SZERDA ESTI ISTENTISZTELET

Zsoltári kathizma nincs.

“Uram, Tehozzád kiáltottam” után sztichirák 6. h.:

Az Úr a mennyekbe emelkedett, hogy elküldje a világnak a Vigasztalót. Az egek előkészítették a trónját, a fellegek a fölmenetelét. Az angyalok csodálkoznak, Embert látva maguk fölött. Az Atya fogadja Azt, akit öröktől fogva ölében tart. A Szent Lélek ezt parancsolja minden angyalainak: Emeljétek föl kapuitokat, fejedelmek. Minden népek tapsoljatok kezeitekkel, mert felment a Krisztus oda, ahol azelőtt volt. (2-szer.)

Urunk, a mennybemeneteleden elámultak a Kerubok, midőn megláttak Téged, az Istent, amint felszállsz a felhőkön, ki őrajtuk pihensz. Dicsőítünk Téged, mert jóságos a Te irgalmad; dicsőség Néked. (2-szer.)

A szent hegyeken szemlélve fölemelkedésedet, óh Krisztus, ki az Atya dicsőségének vagy a kisugárzása, magasztaljuk orcád fényes tündöklését, hódolunk a szenvedéseidnek, tiszteljük a feltámadásodat, dicsőítjük dicsőséges mennybemeneteledet; irgalmazz nekünk. (2-szer.)
Urunk, midőn apostolaid megláttak Téged felhőkön fölemelkedni, óh életetadó Krisztus, könnyek közt és bánattal eltelve, ezt mondották sírva: Uralkodónk, ne hagyj árván minket, a Te szolgáidat, akiket kegyelemből szerettél, mint könyörületes; hanem amint megígérted, küldd el nekünk a Te Szentséges Lelkedet, aki megvilágosítja a mi lelkünket. (2-szer.)

Urunk, midőn betöltötted a gondviselésnek titkát, magadhoz véve a tanítványaidat, az Olajfák hegyére vezetted őket, s íme áthatoltál az ég boltozatján. Ki érettem miként én szegénnyé lettél, s oda emelkedtél, ahonnan el nem különültél, küldd le a Te Szentséges Lelkedet, aki megvilágosítja a mi lelkünket. (2-szer.)

Dicsőség . . . most és mindenkor . . .

Ki az Atya kebelétől el nem váltál, és a földiekkel Ember módján együtt éltél, legédesebb Jézus, ma az Olajfák hegyéről dicsőséggel mennybementél, és az elesett természetünket kegyelmesen fölemelve, az Atya mellé leültél. Azért a Testnélküliek mennyei rendjei, elámulva a csodától, félelemmel megborzadtak, és rettegéstől eltelve, magasztalták emberszeretetedet. Velük együtt mi a földiek is, dicsőítve a hozzánk való leereszkedésedet, és a tőlünk való fölmeneteledet, esedezünk Hozzád, mondván: Ki a tanítványaidat és a Téged szülő Istenanyját, mérhetetlen örömmel töltötted el a mennybemeneteled által, méltass minket is a Te választottaid örömére, azoknak imái által, a Te nagy irgalmadért.

Prokimen: a szerda esti.

1. ószövetségi olvasmány (Ézsaiás 2, 2-3):

Ezeket mondja az Úr: Az utolsó időkben láthatóvá lesz az Úr hegye és Istennek háza a hegyek csúcsán, és föléje emelkedik a domboknak; és járulnak hozzá minden nemzetek, és sok nép megy oda, és ezt mondja: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és Jákob Istenének házába; és megjelenti nekünk az Ő útját, és azon fogunk járni.

2. ószövetségi olvasmány (Ézsaiás 62, 10-63, 3; 7-9):

Ezeket mondja az Úr: Menjetek, lépjetek be az Én kapuimon, készítsétek az Én utamat, és készítsetek utat az Én népemnek, és dobjátok félre az útról a köveket; emeljetek jelt a népeknek. Mert íme az Úr hallhatóvá tette a föld határáig: Mondjátok Sion leányának: íme eljött a te Üdvözítőd, magával hozva az Ő jutalmát, és az Ő műve a színe előtt van. És szent népnek nevezi őt, az Úr által megváltottnak, te pedig keresett városnak hivatsz majd, nem pedig elhagyottnak. Ki ez, aki Edomból jő, és Boszorból való ruhájának pirossága? Oly ékes Ő az Ő öltözékében, és így kiált nagy erővel: Én igazságot szólok és az üdvösség ítéletét. Miért pirosak a ruháid, és öltözeted miért olyan, mint a szőlőprés taposójáé? A szőlőprést egymagam tapostam, és a nemzetek közül egy ember sem volt Velem. Az Úrnak irgalmáról megemlékeztem, az Úr jótéteményeiről és az Úr dicséretéről mindenekért, amiket megad nekünk. Jóságos Bírája az Úr Izráel népének, az Ő irgalma szerint cselekszik velünk, és igazságosságának sokasága szerint. És így szólott: Nem az Én népem vagytok-e? Gyermekek, akik nem fordulnak el Tőlem? És lett nekik szabadulásukra minden gyötrelmükből. Nem közbenjáró, se nem angyal, hanem maga az Úr szabadította meg őket, mert szerette és megszánta őket. Ő váltotta meg őket, és fölvette és fölemelte őket az örökkévalóság minden napjaiban.

3. ószövetségi olvasmány (Zakariás 14, 4; 8-11):

Ezeket mondja az Úr: íme jő az Úrnak napja, és megállnak az Ő lábai azon a napon az Olajfák hegyén, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől. És azon a napon Jeruzsálemből élő víz fakad, amely felerészt az első tengerbe, felerészt pedig a hátsó tengerbe folyik; nyáron és tavaszon így lesz ez. És az Úr Királlyá lesz az egész föld felett; azon a napon egy lesz az Úr, és az Ő neve is egy lesz. Körülveszi az egész földet és a sivatagot Gabától Remmonig, Jeruzsálemtől délre; és felmagasztaltatik, és a helyén marad Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletek kapujáig és Hananéel tornyáig, a király szőlőpréséig. Lakozni fognak benne, és nem lesz többé átok, és biztonsággal lakoznak majd Jeruzsálemben.

Litiai sztichirák 1. h.:

Fölmenvén a mennyekbe, ahonnan alászállottál, ne hagyj minket árván, Urunk; jöjjön el a Te Lelked, békét hozva a világnak; mutasd meg az emberek fiainak a Te hatalmad műveit, embereket szerető Urunk.

Felmentél a kezdet nélkül való Atyádhoz, óh Krisztus, aki az Ő leírhatatlan ölétől meg nem váltál; és a Mennyei Hatalmak mit sem tettek hozzá a Háromszorszent dicséretéhez, hanem a megtestesülés után is egy Fiúnak ismertek fel Téged Urunk, az Atya Egyszülöttének. Könyörületednek sokasága szerint, irgalmazz nekünk.

A Te angyalaid Urunk, így szóltak az apostolokhoz: Galileai férfiak, miért álltok az égre tekintve? Ő a Krisztus Isten, aki tőletek a mennybe emelkedett, s újra eljő azon módon, amiképpen a mennybe menni láttátok. Szolgáljatok Néki szentségben és igazságban.

(4. h.:) Midőn az Olajfák hegyére érkeztél Krisztus, hogy teljesítsd az Atyának akaratát, elámultak a mennyei angyalok, és megrettentek az alvilágiak; és ott voltak a tanítványaid örömmel és félelemmel, midőn szólottál hozzájuk. Trónként készíttetett elő a szemközt várakozó felhő, az ég pedig kapuit feltárva, szépségében tündökölt, és a föld felfedi rejtekeit, hogy láthassa Ádám leszállását és újból való feljövetelét. Talpaid mintegy kéz által emelkedtek, ajkad hatalmasan áldott, amiként hallatszott, a felhő fölemelt Téged, és az égbolt magába fogadott. Ezt a nagy és különös cselekedetet vitted véghez Urunk, a mi lelkünk üdvösségére.

Ádám természetét, amely a föld legmélyébe alászállott, önmagadban megújítva, óh Istenünk, ma minden Fejedelemségek és Hatalmak fölé helyezted, mert mivel szeretted, magadhoz ültetted, és mivel együtt éreztél vele, magaddal egyesítetted. Vele egyesülvén, vele együtt szenvedtél is, sérületlenül szenvedvén pedig, önmagaddal megdicsőítetted. De a Testnélküliek ezt mondták: Ki ez a szépséges Férfiú? Ámde nemcsak Ember, hanem Isten és Ember Ő, együtt való a jelenség. Elámulva ezen az angyalok, ruháikban körülröpködték a tanítványokat, és így kiáltottak: Galileai férfiak, Az, aki elment tőletek, Ő a Jézus, az Ember és Isten, Ő az Istenember, aki újból eljő mint az élők és holtak Bírája, hogy megadja a hívőknek a bűnbocsánatot és a nagy irgalmat.

Midőn mennybementél dicsőséggel Krisztus Isten, a tanítványok szemeláttára, felhők vettek föl testestől Téged; feltárultak a mennyek kapui, az angyalok kara vigadva örvendett, a Mennyei Hatalmak ezt kiáltották, mondván: Emeljétek föl kapuitokat fejedelmek, és bevonul a dicsőség Királya: A tanítványok pedig ámulva mondták: Ne válj meg mitőlünk Jó Pásztorunk, hanem küldd el hozzánk Szentséges Lelkedet, aki vezéreli és megerősíti a mi lelkünket.

Dicsőség . . . most és mindenkor . . .

Urunk, miután teljesítetted, a minden idők és nemzedékek előtt rejtett titkot, mint Jóságos, eljöttél a tanítványaiddal az Olajfák hegyére, elhozván magaddal Azt is, aki a világra hozott Téged, a mindenek Alkotóját és Teremtőjét; mert Őnéki, kinek a Te szenvedésed alatt mint Anyádnak, mindenkinél nagyobb fájdalmak jutottak, tested megdicsőülésének határtalan örömét is meg kellett ízlelnie. Részesülve mi is abban, a Te mennybemeneteled által Uralkodó, magasztaljuk a hozzánk való nagy irgalmadat.

Előverses sztichirák 2. h.:

Születtél miként magad akartad, megjelentél miként magad óhajtottad; testileg szenvedtél mint a mi Istenünk; halottakból feltámadtál eltiporván a halált; mennybementél dicsőséggel, aki betöltöd a mindenséget, és elküldted hozzánk az Isteni Lelket, hogy dicsérjük és dicsőítsük a Te Istenségedet.

(Elővers:) Minden népek tapsoljatok kezeitekkel; ujjongjatok Istenhez az örömnek hangján.

Amikor az Olajfák hegyéről mennybementél Krisztus, látván azt a Mennyei Hatalmak, egymáshoz így kiáltottak: Kicsoda Ez? És így szóltak: Ő az Erős és az Uralkodó, Hatalmas a háborúban, Ő valóban a dicsőség Királya. És miért pirosak a ruhái? Boszorból jött, mely a testé. Temagad mint Isten, a Fenség jobbjára ülve, elküldötted nekünk a Szent Lelket, hogy vezérelje és üdvözítse a mi lelkünket.

(Elővers:) Felment az Isten ujjongás közepette, felment az Úr harsona hangjával.

Mennybementél dicsőséggel, az Olajfák hegyéről óh Krisztus Isten, a Te tanítványaidnak színe előtt, és az Atya jobbja felől ültél, aki Istenséggel betöltöd a mindenséget; és elküldted nekik a Szent Lelket, aki megvilágosítja és megerősíti, és megszenteli a mi lelkünket.

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . 6. h.:

Felment az Isten ujjongás közepette, felment az Úr harsona hangjával, hogy fölemelje Ádámnak elesett képmását, s elküldje a Vigasztaló Lelket, a mi lelkünk megszentelésére.

Tropárion 4. h.:

Mennybementél dicsőséggel Krisztus Istenünk, megörvendeztetvén tanítványaidat, a Szent Lélek ígéretével; bizonyságot nyertek azok a Te áldásod által, hogy Te vagy Istennek Fia, a világnak Megváltója. (3-szor.)

HAJNALI ISTENTISZTELET

“Isten az Úr” után:

az ünnepi tropárion 3-szor.

1. sztichológia után kathizma 1. h.:

Míg az angyalok csodálták különös fölmeneteledet, és a tanítványok elámultak félelmetes fölemelkedéseden, dicsőséggel mentél fel mint Isten, és a kapuk feltárultak Előtted óh Üdvözítő. Ezért a Mennyei Hatalmak is csodálkoztak, így kiáltva: Dicsőség az alászállásodnak Üdvözítő, dicsőség a Te Országodnak, dicsőség a mennybemenetelednek, egyedülvaló Emberszerető.

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Ugyanaz.

2. sztichológia után kathizma 3. h.:

Az öröktől fogva való és kezdet nélküli Isten, titokzatosan megistenítette a felöltött emberi természetet, és ma fölment a mennyekbe. Elősietve az angyalok, mutatták az apostoloknak, hogyan vonul fel Ő a mennyekbe nagy dicsőséggel; és Őnéki hódolva mondották: Dicsőség a mennybement Istennek.

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Ugyanaz.

Polyeleosz után magasztalás:

Magasztalunk Téged, életetadó Krisztus, és tiszteljük tisztaságos testeddel való isteni mennybemeneteledet.

Választott zsoltári versek:

Minden népek tapsoljatok kezeitekkel, ujjongjatok Istenhez az örömnek hangján. – Mert félelmetes a magasságos Isten, nagy Király Ő az egész földön. – Felment az Isten ujjongás közepette, felment az Úr harsona hangjával. – Emeljétek fel kapuitokat, ti fejedelmek, és emelkedjetek föl, ti örökkévaló kapuk, és bemegyen a dicsőség Királya. – Mondá az Úr az én Uramnak: Ülj az Én jobbom felől. – Énekeljetek a mi Istenünknek, énekeljetek! Énekeljetek a mi Királyunknak, énekeljetek! Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Alliluia, Alliluia, Alliluia. Dicsőség Néked, Isten. (3-szor.)

Polyeleosz utáni kathizma 5. h.:

Leszálltál a mennyből a földnek színére, és Ádámnak lent az alvilági börtönben lévő képmását, mint Isten magaddal együtt feltámasztottad, és mennybemeneteleddel fölvezetted a mennybe, óh Krisztus, és atyai trónod részesévé tetted, mint Irgalmas és Emberszerető.

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Ugyanaz.

Lépcsőének: a 4. hang 1. antifonja.

Prokimen 4. h.:

Felment az Isten ujjongás közepette, felment az Úr harsona hangjával.
Minden népek tapsoljatok kezeitekkel; ujjongjatok Istenhez az örömnek hangján.

Evangélium: a 3. hajnali (Mk 16, 9-20)

“Látván Krisztus feltámadását . . .” 1-szer.

50. zsoltár után:

Dicsőség . . .
Az apostoloknak közbenjárásai által, óh Irgalmas, töröld el bűneink sokaságát.
Most és mindenkor . . .
Isten Szülőjének közbenjárásai által, óh Irgalmas, töröld el bűneink sokaságát.
(Vers:) Irgalmazz nékem, Isten . . .

Idiomelon 6. h.:
Látván ma a Mennyei Hatalmak, a mennyben a mi természetünket, és csodálva a fölmenetel különös módját, álmélkodva így szóltak egymáshoz: Kicsoda Ez, aki most érkezik? Látván pedig saját Uralkodójukat, bátran tárták fel a mennyei kapukat. Velük együtt szüntelenül magasztalunk Téged, ki testileg onnan újból eljössz, mint a mindenek Bírája és a mindenható Isten.

Kánon 5. h.:

Katavasziák: a pünkösdiek, 4. h.

1. óda

Irmosz: “Üdvözítő Istenünknek, ki a népét száraz lábbal a tengeren átvezette, s a fáraót seregével együtt elsülyesztette, egyedül Őnéki énekeljünk, mert megdicsőíttetett.”

Katavaszia: “Isteni homálytól elboríttatva a nehéznyelvű Mózes, kihirdette az Istentől írott törvényt; mert kivetve elméjének szeméből a szennyet, látja a Létező Istent, és beavatottjává lesz a Lélek ismeretének, tisztelve Őt istenes énekkel.”

3. óda

Irmosz: “Keresztednek erejével erősítsd meg értelmemet, Krisztus, hogy dicsérjem és dicsőítsem a Te üdvösséges mennybemeneteledet.”
Katavaszia: “Megtörte a meddő asszony méhének béklyóit, s a sokgyermekűnek tűrhetetlen szidalmait egykor, egyedül a töredelmes lelkű Anna prófétanő imádsága, a Hatalmashoz és az értelem Istenéhez.”

Kathizma 8. h.:

Midőn felszálltál az égi fellegekre, békeséget hagyva a földön lévőknek, felmentél s leültél az Atya jobbjára; mint Vele és a Lélekkel egylényegű; mert bár testben jelentél meg, mégis változatlan maradtál. Ott várod meg az időknek végezetét, hogy újból eljöjj a földre, megítélni az egész világot. Igazsággal ítélkező Urunk, szánd meg a mi lelkünket, s mint irgalmas Isten, ajándékozd a Te szolgáidnak, a vétkek elengedését.

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Ugyanaz.

4. óda

Irmosz: “Hallottam kereszted erejének hírét, mely által megnyílt a Paradicsom, és így kiáltottam: Dicsőség a Te hatalmadnak, Uram.”
Katavaszia: “Uralkodóknak Uralkodója, Egyedülvaló az Egyedülvalóból, egyedüli Ige, ki az időtelen Atyától származtál, a Te egyenlő hatalmú és igazságos Lelkedet, mint Jóttevő leküldötted az apostolokra, akik ezt éneklik Néked: Dicsőség a Te hatalmadnak, Urunk.”

5. óda

Irmosz: “Fölserkenve így kiáltunk Hozzád Urunk: Üdvözíts bennünket, mert Te vagy a mi Istenünk, Rajtad kívül mást nem ismerünk.”
Katavaszia: “Vétkezések feloldozó tisztulását fogadjátok, a Lélek tüzes lehelletű harmatját, Egyháznak fényes orcájú gyermekei; mert most eljött Sionról a törvény, a Léleknek lángnyelvű kegyelme.”

6. óda

Irmosz: “Körülvett engem a mélység, cethal lett a sírom; de én Hozzád kiáltottam, aki Emberszerető vagy, és megmentett engem a Te jobbod, Uram.”

Katavaszia: “Engesztelés és üdvösség vagy számunkra, Krisztus. Felragyogtál a Szűzből óh Uralkodó, hogy miként Jónás prófétát a tengeri szörny gyomrából, kiragadd az enyészetből, az elesett Adám egész nemzetségét.”

Kondákion 8. h.:

Betöltvén a rólunk való gondviselést, és a földieket az égiekkel egyesítvén, mennybementél dicsőséggel Krisztus Istenünk, el nem válva egyiktől sem, hanem távozás nélkül köztünk maradva, és így kiáltva azokhoz, kik szeretnek Téged: Én vagyok tiveletek, és senki ellenetek.
Ikosz: A földi dolgokat a földön hagyva, s ami a hamué, a pornak átadva, jertek ocsúdjunk fel, és a magasba emeljük fel tekintetünket és gondolatainkat. Fordítsuk tekintetünket és érzéseinket a mennyei kapuk felé, mi halandók. Arra gondoljunk, hogy az Olajfák hegyén vagyunk, és szemléljük a felhőkön emelkedő Megváltót; mert onnan szállott fel az Úr a mennyekbe; ott osztotta szét a bőkezű adományait az apostoloknak, összehívva és megerősítve őket mint Atya, útbaigazítva őket mint fiait, és így beszélve hozzájuk: Nem válok el tőletek; Én vagyok tiveletek, és senki ellenetek.

7. óda

Irmosz: “Ki a tüzes kemencében, dicséretet zengő ifjakat megmentett, áldott a mi atyáinknak Istene.”

Katavaszia: “Felharsant a hangszereknek együttes zengése, az aranyból készült lélektelen bálvány tiszteletére; a Vigasztalónak fénythozó kegyelme pedig arra késztet minket, hogy hódolva így kiáltsunk: Óh egyedülvaló, egyhatalmú, időtelen Háromság, áldott vagy.”

8. óda

Irmosz: “Az Atyától időknek előtte született Fiút és Istent, ki az utolsó időkben Szűz Anyától megtestesült, papok dicsérjétek, népek magasztaljátok, mindörökkön örökké.”
Katavaszia: “Leoldja a bilincseket és lehűti a lángokat, az Istenség hármas ragyogású képe; dicséretet énekelnek az ifjak, áldja pedig mint Jóttevőt, az egyetlen Üdvözítőt és mindeneket Cselekvőt, az egész teremtett világ.”

9. óda

“Aki a Keruboknál tiszteltebb . . .” Elmarad.

(Elővers:) Magasztalja én lelkem a földről a mennybe szállott, életetadó Krisztust.

Irmosz: “Téged, az elmét és értelmet meghaladó Istenanyját, aki az Időtelen időben kimondhatatlanul szülted, mi hivők egyetértően, magasztalunk.”

(Elővers:) Az angyalok az Uralkodó fölmenetelét látva, elámultak azon, hogyan emelkedett föl dicsőséggel a földről a magasságba.

Katavaszia: “Örvendezz Királynő, dicsőséges Szűz Anya; mert semmiféle ékesen szóló száj nem képes, szavakkal méltóképen dicsérni Téged; minden elme pedig szédül, a Te szülésed megértésében; miért is egyetértően dicsőítünk Téged.”

Exaposztilárion:

A tanítványok szemeláttára mennybementél, Krisztus, és az Atya mellé ültél. Az angyalok elősietve így kiáltottak: Emeljétek föl a kapukat, emeljétek! Mert felszállott a Király a fényt árasztó dicsőségbe. (3-szor.)

Dicséreti sztichirák 1. h.:

Mint angyalok ünnepeljünk mi világiak is, dicséretet zengve a dicsőség trónján hordozott Istenhez: Szent vagy óh Mennyei Atya; Szent vagy, Vele együtt időtelen Ige; és Szent vagy, Szentséges Lélek. (2-szer.)

Az angyalok vezérei, fontolgatva különös fölmeneteledet óh Üdvözítő, egymástól kérdezték: Miféle látvány ez? Külsejében Embernek tűnik Ő, de mint Isten száll testben az egek fölé. Midőn a galileai férfiak szemléltek Téged, óh Ige, amint az Olajfák hegyéről testileg mennybementél, hallották az angyalokat, akik így kiáltottak hozzájuk: Miért álltok az égre tekintve? Újból eljön Ő testestől, amiképpen most láttátok.

Dicsőség . . . Most és mindenkor . . . 2. h.:

Születtél miként magad akartad, megjelentél miként magad óhajtottad; testileg szenvedtél mint a mi Istenünk; halottakból feltámadtál eltiporván a halált; mennybementél dicsőséggel, aki betöltöd a mindenséget, és elküldted hozzánk az Isteni Lelket, hogy dicsérjük és dicsőítsük a Te Istenségedet.

Doxológia után:
az ünnepi tropárion 3-szor.

SZENT LITURGIA

1. Antifon:
1. Minden népek tapsoljatok kezeitekkel, ujjongjatok Istenhez az örömnek hangján.
Isten szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.
2. Mert félelmetes a magasságos Isten, nagy Király Ő az egész földön.
Isten szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.
3. Alánk vetette a népeket, és nemzeteket lábaink alá.
Isten szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.
4. Felment az Isten ujjongás közepette, felment az Úr harsona hangjával.
Isten szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.
5. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökön örökké. Ámin.
Isten szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.

2. Antifon:
1. Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az Ő szent hegyén.
Üdvözíts minket Istennek Fia, aki dicsőséggel mennybementél; Néked énekelünk: Alliluia.
2. Sion hegyein, az észak szélén a nagy Király városa.
Üdvözíts minket Istennek Fia, aki dicsőséggel mennybementél; Néked énekelünk: Alliluia.
3. Ismerik az Istent annak házaiban, amikor oltalmazta azt.
Üdvözíts minket Istennek Fia, aki dicsőséggel mennybementél; Néked énekelünk: Alliluia.
4. Mert íme, a föld királyai egybegyűltek, egy helyre gyülekeztek ők.
Üdvözíts minket Istennek Fia, aki dicsőséggel mennybementél; Néked énekelünk: Alliluia.
5. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökön örökké. Ámin. Istennek egyszülött Fia és Igéje, aki halhatatlan vagy, és aki a mi üdvösségünkért megtestesülni kegyeskedtél Istennek Szent Szülőjétől és Örökszűz Máriától, változatlanul lettél emberré; megfeszíttetvén Krisztus Isten, halállal eltiportad a halált; ki egy vagy a Szent Háromságból és kit együtt dicsőítünk az Atyával és a Szent Lélekkel, üdvözíts minket.

3. Antifon:
1. Halljátok ezt minden nemzetek, figyeljetek földkerekségnek minden lakói.
Tropárion, 2. h.:
Mennybementél dicsőséggel Krisztus Istenünk, megörvendeztetvén tanítványaidat, a Szent Lélek ígéretével; bizonyságot nyertek azok a Te áldásod által, hogy Te vagy Istennek Fia, a világnak Megváltója.
2. Földnek szülöttei és emberek fiai, gazdagok és szegények.
Tropárion, 2. h.: Mennybementél dicsőséggel . . .
3. Szájam bölcseséget szól, és szívemnek igyekvése okosságot.
Tropárion, 2. h.: Mennybementél dicsőséggel . . .
4. Példabeszédre hajtom fülemet, és hárfával nyitom meg elbeszélésemet.
Tropárion, 2. h.: Mennybementél dicsőséggel . . .
5. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökön örökké. Ámin.

Kisbemenetkor:
Felment az Isten ujjongás közepette, felment az Úr harsona hangjával.

Üdvözíts minket Istennek Fia, aki dicsőséggel mennybementél; Néked énekelünk: Alliluia.

Tropárion, 2. h.: Mennybementél dicsőséggel . . .
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Kondákion, 2. h.: Betöltvén a rólunk való gondviselést, . . .

“Valóban méltó . . .” helyett:
(Elővers:) Magasztalja én lelkem a földről a mennybe szállott, életetadó Krisztust.
Irmosz: “Téged, az elmét és értelmet meghaladó Istenanyját, aki az Időtelen időben kimondhatatlanul szülted, mi hivők egyetértően, magasztalunk.”

“Láttuk az igazi világosságot . . .” helyett:
Mennybementél dicsőséggel . . .