A SZERZETESI FELNYÍRÁS SZERTARTÁSA

monkA kis szerzetesi fogadalom (szhíma) azaz a palást (mandíasz) felöltésének szertartása

Miután az éjfél utáni deszkagong (szimandron) ütései elhangzottak, és a testvérek elkezdték olvasni az imaórákat, a templomfelügyelő bevezeti a felnyírandó személyt, aki térdet hajt a Királyi Ajtó előtt, majd a testvérek mindkét kara, majd az apát előtt kimegy a templom előcsarnokába, és leveti addig viselt ruháit. A Szent Liturgia megkezdésekor odaáll az előcsarnok kapujába, öv nélkül, mezítláb, fedetlen fővel.

Miután elénekelték az antifonokat, a Kis Bemenetet követően, a „Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek” után eléneklik a napi kondákiont, a „most és mindenkor és mindörökkön örökké” után pedig a következő tropáriont az 1. hangon:

(„A Te sírodat őriző katonák…”)

„Ölelő atyai karjaidat hamar tárd ki nékem, mert tékozlón elprédáltam életemet. Kegyelmed kifogyhatatlan gazdagságát számba véve, ne vesd meg, ó, Üdvözítő, elszegényedett szívemet, mert Tehozzád kiáltok, Uram, töredelemmel: Vétkeztem, ó, Atyám, az ég ellen és Ellened.”

Miután ezt háromszor elénekelték, a templomfelügyelő bevezeti a testvért (a templomba), egészen a Királyi Ajtóig, aki három helyen és mindannyiszor három ízben térdet hajt.

Miután fölállt, az apát e szavakkal oktatja őt:

„Testvérem, nyisd meg szívednek füleit, és halld meg az Úr hangját, aki ezt mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Most pedig adj Istennek minden egyes kérdésre megfelelő választ, félelemmel és örömmel. Szilárdan légy meggyőződve arról, hogy Maga a mi Üdvözítőnk jelen van itt, fölöttébb magasztalt Anyjával, a szent Angyalokkal és összes Szentjeivel együtt, és figyel a szádból elhangzó igékre, hogy amikor eljő ítélni élőket és holtakat, megfizessen neked, nem a szerint, amit itt most szavakban előadsz, vagy amibe beleegyezésedet adod, hanem a szerint, amit meg is tartasz abból, amit megígérsz. Most pedig, amennyiben igazságban közeledsz Istenhez, figyelmesen válaszolj nekünk minden föltett kérdésre.”

Kérdés: „Miért jöttél ide testvérem, e szent oltárhoz és e szent közösséghez borulva?”

Válasz: „Az aszketikus életre vágyva, tisztelendő atyám.”

Kérdés: „Kívánsz-e méltóvá válni az angyali szhímára, és a szerzetesek rendjébe [1] lépni?

Válasz: „Igen, Isten segítségével, tisztelendő atyám.”

A pap: „Valóban jó és boldog dolgot választottál, de vajon véghez is viszed-e? A jó dolgokat ugyanis fáradsággal szerezzük meg, és az üdvös változásokat szenvedéssel.”

Kérdés: „Saját kívánságodból jössz-e az Úrhoz?”

Válasz: „Igen, Isten segítségével, tisztelendő atyám.”

Kérdés: „Nem valamilyen kényszer vagy erőszak folytán?”

Válasz: „Nem, tisztelendő atyám.”

Kérdés: „Megmaradsz-e a monostorban és az aszkézisben utolsó leheletedig?”

Válasz: „Igen, Isten segítségével, tisztelendő atyám.”

Kérdés: „Megőrzöd-e magad a szüzességben, az önmegtartóztatásban és az istenfélelemben?

Válasz: „Igen, Isten segítségével, tisztelendő atyám.”

Kérdés: „Megtartod-e halálodig az engedelmességet az elöljárónak és az egész Krisztusban lévő testvériségnek?”

Válasz: „Igen, Isten segítségével, tisztelendő atyám.”

Kérdés: „Elviseled-e a magányos élet minden szorongattatását és megpróbáltatását a Mennyek Országáért?”

Válasz: „Igen, Isten segítségével, tisztelendő atyám.”

Ezután a pap a következő tanítással fordul hozzá:

„Nézd, gyermekem, milyen ígéreteket teszel Krisztus Urunknak: az angyalok itt láthatatlanul jelen vannak, és följegyzik fogadalmadat, amelyről számot kell majd adnod Jézus Krisztus Urunk Második Eljövetelének napján.

Elmondom most neked, hogy milyen a legtökéletesebb élet, amelyben a mi Urunk életmódjának utánzása mutatkozik meg, s mely által megbízható képet kapsz arról, hogy mi az, amit örömmel kell fogadnod, és mi az, amit el kell kerülnöd.

Íme, gyermekem, elhatároztad, hogy az Úrhoz járulsz, és Neki fogsz szolgálni. Ha szerzetes akarsz lenni, először is tisztítsd meg magad minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tedd teljessé megszentelődésedet. Tégy szert az alázatos gondolkodásra, amely által az örök javak örökösévé leszel: vesd el a világi életben szokásos vakmerőséget, légy mindenki iránt engedelmes. Zúgolódás nélkül végezd a rád bízott szolgálatokat, az imában légy kitartó, a virrasztásoktól ne riadj vissza, a kísértésekben ne csüggedj el, a böjtölésbe ne fáradj bele. Értsd meg, hogy imával és böjttel kell kiengesztelned Istent. A betegségekre ne tekints közömbösen, figyelj a gonosz gondolatokra, mert az Ellenség nem fog nyugodni, eléd tárja majd korábbi életed emlékét, és gyűlöletet kelt benned az erényes életmóddal szemben. Ha ráléptél az útra, amely a Mennyek Országába vezet, nem szabad hátratekintened, mert így nem leszel alkalmas a Mennyek Országára. Semmit se tekints becsesebbnek Istennél: ne szeresd se apádat, se anyádat, se testvéreidet, se bárkit rokonaid közül, se önnön magadat Istennél jobban, se e földi országokat, se bármiféle nyugalmat vagy megtiszteltetést. A szegénységet ne utasítsd vissza, se azt, ha valamilyen szerencsétlenség ér, vagy embertársaid részéről megaláztatás, vagy bármi más, amit terhesnek vélsz, ami megakadályozna abban, hogy Krisztus után fuss, Inkább tekints szüntelenül azokra a javakra, amelyeket Isten a Benne való reménnyel élők számára készített, gondolj a világ kezdete óta élt vértanúkra, szent életűekre, akik sok verítékkel és szenvedéssel, mérhetetlen sok vérrel, sőt halálukkal szerezték meg mindezeket, légy éber mindenben, szenvedj el mindent, mint Krisztus jó vitéze, aki az Ő gazdag irgalmában érettünk szegénnyé lett, hozzánk hasonlóvá lett, hogy mi gazdaggá váljunk az Ő Országa által. Ezért nekünk Őt kell utánoznunk, Érette mindent el kell viselnünk, éjjel-nappal tökéletesedve parancsolataiban. Mert Maga az Úr mondta: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Erre mindig készen kell lenned, hogy mindhalálig teljesítsd minden parancsolatát, akár éhezned vagy szomjúhoznod kell, akár mezítelenséget kell elviselned, bántalmazást, gúnyolódást, gyalázatot vagy üldöztetést és sok egyéb terhes fájdalmat, amelyekben az Isten szerint való igazi élet rajzolódik ki. Ha majd mindezt elszenveded, örülj, ahogy az Írás mondja, mert jutalmad bőséges a mennyekben, Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, akié a dicsőség mindörökké. Ámen.”

Kérdés: „Beleegyezésedet adod-e ily módon mindebbe, Isten erejébe vetett reménnyel, és kijelented-e, hogy életed végéig kitartasz ezekben a fogadalmakban?”

Válasz: „Igen, Isten segítségével, tisztelendő atyám.”

A pap ezután a következő imát mondja:

„Isten, aki nagy irgalmasságú és igen könyörületes, aki megnyitja mérhetetlen jóságának tisztaságos irgalmát mindazok előtt, akik vággyal és forró szeretettel járulnak hozzá, aki azt mondta, még ha meg is feledkeznék csecsemőjéről az asszony, én akkor sem feledkezem meg rólad, aki a te vágyadat is látja, és elhatározásodhoz hozzáadja saját erejét parancsainak teljesítésére, viselje gondodat, vegyen ölelő karjaiba, pajzsával óvjon téged, legyen számodra az ellenséggel szemben biztonságot nyújtó fal, állhatatosságod sziklája, vigasztaló támaszod, erődnek forrása, bátorságod kútfője, vitézséged szövetségese, hálótársad és segítséged, aki megédesíti és megörvendezteti szívedet Szentlelkének vigasztalásával, és méltat téged szent és szentéletű atyáink, Antal, Euthümiosz, Száva és a vele lévők (nők esetében: a szent, első vértanú Tekla, Eupraxia, Olimpia és a vele lévők) osztályrészére, akikkel együtt örökölni is fogod a Mennyek Országát, a mi Urunk Jézus Krisztusban, akié a dicsőség, a hatalom, az ország és az erő, az Atyával és a Szentlélekkel együtt, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.”

Miután a (jelölt) meghajtja a fejét, és a diakónus fennhangon mondja:

„Könyörögjünk az Úrhoz”,

a pap ráteszi a Szertartáskönyvet (a „szhimatológiont”),[2] és úgy mondja a következő imát, hogy mindenki hallja:

„Urunk, Istenünk, aki parancsolatod által méltóknak mondtad azokat, akik az élet minden dolgát elhagyják, rokonokat, barátokat, és követnek téged, fogadd el a Te (a nevét mondja) szolgádat is, aki lemondott mindezekről a Te szent parancsolataid szerint, és vezesd őt a Te igazságodban, aki minden habozás nélkül borult ide hozzád. Vedd körül a Te Szentlelked erejével, hogy semmilyen ellenséges mesterkedés ne vehessen erőt rajta, ajándékozz számára állhatatosságot, hogy mindig kedvedben járjon, Szentséges Nagyasszonyunk, Istennek Szülője és minden Szenteknek közbenjárásai által, akik kezdettől fogva kedvedben jártak. Mert áldott és dicsőített a Te fölöttébb tisztelt és fenséges neved, az Atyáé és Fiúé és Szentléleké, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen”

A pap: „Békesség mindnyájatoknak!”

A diakónus: „Fejünket hajtsuk meg az Úrnak!”

A pap:

„Urunk, Istenünk, aki reménysége és menedéke vagy mindazoknak, akik Benned reménykednek, aki a Te Krisztusod emberré válása által az üdvösség különféle útjait mutattad meg nekünk, fogadd el a Te (a nevét mondja) szolgádat, aki elhagyta a világi vágyakat és Tenéked, az Uralkodónak szánta oda magát élő, Neked tetsző áldozatul. Végy el tőle minden testi vágyat és oktalan képzelgést, hogy az érzéketlen hajszálak elvétele által elvessen magától minden oktalan gondolatot és tettet, és méltóvá váljon arra, hogy magára vegye a Te boldogító igádat és könnyű terhedet, felvegye a keresztet és kövessen Téged, Uralkodóját. Őrizd meg őt a Te megszentelődésedben, ajándékozz neki jó elhatározást a Te szent parancsolataid megőrzésében, számláld őt alkalmas időben a Te kiválasztottjaid közé. A Te Egyszülött Fiadnak kegyelme és emberszeretete által, akivel áldott vagy Szentséges, Jóságos és Éltető Lelkeddel együtt, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.”

Ezután a pap rámutat a Szent Evangéliumra, és ezt mondja:

„Íme, Krisztus áll itt előtted láthatatlanul. Lásd, senki sem kényszerít arra, hogy ehhez a fogadalomhoz („szhímához”) járulj. Lásd, hogy saját elhatározásodból akarod eljegyezni magad a nagy és angyali szhímával.

Válasz: „Igen, tisztelendő atyám, saját elhatározásomból.”

Miután (a jelölt) így beleegyezését adta, a pap a Szent Evangéliumra helyezi az ollót, és így szól hozzá:

„Vedd az ollót, és add ide nekem.”

A pap átveszi azt, majd visszateszi az Evangéliumra, és megismétli az előbbi kérést. Ez háromszor ismétlődik meg, míg végül, miután megkapta az ollót, így szól a jelölthöz:

„Íme, Krisztus keze által veszed ezt. Lásd, Kihez járulsz, Kihez csatlakozol, és kitől veszel búcsút.

Ezután a pap kézbe veszi az ollót, és ezt mondja:

„Áldott az Isten, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság megismerésére eljusson, s aki áldott mindörökkön örökké.”

Majd a pap megnyírja kereszt alakban, miközben ezt mondja:

„Testvérünk (a nevét mondja) lenyíratja fejének a haját az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Mondjuk érte: »Uram irgalmazz«.”

És a testvérek éneklik:

„Uram irgalmazz.”

Ezután felöltözteti ruhájába, miközben ezt mondja:

„Testvérünk (a nevét mondja) felöltöztetik az örvendezés köntösébe az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Mondjuk érte: »Uram irgalmazz«.”

Ezután felölti rá az övet, és közben így szól:

„Testvérünk (a nevét mondja) felövezi derekát az igazság erejével testének leigázására az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Mondjuk érte: »Uram irgalmazz«.”

Majd fölteszi rá a fátyolos süveget, és ezt mondja:

„Testvérünk (a nevét mondja) befedi a fejét az üdvösség sisakjával és reménységével az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Mondjuk érte: »Uram irgalmazz«.”

Majd fölteszi a „palliumot”, és így szól:

„Testvérünk (a nevét mondja) fölveszi a palliumot, a nagy és angyali fogadalom jegyességének a jelét, a romolhatatlanság és a tisztaság öltözeteként az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Mondjuk érte: »Uram irgalmazz«.”

Majd fölhúzza lábára a sarukat, miközben ezt mondja:

„Testvérünk (a nevét mondja) felsaruzza lábát a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Mondjuk érte: »Uram irgalmazz«.”

Majd e szavak kíséretében ölti fel rá a palástot:

„Testvérünk (a nevét mondja) fölvette a nagy és Angyali Fogadalom jegyességének a jelét az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Mondjuk érte: »Uram irgalmazz«.”

Ezek után így folytatja:

„Könyörögjünk az Úrhoz.”

„Urunk, Istenünk, vezesd be szolgádat (a nevét mondja) a Te lelki akolodba, és számláld őt a Te értelmi nyájadhoz. Tisztítsd meg gondolkodását a testi vágyaktól és e földi lét hiábavaló csalárdságától. Add meg számára, hogy szüntelenül emlékezzen a javakra, amelyeket azok számára készítettél, akik szeretnek Téged, és akik megfeszítették magukat az életnek a Te Országodért. Mert Te vagy a mi lelkünk pásztora és gondviselője, és Néked zengünk dicsőséget, Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.”

Ha nem tartanak Liturgiát, a következő „Békességes könyörgést” kell mondani, majd az apostoli és evangéliumi olvasmányok következnek, végül a felnyírt személy gyertyát, Szent Evangéliumot és keresztet kap, majd fogadja a testvérek köszöntését.

„Békességben könyörögjünk az Úrhoz.”

Kórus: „Uram irgalmazz.”

„A fentről való békességért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz.”     „Az egész világ békéjéért, Isten szent egyházainak jólétéért és a mindenek egyesüléséért könyörögjünk az Úrhoz.”

„A mi testvérünkért (a nevét mondja) és Istentől való oltalmáért és segítségéért könyörögjünk az Úrhoz.”

„Hogy feddhetetlenül, elítéltetés nélkül és akadálytalanul jusson el a szerzetesi fogadalom céljához, könyörögjünk az Úrhoz.”

„Hogy éljen Isten teljes félelmében, tiszteletében és tisztaságban, könyörögjünk az Úrhoz.”

„Hogy levesse az óembert, és felöltse az újat, aki Isten tetszése szerint teremtetett, könyörögjünk az Úrhoz.”

„Az ő bűneinek megbocsátásáért és elengedéséért könyörögjünk az Úrhoz.”

„Hogy mentse meg őt és bennünket minden bánattól, haragtól, veszedelemtől és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz.”

„Oltalmazz, üdvözíts, irgalmazz és őrizz meg minket, Isten, a Te kegyelmeddel.”

„Szentséges, tisztaságos, fölöttébb áldott, dicsőséges Nagyasszonyunkról, Istennek Szülőjéről és Örökszűz Máriáról minden szentekkel együtt megemlékezvén, önmagunkat és egymást, s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.”

(Kórus: „Néked Uram”)

(A pap:) „Mert szent vagy, mi Istenünk, és Néked dicsőséget zengünk, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.”

„Valahányan Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek. Alleluja.”

Prokimen: „Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem?”

Vers: „Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem?”

Az apostoli olvasmány felolvasása következik:

„Felolvasás Pál apostolnak az Efezusiakhoz írt leveléből.” (Ef 6, 10–17.)

„Testvéreim! Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.”

„Alleluja, Alleluja, Alleluja.”

„Íme, ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából.”

(Diakónus vagy pap:) „Felolvasás Máté Szent Evangéliumából.”

„Ezt mondta az Úr: aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”

Diakónus: „Irgalmazz nekünk, Isten, a Te nagy irgalmasságod szerint, könyörgünk Hozzád, hallgass meg és irgalmazz.”

„Könyörgünk még Isten (a nevét mondja) szolgája bűneinek megbocsátásáért és elengedéséért.”

Pap: „Mert irgalmas és embereket szerető Isten vagy, és Néked dicsőséget zengünk, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké.”

(Kórus:) „Ámen.”

Majd átadja neki a keresztet, és így szól:

„Ezt mondta az Úr: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.”

Majd e szavak kíséretében ad égő gyertyát a kezébe:

„Ezt mondta az Úr: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Most következik a testvérek köszöntése, miközben éneklik a következő sztichirát, 1. hangra:

„Ismerjük meg, testvérek, a titok hatalmát, mert a bűnből az atyai házhoz visszatérő tékozló fiúnak a jóságos atya elébe megy, megcsókolja őt, s újból megajándékozza eredeti méltósága jegyeivel, és a fentieknek titokzatos vigasságot készít, feláldozva a meghizlalt tulkot, hogy életünk méltó legyen az áldozó, emberszerető Atyához és a dicső Áldozathoz, a mi lelkünk Üdvözítőjéhez.”

A testvérek köszöntése után következik az elbocsátás.

Tudni kell, hogy az újonnan felnyírt szerzetesnek öt napon át a templomban kell tartózkodnia, nem szabad semmilyen munkát végeznie, kivéve az olvasást.[3]

 

Forrás: EUKHOLOGION TO MEGA. AKOLUTHIA TU MIKRU SZKÉMATOSZ ÉTOI TU MANDÜU. „ASZTÉR”, ATHÉNAI, 1986, pp. 190–199.

 

Ford. I. Tibor

[1]   Itt nem a római katolikus egyházban szokásos, saját névvel megkülönböztetett „szerzetesrendről” van szó, hanem a szerzetesek „karáról, közösségéről”, vagy általában vett „rendjéről”, mely a „világiak” és a „papi rend” között helyezkedik el.

[2]   Az ún. Nagy Szertartáskönyvet, amely minden, nemcsak a pap, hanem a püspök vagy a felnyíró papi személy (apát, főapát) által végzett szolgálatokat is magában foglalja, vagy csupán a különböző fokozatú szerzetesi avatásokat és felnyírásokat tartalmazó speciális szertartáskönyvet.

[3]  Az „olvasás” alatt természetesen imákat, a napi liturgikus ciklus előírt szövegeit, szentírási olvasmányokat és egyházatyák írásait, lelki irodalmat kell érteni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.