentelen tanítását, istenfélőn gondolkodva elítélték, és őt az Egyetemes Egyházból, zsinatilag kivetették, s mindeneket világosan tanítottak, Istennek Fiát egylényegűnek, öröktől fogva és minden idők előtt valónak vallani, amint azt a Hitvallásban pontosan és istenfélőn kifejtették. Azért mi is, követve az ő istenes tanításaikat, biztos hittel imádjuk Atyával együtt, a Fiút s a Szent Lelket is, az egy Istenségben lévő egylényegű Háromságot.
Most és mindenkor . . .
Urunk, miután teljesítetted, a minden idők és nemzedékek előtt rejtett titkot, mint Jóságos, eljöttél a tanítványaiddal az Olajfák hegyére, elhozván magaddal Azt is, aki a világra hozott Téged, a mindenek Alkotóját és Teremtőjét; mert Őnéki, kinek a Te szenvedésed alatt mint Anyádnak, mindenkinél nagyobb fájdalmak jutottak, tested megdicsőülésének határtalan örömét is meg kellett ízlelnie. Részesülve mi is abban, a Te mennybemeneteled által Uralkodó, magasztaljuk a hozzánk való nagy irgalmadat.
Tropárionok:
(6. h.:) Angyali Hatalmak szálltak a sírboltodra, és az őrizők megbénultak; és ott állott Mária, a sírban keresve szeplőtelen testedet. Meghódítottad a poklot, meg nem kísértetve tőle; találkoztál a Szűzzel, életet ajándékozva. Aki a halottaidból feltámadtál, Urunk, dicsőség Néked.
Dicsőség . . . 8. h.:
Fölöttébb dicsőített vagy Krisztus Istenünk, aki atyáinkat földi fényforrásoknak állítottad, és általuk mindnyájunkat az igaz hitre vezéreltél. Nagyirgalmú, dicsőség Néked.
Most és mindenkor . . . 4. h.:
Mennybementél dicsőséggel Krisztus Istenünk, megörvendeztetvén tanítványaidat a Szent Lélek ígéretével; bizonyságot nyertek azok a Te áldásod által, hogy Te vagy Istennek Fia, a világnak Megváltója.
(Virrasztó istentisztelet vagy litia esetén:)
(8. h.:) Fölöttébb dicsőített vagy Krisztus Istenünk . . . (2-szer.)
(4. h.:) Mennybementél dicsőséggel . . . (1-szer.)
VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET
„Isten az Úr” után
Tropárion 6. h.:
Angyali Hatalmak szálltak . . . 2-szer.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Tropáraon 4. h.: Mennybementél dicsőséggel . . .
1. sztichológia után kathizma 6. h.:
Midőn a sír megnyílt s az alvilág kesergett . . . Dicsőség . . . Urunk, a sírodnál állt a Magdalai Mária . . . Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Ki áldottnak nevezted Anyádat, önakaratodból jöttél a szenvedésre, felragyogtál a kereszten, meg akarván keresni Ádámot, s így szóltál az angyalokhoz: Örüljetek Velem együtt, mert megkerült az elveszett drachma. Aki mindent bölcsen elrendezel, dicsőség Néked.
2. sztichológia után kathizma 6. h.:
Az Élet a sírban feküdt . . . Dicsőség . . .
Az önként vállalt halálod által, halhatatlan életet találtunk, mindeneknek mindenható egyedüli Megváltója; mert Te a Te tisztaságos feltámadásoddal mindnyájunkat visszahívtál, aki lerontottad az alvilág győzelmét, és a halál fullánkját.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:) Istennek Szűz Szülője, kérleld a Te Fiadat . . .
Polyeleosz elmarad.
Feltámadási áldásénekek 5. h.
Ypakoi, lépcsőének és prokimen a 6. hangból.
Evangélium: a 10. hajnali (Jn 21, 1-14;)
„Látván Krisztus feltámadását . . .” és a továbbiak mint rendesen.
K á n o n : a feltámadási, 6. h.
Katavasziák: a pünkösdiek, 4. h.
3. óda után: mennybemeneteli kondákion és ikosz.
Kathizma 4. h.:
Krisztus igazságának valóban fénylő, földi lámpásaiként jelentetek meg a világnak, óh boldog atyáink, elemésztve a fecsegő rágalmazók eretnekségeit, és eloltva a káromlók lángoló zavargásait. Azért mint Krisztusnak főpapjai, járjatok közre a mi üdvözülésünkért.
Dicsőség . . .
Nikea fényes városa, ma háromszáztizennyolc főpapot fogadott magába, az egész földkerekségről, a káromlást hirdető Áriosz ellen, ki lecsökkentette a Háromság egyikét, Istennek egyetlen Fiát és Igéjét. Árioszt kiközösítve, a hitet megerősítették.
Most és mindenkor . . .
Ki felmentél a mennyekbe dicsőséggel, és az Atyának jobbjára ültél, akitől semmikép el nem váltál, óh emberszerető Krisztus, és megígérted bölcs tanítványaidnak, hogy leküldöd a Szent Lelket, beragyogva a mi elménket is, adj nekünk megvilágosodást, hogy szüntelenül dicsérjünk Téged, óh Uralkodó.
6. óda után kondákion 8. h.:
Az apostolok hithirdetése és az atyák dogmái, megerősítették az Egyházban az egységes hitet; az pedig az igazság köntösét viselve, melyet a felső isteni tudomány szőtt, helyesen hirdeti és megdicsőíti, az istenfélelem nagy misztériumát.
Ikosz: Magasztos hithirdetésként, hallgassuk meg Istennek Egyházát, amely ezt kiáltja: Aki szomjuhuzik, jöjjön és igyék; a kehely, amelyet tartok, bölcseségnek kelyhe; annak italához az igazság igéjét vegyítettem, olyan vizet, mely nem ellentmondásokat, hanem egyetértő hitvallást fakaszt. Ha ezt issza a jelenkori Izráel, Istent látja, aki így szól: Lássátok, lássátok, hogy Én magam vagyok és nem változom, Én az Isten, Én az első és azután való, és Énrajtam kívül más semmikép nincsen. Azért akik ebből részesülnek, megelégíttetnek, és dicsérik az istenfélelem nagy misztériumát.
9. óda előtt:
„Aki a Keruboknál tiszteltebb . . .”
Kánon után:
Szent a mi Urunk Istenünk. (3-szor.)
Exaposztilárion:
Tiberiás tengerén halászott egykor, Zebedeus fiaival, Nathanaél és Péter, meg még ketten és Tamás; midőn ezek Krisztus parancsára jobboldalt vetették ki a hálót, temérdek halat fogtak ki; és felismervén Őt Péter, elindult Őhozzá. Így jelenvén meg harmadszor nekik Jézus megmutatta a kenyeret és a parázson sült halat.
Dicsőség . . .
Ünnepelve ma az istenes atyák emlékét, azoknak imái által könyörgünk Hozzád óh fölöttébb Irgalmas: Az eretnekségek minden ártalmától, mentsd meg a Te népedet Urunk, és méltass mindannyiunkat, dicsőíteni az Atyát, az Igét és a Szentséges Lelket.
Most és mindenkor . . .
A tanítványok szemeláttára mennybementél, Krisztus, és az Atya mellé ültél. Az angyalok elősietve így kiáltottak: Emeljétek föl a kapukat, emeljétek! Mert felszállott a Király a fényt árasztó dicsőségbe.
Dicséreti sztichirák:
Oktoichosz 4 sztichirája 6. h.:
A Te kereszted, Urunk . . .
A Te eltemettetésed, Uralkodó . . .
Az Atyával és a Lélekkel . . .
Harmadnapra feltámadtál . . .
A zsinati atyák sztichirái 6. h.:
Összeszedvén a léleknek minden tudományát, és az Isteni Lélektől megihletve, a tiszteletreméltó atyák istenes írással vésték fel, a magasztos és tiszta Hitvallást. Abban világosan azt tanítják, hogy az Ige a Szülő Atyával együtt kezdet nélkül való, és Ővele valóban egylényegű; így követték az apostoloknak tanítását, a valóban dicsőségesek, boldogok és istenes lelkületűek. (2-szer.)
(Vers:) Áldott vagy Urunk, atyáinknak Istene, és dicséretes és dicsőített a Te neved mindörökké.
Befogadván a Szent Léleknek egész értelmi fényességét, isteni ihletettséggel, kevés szóval és nagy bölcseséggel mondották ki, az értelmet meghaladó kijelentést a boldogságos atyák, mint a Krisztus hirdetői, és az evangéliumi dogmák és a kegyes hagyományok sáfárjai, fentről nyervén tisztán azok kinyilvánítását, és megvilágosodva kifejtették az Istentől kapott hittanítást.
(Vers:) Gyűjtsétek egybe őhozzá az Ő kegyeltjeit.
Összegyűjtvén az egész pásztori tudományt, s az igazságos haragtól méltán indíttatva, elűzték a Lélek parittyájával, a gonosz és undok farkasokat, kikergetve őket az Egyház teljességéből, mint halálra szánt és gyógyíthatatlan betegeket, az istenes pásztorok, mint Krisztus igaz szolgái, és az isteni hithirdetésnek szent beavatottjai.
Dicsőség . . . 8. h.:
A szent atyák gyülekezete, egybegyűlve a föld minden végeiről, dogmába foglalta az Atya és a Fiú és a Szent Lélek egy lényegét és természetét, s az istenismeret titkát világosan adta át az Egyháznak. Őket hittel magasztalva, boldogoknak mondjuk őket, mondván: Óh Istennek serege, az Úr táborának istenes szavú harcosai, eszmei égboltozatnak nagyfényű csillagai, titokzatos Sionnak ledönthetetlen bástyái, Paradicsomkertnek illatos virágai, az Igének aranyajkú szája, Nikeának büszkesége, földkerekség ékessége, járjatok közre állhatatosan a mi lelkünkért.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:) Fölöttébb áldott vagy, Isten Szűz Szülője . . .
Doxológia után:
a hajnali feltámadási tropárion.
SZENT LITURGIA
Kis Bemenet után:
Tropárionok:
(6. h.:) Angyali Hatalmak szálltak a sírboltodra . . .
(4. h.:) Mennybementél dicsőséggel. . .
(8. h.:) Fölöttébb dicsőített vagy . . .
Dicsőség . . .
Kondákion 8. h.:
Az apostolok hithirdetése . . .
Most és mindenkor . . .
Kondákion 8. h.:
Betöltvén a rólunk való gondviselést . . .
Apostoli prokimen 4. h.:
Áldott vagy Urunk, atyáinknak Istene, és dicséretes és dicsőített a Te neved mindörökké. Mert igazságos vagy mindenekben, amiket velünk cselekedtél.
Apostol: Ap. Csel. 20, 16-18; 28-36
Evangélium: Jn. 17, 1-13
Kinonikon:
Dicsérjétek az Urat a mennyekből, dicsérjétek Őt a magasságban. Örvendezzetek, igazak, az Úrban, igazakhoz illő a dicséret. Alliluia.