II. Alexij Moszkva és egész Oroszország patriarchája karácsonyi körlevele

Hilarion Bécsi és Ausztriai püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja karácsonyi körlevele

II. Alexij Moszkva és egész Oroszország patriarchája karácsonyi körlevele az Orosz Ortodox Egyház főpásztoraihoz, pásztoraihoz, szerzeteseihez és minden hű gyermekéhez

Feltündököltél a Szűzből, Krisztus, óh igazságnak eszmei Napja, és a csillag megmutatott Téged, aki elférhetetlen létedre elfértél a barlangban; és a bölcseket a Te hódolásodra vezérelte, akikkel is magasztalunk Téged: Óh Életetadó, dicsőség Néked. (Karácsonyi esti istentisztelet, tropárion, 6.hang)

Az Úrban szeretett Főtisztelendő főpásztorok, az Egyház tiszteletreméltó papjai, a Krisztusban szolgáló diakónusok, istenszerető szerzetesek és szerzetesnők, istenfélő világiak – Orosz Ortodox Egyházunk hűséges gyermekei!

A Karácsony szent napjai újra az Úr felé fordítják elménket és szívünket, újra lelki épülésünkre szolgálnak, megújítják bennünk az Istennel és az egymással való, Krisztus Egyházában megvalósuló közösségünk érzését, amelyet Maga az emberré lett Isten Fia alapított és kormányoz. Miközben imádságos szemlélődésünk során a betlehemi jászol mellett állunk, újra és újra meg kell vizsgálnunk bensőnket: hogyan válaszolunk Isten szeretetére, aki Egyszülött Fiát adta, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16)? Mit teszünk azért, hogy a Betlehemi csillag be nem alkonyodó fénye ne csak minket világítson meg, hanem felebarátainkat is? Kivel vagyunk ezen a szent éjjelen – a pásztorokkal? A napkeleti bölcsekkel? Esetleg Isten megtestesülése csodájának a híre zavarodottsággal és bizonytalansággal tölt el bennünket? A pásztorok, ezek az egyszerű emberek, elsőként hódoltak a megszületett Istengyermek előtt. A bölcsek, akik addig nem ismerték az Igaz Istent, drága ajándékokat hoztak Neki. Azok viszont, akik azt képzelték magukról, hogy lelki szemeikkel jól látnak, ne voltak képesek felfogni, hogy eljött a nap, amelyen az Úr meglátogatta az ő népét.

Ha szíveteket ezekben a szent napokban ugyanaz az egyszerű, őszinte öröm járja át, mint a betlehemi pásztorokét, ha elmétek és értelmetek a Karácsonyi csillag követésére vezet benneteket – örvendezem és hálát adok értetek a Jóságos Istennek. Ám ha a földi örömökhöz való ragaszkodás és attól való félelem, hogy elveszíthetitek eme örömöket, arra akarna rávenni titeket, hogy kizárjátok szívetekből Krisztust, mondjatok ellent a rossz gondolat sugalmazójának, annak, aki rágalmazó és embergyilkos volt kezdettől fogva, ti. az ördögnek. Mert nincs ahhoz fogható öröm, mint amilyennel a ma világra Született Isteni Gyermek ajándékozza meg az embereket, az Apostol szavaival „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor 2,9).

A körülöttünk lévő világ egyre gyakrabban arra szólít fel minket, hogy hajoljunk meg a dicsőség, a hatalom, a bőség, és az élvezetek bálványai előtt. Az Egyház azonban tudja, hogy ez az út sehova sem vezet. Ha ezen az úton járunk, nem a szabadság lesz az osztályrészünk, hanem a rabság, nem az öröm, hanem a csalódás, nem a hatalom, hanem az összeomlás, nem az élet, hanem a halál. Ha azonban Krisztust, és az Őbenne gondolkodás nélkül hívő bölcseket és pásztorokat követjük, nemcsak magunk lelünk igaz kincsre, hanem arra is képesek leszünk, hogy az egész világ számára fényt sugározzunk – szavainkkal, cselekedeteinkkel, imáinkkal. Erre hívlak el mindnyájatokat – az Egyház gyermekeit, és azokat is, akik még csak úton vannak az Egyház és Krisztus felé. Jertek, kedveseim, fejezzük ki együtt hódolatunkat az Isteni Gyermek előtt, ajándékul ajánlva fel Néki életünket, hitünket, elhatározásunkat, hogy merészen és kitartóan munkálkodunk az Ő nevében, az Egyház és minden ember érdekében, akiknek szükségük van a mi segítségünkre.

Milánói Szent Ambrus tanítását követve, „a mi Urunk Születésének napját várva, tisztítsuk meg magunkat, testvéreim a bűn minden szennyétől, töltsük meg kincsestárainkat az Ő sokféle adományával, hogy ezen a szent napon legyen mivel megvendégelnünk a vándorokat, enyhítenünk az özvegyek bánatán és felöltöztetnünk a nincsteleneket”. Egyesítsük hát erőinket, hogy a Karácsony öröme eljusson minden otthonba, és érintse meg az összes ember szívét és lelkét!

Kedveseim! A mögöttünk álló 2005-ös év sok kegyelmet hozott az Orosz Egyház számára a mi Jóságos Urunktól. Az ortodox hit tovább fejlődött országunkban, még annak távolabbi csücskeiben is, amiben én a főpapok, lelkipásztorok és világiak felvilágosító munkájának gyümölcsét látom. Hiszem, hogy ezen erőfeszítéseket Isten áldása kíséri.

Az Egyház, amely minden ember és az egész társadalom javát akarja, e cél érdekében együttműködik az állami hatalommal, a társadalmi intézményekkel, a többi keresztény felekezettel, és a más vallású- és meggyőződésű emberekkel. Annak dacára, hogy életünk során nem kevés nehézséggel és problémával találkozunk, Isten ereje, amely oly’ sokszor megmutatkozott népünk történetében, arra a nagy reményre jogosít bennünket, hogy boldog és békességes életet élhetünk „teljes istenfélelemben és tisztességben” (1Tim 2,2).

Szeretnék külön szólni az ortodox Ukrajna főpásztoraihoz, lelkipásztoraihoz és lelki nyájához. Ne felejtsétek el, kedveseim, hogy Anyaszentegyházatok, az Orosz Egyház szeretettel ölel át mindnyájatokat. Erősítsük meg közösségünket az imában, a jócselekedetekben, az Egyház javára végzett munkálkodásunkban. Hiszem, hogy közös erőfeszítéssel felülkerekedünk minden szakadáson és megosztottságon, és mindörökre testvérek maradunk Jézus Krisztusban, hiszen egy a keresztségünk és egy a Mennyek Országa is, ahova Isten elhívott bennünket.

Az elmúlt évben, együtt Oroszország minden népével, az Egyház is megünnepelte a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 60. évfordulóját. Őrizzük szilárdan azt, amit őseink létrehoztak és megvédtek. Kívánom, hogy az őáltaluk véghezvitt cselekedetek a Haza iránti önfeláldozó, áldozatkész szolgálatra ösztönözzék a fiatalságot.

Az egész Egyházat érintő ünnepségek zajlottak a Kazanyi Egyházmegye fennállásának és Szentéletű Nyil Sztolobenszkij halálának 450-ik, valamint az Ortodoxia kamcsatkai jelenlétének 300-ik évfordulója alkalmából. Ezek a jeles évfordulók azoknak a nagy ortodox aszkétáknak a küzdelmeire emlékeztettek bennünket, akiknek példáját követni mi is hivatottak vagyunk. Szintén megünnepeltük a Kulikovói mezőn aratott győzelem 625-ik évfordulóját, amellyel kezdetét vette az Oroszországot sújtó idegen megszállás felszámolása, az államiság újraéledése, és az addig megosztott orosz földek egyesítése.

Az elmúlt évben folytatódott a Határontúli Orosz Egyház képviselőivel tavaly megkezdett testvéri párbeszéd. Ennek tanújele volt az, hogy eljutottak Hazánkba a szent vértanúnők, Jeliszaveta nagyhercegnő és Varvara szerzetesnő ereklyéi. Emellett sok más szent ereklyét is elhoztak Oroszországba, melyek előtt ezrek és ezrek hódoltak imádságosan. Kifejezzük hálánkat a Jóságos Istennek ezért a kegyelemért, amely a Szent Ortodoxia egységének erősítésére ösztönöz bennünket.

Az elmúlt évben az Úr arra méltatott, hogy felkereshettem Egyházunk Jekatyerinodarszki-, Kazanyi-, Jaroszlavi-, Kalugai-, Nyiznyij Novgorodi-, Szentpétervári-, Bakui- és Tulai Egyházmegyéjét, valamint a Valaam szigeteki Úr Színeváltozása kolostort, és más istenoltalmazta monostorokat. Mindenütt rengeteg imádkozó hívőt láttam és nagyon sok, az Egyházért dolgozó embert, akik Isten iránti buzgósága szilárd alapja lesz az Ortodoxia újjászületésének Oroszországban.

2005 júniusában az Úr arra méltatott, hogy megünnepeljem patriarchai szolgálatom 15. évfordulóját. Amikor megkaptam köszöntő leveleiteket, amelyek oly’ kedvesek számomra és oly’ sokat mondanak a szívemnek, még mélyebben felismertem, milyen sokat jelent számomra a ti támogatásotok és imátok. Újra és újra a mélységes és őszinte hála szavaival fordulok hozzátok, Főtisztelendő főpásztorok, tiszteletreméltó lelkipásztorok, istenfélő szerzetesek és szerzetesnők, az Egyház gyermekei. Az Úr százszorosan fizesse vissza ezt nektek és „tegyen készségessé titeket minden jóra és akaratának teljesítésére” (Zsid 13,21).

Még egyszer köszöntelek titeket, Krisztusban szeretett testvéreim, Krisztus Születésének nagy és üdvös ünnepe és a közelgő Új Esztendő alkalmából! Isten dicsősége, amelyet Betlehemben az angyalok adtak hírül, legyen jelen mindnyájatok életében, segítve benneteket a nehézségek és bajok leküzdésében. Az apostoli szóval szólva „irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen” (Júdás 1,2). Ámin.

+ II. Alexij
Moszkva és egész Oroszország Patriarchája

Krisztus Születésének ünnepén
2005/2006
Moszkva
Hilarion Bécsi és Ausztriai püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja karácsonyi körlevele a Magyar Egyházmegye tiszteletreméltó lelkipásztoraihoz és istenszerető nyájához

Az Úrban szeretett atyák és testvérek!

Szívből köszöntelek benneteket – Szent Egyházunk Budapesten, Debrecenben, Gyöngyösön, Miskolcon, Nyíregyházán, Szegeden, Ürömben és Magyarország más városaiban és falvaiban élő híveit – Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus Születésének ünnepe alkalmából.

„Az Ige testté lett és közöttünk lakott, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). Mi pedig örvendezünk afelett, hogy Isten eljött a mi emberi világunkba, osztozott a mi sorsunkban, egy lett közülünk, olyanná lett, mint mi, hogy mi olyanokká legyünk, mint Ő.

Krisztus Születését korunkban mindenütt megünneplik, ám az ünnep értelmét nem mindenki érti meg. Sokan egyáltalán nem tudják, hogy a Karácsony összefügg Jézus Krisztus életével. Úgy fogják fel a Karácsonyt, mint a szeretet ünnepét, mint lehetőséget, hogy a család összegyűljön az ünnepi asztal körül, vagy egyszerűen csak alkalmat a pihenésre és szórakozásra, de egyáltalán nem fogják fel, hogy ez az ünnep az Egyházban jött létre, a Megváltó születésének emlékezetére.

Ma sokan úgy élnek, mintha ez az esemény meg sem történt volna, miközben éppen ez mutatta meg az embereknek Istent az Ő szeretetének mindent legyőző és határtalan teljességében. A Megváltó világra jöttéig az emberek nem tudták, hogy Isten annyira szolidáris velük, hogy Maga száll le hozzájuk a mennyekből a földre, hogy osztozzon sorsukban. Nem tudták, hogy Isten annyira szereti az embert, hogy kész minden egyes emberért szenvedni és meghalni. Azt gondolták – mint ahogy ma is sokan gondolják –, hogy Isten messze van, hogy Isten hatalmas távolságra van, hogy Isten és az ember között mélységes szakadék tátong.

Isten azonban Maga győzte le ezt a távolságot, Maga ment elébe az embernek. Emberi testet öltött, az embereknek pedig istenségét ajándékozta. Amikor a Szent Áldozáskor Krisztus Szent Titkait vesszük magunkhoz, az Ő Testéből és Véréből részesedünk, és Isten rokonai, barátai és testvérei leszünk. Az Úr pedig egyenlőként bánik velünk, nem úgy, mint az úr a szolgával, hanem mint Mester a tanítványaival és barátaival.

Amikor lelki szemeinkkel a jászolban fekvő Gyermeket szemléljük, megértjük, hogy ez a Gyermek a Mindenható Isten, aki védtelenné és gyengévé lett a mi üdvösségünkért. Nekünk pedig határtalanul hálásnak kell lennünk Istennek, hogy ekkora szeretetet mutatott irányunkba. Ezt a hálát nemcsak szavakban kell kifejeznünk, hanem tettekben is. Ahogyan Isten megszeretett minket, nekünk is úgy kell szeretnünk egymást. Ahogyan Isten feláldozta Magát a mi megváltásunkért, úgy nekünk is fel kell áldoznunk magunkat másokért. Képesnek kell lennünk megosztani felebarátainkkal azt, amink van. Igyekeznünk kell mindig, életünk minden napján, jót tenni az emberekkel. Csak ekkor leszünk igaz keresztények.

Ortodox Egyházunk szeretett gyermekei! Hozzánk fordulva, az Úr Jézus Krisztus ezt mondja: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” (Lk 12,32). És mi valóban ilyen „kicsiny nyáj” vagyunk, amelyet az Úr az Ő Országának elnyerésére rendelt és elhívott Egyházába, hogy életünkkel és cselekedeteinkkel „hirdessük nagy tetteit annak, Aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el minket” (vö. 1Pét 2,9). Kérjük hát az Urat, hogy adja nekünk azt az Országot, amelyet számunkra készített elő, és amely számára minket rendelt. Gondoskodjunk arról, hogy a mi kicsiny nyájunk igazán Krisztus Egyháza legyen, amelyet az isteni szeretet köteléke fűz össze, hogy egymás számára testvérek és nővérek legyünk Krisztusban.

Krisztus Egyháza nem olyasvalami, ami nélkülünk vagy tőlünk függetlenül létezik. Az Egyház mi magunk vagyunk. Éppen ezért egyikőtök se legyen csupán passzív „látogatója” a templomnak, olyasvalaki, aki csak bejön és kimegy, mint egy néző vagy hallgató, hanem legyetek aktív részesei annak az építő folyamatnak, amely során felépül Krisztus Teste, a kicsiny nyáj, az Úr háza.

Legyenek családjaink kis Egyházakká, ahol épül az Isten Országa, ahol a Krisztusban hívő lelkek – a felnőttek és a gyermekek egyaránt – az üdvösség útján haladnak, amely a Mennyek Országába vezet.

Krisztusban szeretett testvéreim! Kívánom, hogy a Megváltó Születésének öröme töltse el szíveteket. Áldás és béke kísérjen benneteket életetek minden napján. Ámin.

+Hilarion Bécsi és Ausztriai püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja

Budapest, 2005 Karácsonyán