Hírek:
Elhunyt Sztepanov Radován protoierej-sztavrofor atya
Megalakult a Magyarországi Ortodox Keresztény Ifjúsági Szövetség (MORISZ)
Könyv Alexandra Pavlovna főhercegnő életéről
Folytatódik a budapesti Nagyboldogasszony egyházközség ifjúsági- és felnőtt katekézise
A Magyar Ortodox Egyházmegye új internetes honlapja

Teológia:
Damaszkuszi Szent János: Védőbeszéd a szentképek tisztelete érdekében
Tarkó Mihály: Az angyalok, mint Istent szolgáló szellemek a teremtésben és üdvösségünk történetében (III. rész)
Elhunyt Sztepanov Radován protoierej-sztavrofor atya

Február 20-án, életének 91. évében megtért az Úrhoz Sztepanov Radován protoierej-sztavrofor atya, mohácsi esperes, a Budai Szerb Ortodox Püspökség mindenki által szeretett és megbecsült papja, Magyarország legidősebb ortodox lelkipásztora.

Radován atya 1913. január 4-én született Hercegszántón (Bács-Kiskun megye). Az elemi iskola hat osztályát szülőhelyén végezte, a polgári iskolát pedig magántanulóként Baján. 1932-ben nyert felvételt a szarajevói ortodox szemináriumba, amelyet 1938-ban fejezett be kiváló eredménnyel. A szemináriumban olyan neves iskolatársai voltak, mint a néhai Sztefan (Boca) zsicsai püspök, a Szerb Ortodox Egyház kiváló teológusa, valamint Őszentsége Pavle szerb patriarcha.

A szeminárium elvégzését követően Radován atya felvételt nyert a belgrádi Teológiai Karra, azonban 1939-ben katonai behívót kapott, ami miatt egyetemi tanulmányait már nem tudta megkezdeni. Sorállományú katonaként részt vett az 1940-es észak-erdélyi hadjáratban.

1941 februárjában kötött házasságot Mohácson Danica Paniccsal, élete hűséges társával, aki papi szolgálatának legnehezebb éveiben is biztos támaszt jelentett számára. Házasságukat Isten két fiúgyermekkel áldotta meg.

Radován protoierej-sztavrofor atyát Georgije Zubkovics budai püspök szentelte diakónussá 1941. március 15-én a budai Szent Demeter nagyvértanú szerb ortodox székesegyházban, amelyet a Rákosi-rendszerben városrendezési indokkal leromboltak. Pappá szentelését követően először Százhalombattán szolgált, majd 1942 októberétől Mohácson.

A II. világháborút követően nagyon sokat tett a háborús károkat szenvedett baranyai ortodox templomok felújításáért illetve az üresen álló templomok műkincseinek megmentéséért. Áldozatos munkájának köszönhetően épültek újjá a mohácsi Szent Lélek eljövetele templom harcokban megsérült részei, a mohácsi Szent Konstantin és Heléna temetői kápolna, valamint egy sor kisebb, nagy történelmi értékkel bíró baranyai szerb templom. 1974-ben, az utolsó szerzetes halálát követően a Budai Szerb Egyházmegye megbízta őt a Tolna megyei, XVI. század végi grábóci Szent Arkangyalok kolostor igazgatásával, amit már egy évvel később hatalmas energiával és a Műemlékvédelmi Hivatal hathatós anyagi és szakértői támogatásával elkezdett felújíttatni. Munkája elismeréseként kapta meg a Szerb Egyház világi papoknak adományozható legmagasabb kitüntetését, a mellkeresztet.

Radován atya mindenek előtt azonban hívei lelki gondozását tartotta szem előtt, gyakran saját erejét sem kímélve. Nemegyszer megtörtént, hogy rossz időben, kerékpáron tett meg hosszú kilométereket, hogy Szent Liturgiát szolgáljon, vagy hogy felkeresse betegen fekvő idős híveit. Sokan legmélyebb szeretetük jeléül Radován bácsinak hívták őt. Munkásságát egyháza mellett a mohácsiak is nagyon-nagyra értékelték: 2002-ben, Mohácson végzett lelkipásztori munkájának 60. évfordulóján a v��ros díszoklevéllel tüntette ki őt.

Radován atya halotti emlékszertartására és temetésére február 24-én került sor Mohácson. Nyolc pap, családtagjai, barátainak és tisztelőinek sokasága vett tőle búcsút a Szent Nagyböjt első hetének keddjén.

„Esedezünk Hozzád, Urunk: a Te Radován szolgádat, (…) aki az örök élet feltámadásának reményében elhunyt, nyugosztald Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak ölében; és amiként a földön az Egyház szolgájává tetted, ugyanúgy cselekedj vele a Te mennyei oltárodnál is. Amiként az emberek között méltósággal ruháztad fel, tedd méltóvá őt a dicsőségre az angyalok között is. Te dicsőítetted meg az ő földi életét, Te dicsőítsd meg az életből való távozását is, midőn a Te szent megigazultaid közé lép, és számláld az ő lelkét azokhoz, akik időtelen időktől kedvedben jártak. (A papi temetési szolgálatból)

Megalakult a Magyarországi Ortodox Keresztény Ifjúsági Szövetség (MORISZ)

2004. február 28-án megalakult a Magyarországi Ortodox Keresztény Ifjúsági Szövetség (MORISZ). Az alakuló ülésre a Magyar Írószövetség tárgyalótermében került sor, több mint 50 résztvevő és érdeklődő körében. A találkozón a hazai Ortodox Egyházak szinte mindegyike képviseltette magát, világi illetve lelkészi szinten. Az ülést közös imádság, valamint Hilarion Alfejev püspök atya (Magyar Ortodox Egyházmegye) és Bárdos Zita köszöntője után, az Imrényi Zsófia vezette Szent Demeter Kamarakórus éneke nyitotta meg. Ezután Nacsinák Gergely ismertette a szövetség alapszabályát, melynek végeztével lehetőség nyílott a különböző kérdések fölvetésére, megvitatására, valamint a szövetséghez való csatlakozásra. A szünetet követő második részben a tagok egy évre megválasztották a tisztségviselőket. A MORISZ elnöke Bárdos Zita, titkára Kaulics Irén, pénztárosa Kissné Budai Rita lett. Ezután megválasztásra kerültek a MORISZ hat tevékenységi területének felelősei is, ugyancsak egy évre. A karitatív tevékenységi kör vezetője Utry Gergely, a környezet- és természetvédelmi programok szervezője Tókos Katalin, a nemzetiségi és nemzetközi kapcsolatok felelőse Jova Tamás lett. A családi- és gyermekprogramok megbízottjaként Nacsinák Gergelyt, a zenei terület felelőseként Imrényi Zsófiát, egyéb kulturális területek gondozójaként Molnár Krisztinát választották meg a MORISZ tagjai. A szavazás után a közeljövőben megrendezésre kerülő események és tervek ismertetésére került sor (egy május 22-re tervezett pilisi kirándulás, a júliusi gyermektábor, az augusztusi ifjúsági hétvége). A Román Ortodox Napok (április 24-25.) és a Lórévi Pánortodox Nap ugyancsak fontos találkozási alkalmat jelentenek a Magyarországon élő ortodoxok számára. Az ülés bejezéseként Kaulics Irén rövid beszámolót tartott a Syndesmosról, az ortodox keresztény ifjúsági világszövetségről, Kissné Budai Rita pedig felhívást tett közzé a MORISZ emblémájának megtervezésére. A találkozó közös énekes imádsággal zárult.

Molnár Krisztina

Könyv Alexandra Pavlovna főhercegnő életéről

A múlt év végén jelent meg a budapesti Interpressfakt és a szentpétervári Aletheia kiadó gondozásában a Budapesten élő és alkotó orosz újságíró és irodalmár, Oleg Volovik legújabb, „Alexandra: élete, családja, sorsa és emléke” című munkája. A könyv Alexandra Pavlovna főhercegnőről, I. Pál orosz cár lányáról, Habsburg József nádor feleségéről szól, aki 1801-ben, tragikusan fiatalon hunyt el Magyarországon. A monografikus igénnyel készült könyvhöz Hilarion (Alfejev) Bécsi és Ausztriai püspök, Habsburg Mihály főherceg, valamint dr. Laboda Gábor, Üröm polgármestere, országgyűlési képviselő írt előszót. A közel ötszáz illusztrációt (egykorú festményt, rézkarcot, litográfiát, XX. században és közelmúltban készült fotókat) tartalmazó munka nem csak Alexandra Pavlovna életét és sorsát mutatja be, hanem a neki örök emléket állító ürömi Szent Alexandra kápolna modernkori történetét is, többek között a budapesti Radonyezsi Szent Szergij orosz egyházközség papjainak és híveinek áldozatos munkáját, amelyet a kápolna felújítása és istentiszteleti élet újjáélesztése érdekében végeztek.

A könyvről magyar nyelvű ismertetőt közölt a Népszabadság, amely jó visszhangot kapott.

A könyv már kapható Moszkva, Szentpétervár és más oroszországi nagyvárosok könyvesboltjaiban. Több magyarországi kiadó is jelezte szándékát a könyv esetleges hazai kiadásával kapcsolatban.

Folytatódik a budapesti Nagyboldogasszony egyházközség ifjúsági- és felnőtt katekézise

Márciusban, a Szent Nagyböjt időszakában is folytatódik a budapesti Nagyboldogasszony egyházközség 2003/2004. évi ifjúsági- és felnőtt katekézise, melyet Imrényi Tibor protoierej atya, a szegedi Szent György nagyvértanú egyházközség parochusa tart. A tematika továbbra is „Máté evangéliumának tanítása Aranyszájú Szent János magyarázatával”. A katekézis márciusi időpontjai: 16. és 30. (mindkét alkalommal kedd!). Az előadásokra este 7 órai kezdettel kerül sor a Nagyboldogasszony-templom (1051, Budapest, Petőfi tér 2.) közösségi termében. Szeretettel várjuk híveinket és minden, az ortodox keresztény lelkiség iránt érdeklődő olvasónkat!

A Magyar Ortodox Egyházmegye új internetes honlapja

A múlt hét folyamán megkezdte működését a Magyar Ortodox Egyházmegye új világhálós honlapja, a Magyar Ortodoxia. A web-oldalra, amely ahttp://www.magyarorthodoxia.org címen érhető el, a régi honlap anyagai mellett felkerültek új cikkek is, többek között magyarországi, helyi tiszteletnek örvendő szentekről szóló írások. A szerkesztők örömmel fogadnak minden észrevételt és technikai jellegű segítséget (alkotói munka, szövegek szkennelése, gépelése).

Damaszkuszi Szent János:

Védőbeszéd a szentképek tisztelete érdekében

Mivel sokan megkísérelték – hogy Szent Lukács evangélistával szóljak –, hogy összefoglaló tanítást adjanak az igaz hitről és az Egyház szent hagyományáról, amit Krisztus Jézus, igaz Istenünk szenvedésével szerzett, ezért szeretteim, szükségesnek tartom, hogy ne rejtsem el előletek, hanem megmutassam az igazság útját, amelyet az egyetemes, apostoli egyház kezdettől fogva, fennállásának első napjaitól kezdve a szentképek tiszteletének kérdésében tartott.

Miért nevezel engem istentelen eretnek módon bálványimádónak? Mondd, bálványképet tisztelek én? Talán Appollóét vagy a mi Urunk Jézus Krisztus képét, amely engem arra figyelmeztet, hogy Krisztus testben jött el? Mondd nekem te, aki zsidó módon gondolkodol, kinek a szobrát övezem tisztelettel, Dianáét, a gonosz szellemek anyjáét – amint a görögök ezt mesélik – vagy a legszentebb úrnőnk, az Istenszülő és Örökszűz Mária, a mi Urunk Jézus Krisztus Anyjáét? Kinek a képét tisztelem? Zeusét vagy Szent Jánosét, Krisztus előhírnökéét, a Keresztelőét? Zeusét vagy a szent apostolok, vértanúk és minden szent képeit, akik kezdettől fogva kegyelmet találtak az Úrnál? Ki merészeli ezt bálványimádásnak nevezni? Ki merészeli Krisztust szentjeinek szenvedésével és mindazokat, akik Isten szent egyházának tanait reánk hagyták, ezzel az igaztalan váddal illetni?

Így kaptuk mi is ezt a tanítást szent atyáinktól, és a Szentírás is erre oktat bennünket. A Szentírásban leírva találjuk, hogy Krisztus testben eljött, érettünk földre szállt. Olvasunk Gábriel arkangyal örömhírviteléről, a csodálatos születésről, a betlehemi barlangról, a jászolról, a pólyákról, csillagról, bölcsekről stb., megkeresztelkedéséről, Jordánról, a Keresztelőről, aki szent fejét érintette, a galamb képében leszálló Szent Lélekről. Kísérjük el szenvedéséig, lássuk a pálmát lengető gyermekeket, a mosdótálat, a törlőkendőt, Júdás csókját, elfogatását, Pilátus állhatatlanságát; hasonlóképpen a keresztrefeszítést, a szögeket, a szivacsot, a lándzsát, a keresztre helyezett felírást: Íme a zsidók királya. Olvasunk a világnak örömöt hozó föltámadásról, amint Krisztus megjárja a poklokat, fölkelti Ádámot, továbbá a mennybemenetelről. Áttérve csodáira, látjuk, mint adja vissza a vak szemének látását, mint gyógyítja meg a bénán születettet, a ruhája szegélyét érintő vérfolyásos asszonyt, aki mindenkit megelőzve először készítette el Krisztus képmását ércből. A szentek testét is tiszteljük Krisztusért elszenvedett fájdalmaik és küzdelmeik miatt.

Ezt a fenséges leírást, ezt a gyönyörű képet hogy meritek bálványimádásnak nevezni? Rövid és szép leírás. Amiről Aranyszájú atyánk is mondotta: ,,Szeretem a viasztáblákra írt szöveget is, amely leheli az áhítatot”. Nagy Szent Vazul atyánk a negyven vértanúról mondott dicsőítő beszédében így szól: ,,A történetíró és a festő megörökítik az eseményeket. Az előbbiek szépen megírt szövegekkel, az utóbbiak festményeikkel”. Már pedig történetíró írta az evangéliumot. És mit írt le benne? Krisztus egész életét, földi működését, mindazt, mit egyházára bízott. A festők is hasonlót tesznek. Elénk tárják az üdvrend szépségeit Ádámtól Krisztus születéséig, megváltói tevékenységét, a szentek hitvallását és művüket átadják az egyháznak. Így mindketten ugyanazt írják le, mindkettő tanít bennünket. Miért tisztelik egyesek a Szentírást és miért vetik meg a szentképeket? Mondjátok meg nekem ti, akik eretnek módon gondolkodtok, mi a különbség a kettő között, mikor mindkettő ugyanazt fejezi ki? Miért tisztelitek az egyiket, miért köpdösitek le a másikat? Ki tartja komolynak az ilyen gondolkodást? Ki nem fordul el attól a tanítástól, amelyben két elbeszélő közül, akik ugyanazt mondják el, az egyik tiszteletet kap, a másikat megvetik?

Ha valaki figyelembe veszi, hogy a képek milyen szép és helyes kifejezései és megelevenítései az evangéliumban elmondottaknak; amit az evangélium szóval mond el, a festmény vonalakkal és színekkel, akkor nem értem, miért vetik meg egyesek az egyiket és miért tisztelik a másikat? Mondd nekem, mit tisztelsz az Evangéliumban? Talán az írást, az elbeszélést? Úgy-e, tiltakozol ez ellen és azt mondod, hogy Krisztus megváltói működésének történetét? Én is ezt teszem! Nem a festmény anyagát tisztelem én, nem a fát, nem a falat, nem a színeket, hanem imádom Krisztus emberségét és megtestesülését. Aranyszájú atyánk egyik homiliájában mondotta: ,,Mikor az uralkodó képét vagy szobrát behozzák a városba, eléje megy a város vezetősége és a nép jókívánságokat hangoztatva és tisztelettel eltelve, nem a képet tisztelve, nem a színes vonalakat, hanem a földi kirly arckpét”.

Ha ilyen tisztelet illeti meg a földi uralkodót, még távollétben is, ha a képe jelen van, mennyivel inkább kell tisztelnünk és imádnunk égi Uralkodónk, Krisztus Istenünk képmását? Nyomorúságos helyzet! Földi uralkodó képe előtt hódolnak és ekkora tisztelete van. Krisztus képét megvetik. Hol van ez az atyák tanításától! Ki nem neveti ki az ilyen következetlenséget, ki nem veti el ezt az istentelen tanítást? Milyen büntetést kap az, akit elfognak, mert esztelenül a földi uralkodó képére köp? Úgy-e, halállal bűnhődik? Mert meggyalázva a császár képét, magát a császárt illette tiszteletlenséggel. Nagy Szent Vazul mondja: ,,A kép iránt tanúsított tisztelet átszáll arra, akit ábrázol”. (A Szent Lélekről, 27. fej.) Így kell gondolkodnunk a mi Urunk Jézus Krisztusnak, az égi Királynak képéről is, aki azt gyalázattal illeti, Krisztussal szemben követ el tiszteletlenséget. Aki a képet meggyalázza, azt gyalázza meg, akit a kép ábrázol. Ez mindenki előtt világos. És ki nem óvakodik Krisztus megbántásától?

Azt akarod mondani, hogy Krisztus nem mondotta, hogy képeket készítsünk és tiszteljünk. Felhívom a figyelmedet más dolgokra is, amit az apostoloktól és az atyáktól hallottunk, melyekről Krisztus nem beszélt. Hol mondotta Krisztus, hogy kelet felé fordulva imádkozzunk? Vagy hogy a keresztet, vagy az evangéliumot tiszteletben tartsuk, hogy szent Testét és Vérét éhgyomorral vegyük magunkhoz, hogy az új házasokat megkoronázzuk? Számtalant tudnék még felsorolni, melyekről Krisztus nem beszélt, de miért van rájuk szükség? Mi azt hisszük, amit az atyáink reánk hagytak, akiket Isten oktatott ezekre. Krisztus nem rejtett el semmit sem szentjei elől, sem azt, ami az emberek javára és üdvösségére, sem azt, ami kárára van. Akkor ez hogy maradt rejtve, ha bálványimádás folyik, ha elkárhozik, aki így sok bálványt imád? Szörnyűség! Krisztus idejétől kezdve Germanus patriarcháig elkárhozott a szentképet tisztelő keresztény nép! Isten ments, hogy ez bálványimádás legyen!

Ha ez bálványimádás lett volna, valamelyik zsinat elvetette volna és kárhoztatta volna a bálványimádókat. Ha az első zsinat nem vetette el, a második biztosan szót emelt volna, vagy a harmadik, vagy a negyedik vagy ötödik, sőt nem vetette el a hatodik sem, sőt világosan körvonalazta. Ha nem hiszed, keresd meg a hatodik zsinat előírásait, azok közül is a nyolcvankettediket, ott megtalálod a cáfolatot. Így mondották ugyanis a hatodik zsinat atyái: ,,Több szentképen a kegyelmet jelképező bárány van, amelyre a Keresztelő rámutat, mint a törvény által igaz Bárányra, Krisztus Istenünkre. Az igazságot jelképező és az egyháznak átadott régi képeket együttesen kegyelemnek tartjuk és igazságnak, mit a törvény teljességeként fogadunk. Tehát előírjuk, hogy ezentúl azt, aki elveszi a világ bűneit, Krisztus Istenünket emberi alakban ábrázolják a régi bárány helyett, hogy ami tökéletes, ami a színek összhatásából felismerhető, mindenki előtt nyilvánvaló legyen, hogy általa az Igének mérhetetlen alázatosságát megfontolva gondoljunk arra, hogy testünket megdicsőítette, gondoljunk szenvedésére és üdvösséget hozó halálára, amiből a világ megváltása fakadt”. Egykor az atyák így határoztak. Mi szükség van arra, hogy áthágjuk rendelkezéseiket és szakadást hozzunk az egyházba? Nem tudod, hogy átkot von magára, aki az ősök határozatait átlépi? (MTörv 27,17) Lássátok át, mit írtak elő és hagyjatok fel a gonoszsággal! Emlékezz csak vissza, tévelygő embertestvérem, mikor a zsidók Krisztus elé vitték a pénzt, amin a császár arcképe volt és kísértve őt megkérdezték, meg kell-e adni a tisztelet adóját a császárnak? Az Úr azt mondta nekik: ,,Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené” (Mt 22,21). Látod, hogyan lecsillapította Krisztus szeplőtelen ajka a gonoszok nyelvét?

Mondd nekem, ha pogány fordul hozzád, mutasd meg nekem hitedet, hogy én is hívő legyek; mit mutatsz neki? Úgy-e, a tapasztalhatókról kell őt magasabbra emelned, hogy ezt megértse? Mert ha azt mondod, az, akiben én hiszek, láthatatlan, minek alapján hiszi a te bizonyítékaidat és hitedet? Először tapasztalat alá eső dolgokkal tanítod őt és lassanként átvezeted a magasabbakra. És hogyan történik ez? Elvezeted a templomba, megmutatod annak szépségét, díszeit, felhívod figyelmét a szentképekre. A hitetlen ezeket látva megkérdezi: Ki az a keresztre feszített férfi; ki ez a feltámadó, aki annak az öregnek fejét tapossa? A képek segítségével felvilágosítod őt. Ez a keresztre feszített az Isten Fia, aki a világ bűnei miatt szenvedett a kereszten. Fel is támadott és a bűn miatt elbukott, meghalt ősatyánkat, Ádámot feltámasztotta. Így vezeted lassan Isten ismeretére. Majd elkíséred a keresztelőmedencéhez, ahol ő csak vizet lát, te azonban, a hívő, vizet, világosságot és lelket. Mikor ő is megkeresztelkedik, a vízből, az anyagból láthatatlan újjászületésre kap erőt. Mikor látja Krisztus szent testének és vérének titokzatos ünneplését, ő csak kenyeret és bort lát, te Testét és szent oldalából kifolyó Vérét látod Krisztusnak. Ha méltó lesz arra, hogy ő is részesüljön e titkos vacsorából, lassanként hívő lesz, mint te és megismer mindent, amit te ismersz. Látod most már, hogyan vezeted őt a szemlélhetőkről láthatatlan igazságokra?

Így gondolkodj a képekről! Ha a templomban látod Isten vagy a Legszentebb Istenszülő vagy Szent János, vagy bármelyik szentnek képét, akiét a templomban megtalálod, emeld fel lelkedet a színekről arra, akit ábrázol! Kérdezem tőled, a képek ellenségétől, láttad Pétert? Láttad Pált? Vagy valamelyik apostolt? Szent István első vértanút vagy bármelyik más szentet? E képek szemléleténél szíved és lelked nem gyullad-e szeretetre és vágyra azok iránt, akiket testben nem láthattál?

Kérlek benneteket, szeretteim, hogy mindaz, akit elvakított hasonló tévely, térjen magához végre és tisztítsa meg lelkét! Mikor a gonosz lélek valakit el akar veszíteni, eszét és lelkét elvakítja, hogy ne ismerje fel a jót. Mélyedjünk bele a Szentírás tanításába és az atyák hagyományaiba, azt tegyük, amit az Egyházban találtunk, amióta Krisztus közénk jött. Így megőrizzük azt, így nem szakadunk el az atyák hagyományától, másképp olvasva és értelmezve azokat. Könyörögve kérem Istent, mint égre és földre méltatlan bűnös, hogy engedje meg, hogy azokkal az atyákkal, akik hétszáz év alatt éltek s a hat egyetemes zsinaton jelen voltak, legyen részem. Ne csak addig, míg gazdagok vagyunk, míg jól megy sorsunk, amíg dicsőség vesz körül bennünket, hanem vérünk hullásáig megingathatatlanul szilárdan valljuk hitünk alaptételeit, hogy mi is méltók legyünk hallani: „A ti hitetek megszabadított benneteket, menjetek békével.” (Lk 7,50) Amit bárcsak mindnyájan elnyernénk a mi Krisztus Istenünk kegyelmével és emberszeretetével, akivel az Atyának és Szent Léleknek dicsőség, tisztelet és imádás, most és mindig és örökkön örökké. Ámin.

(Keresztény remekírók sorozat (szerkesztette Kühár Flóris) 10. kötet, Az egyházatyák szentbeszédeiből I., Szent István Társulat, Budapest, 1944. A szöveg elektronikus változata a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár honlapján lelhető fel)
Tarkó Mihály:

Az angyalok, mint Istent szolgáló szellemek a teremtésben és üdvösségünk történetében (III. rész)

Angyalok az Újszövetségben

Az Újszövetség örökli az Ószövetség angyalképét, bár az Evangéliumok szerint Jézus életében nem töltenek be jelentős szerepet. Újabb angyali rendeket is megismerhetünk az Újszövetségből: trónusok, fejedelemségek, hatalmasságok.

Az Úr angyala (αγγελος κυριου) – Gábriel – adja hírül Keresztelő Szent János (Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. [Lk 1, 11]; Az angyal ezt felelte neki: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked…” [Lk 1, 19]) és Jézus Krisztus születését (Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz… [Lk 1, 26 kk]; Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szent Lélektől van…” [Mt 1, 20]). Az Úr angyala, ill. a mennyei sereg jelenik meg a pásztoroknak (Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Isten fényessége körülragyogta őket. (…) Ekkor azonban mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent… [Lk 2, 8-13]). Az Újszövetség más helyein az angyalok úgy szerepelnek, mint Isten katonái (Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió angyalt?[Mt 26, 53]; Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak… [Jel 12, 7]), ill., mint a mózesi törvény közvetítői (Mi tehát a törvény? A bűnök miatt hozták, amíg el nem jön az utód, akinek az ígéret szól. Angyalok által hirdették ki, közvetítő útján [Gal 3, 19]; Ő volt az, aki a pusztai közösségből kapcsolatban állt az angyallal, aki Sína hegyén szólt hozzá és atyáinkhoz; ő vette át az élet igéit, hogy nekünk adja [ApCsel 7, 38]; …ti, akik az angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok [ApCsel 7, 53]; Mert ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlensg elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését… [Zsid 2, 2]). Jelen vannak Jézus életében, megkísértésénél szolgálnak neki (A pusztában volt negyven napig; a sátán kísértette. A vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki [Mk 1, 13]; Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki [Mt 4, 11]), ill. haláltusájában egy angyal erősíti meg (Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette [Lk 22, 43]). Megtaláljuk őket Jézus sírjánál, ill. ők hirdetik meg Jézus feltámadásának örömhírét (Jobbkéz felől egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába volt öltözve, és megrémültek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt…” [Mk 16, 5-6]; És íme, nagy földrengés támadt: az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. (…) Az angyal megszólalt és azt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek. Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta… [Mt 28, 2-8]; Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában. (…) így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, hanem feltámadt…”[Lk 24, 4-7]; Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. [Jn 20, 12]). Jákob ószövetségi angyal-látomására utalnak Jézus szavai a Jn 1, 51-ben: Bizony, bizony mondom nektek, látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött. Ezen újszövetségi szakaszoktól eltekintve, az Evangéliumok tanítása szerint az angyaloknak nincsen jelentős szerepe Jézus életében, hiszen Jézus messze az angyalok fölött áll. Az angyalok inkább csak kiemelik és megerősítik Jézus szerepét az Újszövetségben. Viszont annál fontosabb szerepet töltenek be az angyalok az emberek életében, ill. annál fontosabbak az emberek szempontjából. Olvashatjuk, hogy Krisztus angyalaival fog eljönni, hogy ítélkezzék az emberek fölött (Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a parázna, elfajult és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal. [Mk 8, 38]), ill. hadseregként fogja elküldeni angyalait, hogy gyűjtsék össze választottait (Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy égtája felől, a föld végétől az ég határáig. [Mk 13, 27]; Elküldi angyalait nagy harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a négy égtáj felől, az ég egyik szélétől a másik végéig. [Mt 24, 31]).

Az Újszövetségben is szerepelhet az angyal, Isten emberhez küldött követeként, úgy néz ki, mint a villám (Olyan volt a megjelenése, mint a villám… [Mt 28, 3]); ill. leírja aszínelátás angyalait (Mert mondom nektek: angyalaik a mennyekben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van. [Mt 18, 10]). Pétert pedig, amikor börtönbe zárják, az őt kiszabadító angyal, magához az Apostolhoz hasonlít (Azok azonban rászóltak: „elment az eszed!” De ő erősítgette, hogy bizony úgy van. Mire azok azt mondták: „Az angyala az.” [ApCsel 12, 15]). Az angyalok a lélek túlvilági kísérői (Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. [Lk 16, 22]); de arra is találunk példát, hogy az ember, hasonlóvá válhat az angyalokhoz (Hiszen amikor a halottak feltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. [Mk 12, 25]); István diakónus arca pedig úgy ragyogott, mint egy angyalé (Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét. [ApCsel 6, 15]). Az Újszövetségben név szerint csak Gábriel (Lk 1, 15 és 26), és Mihály jelenik meg (Jud 9; Jel 12, 7), ill. a Jelenések Könyvének a 8. Fejezetében megemlíti a Szent Szerző a hét angyalt, de nevek említése nélkül.

Szent Pál úgy hivatkozik az angyalokra, hogy az Egyházban ők a rend őrei, amikor előírja, hogy az asszonyok viseljenek fátyolt, azzal a megokolással, hogy az angyalok miatt (1 Kor 11, 10). Érdekes, hogy Tertullianus viszont a Ter 6 angyalaira való utalást lát ebben, A szüzek fátyláról c. munkájában. Szent Pál apostol az angyalok szerepét a Krisztus-esemény és az üdvösség misztériumának egészére való tekintettel keresi. Az angyalok tanúi a titokzatos történéseknek (1 Kor 4, 9), melyeket az angyalok szemléltek (1 Tim 3, 16). Tanúi a teremtés rendjének (1 Kor 11, 10), őket szólítja a közösség is tanúul (1 Tim 5, 21). Annyira szorosan bele vannak ágyazódva az üdvösség művébe, hogy Krisztust második eljövetelekor ők fogják körülvenni (1 Tessz 4, 16; 2 Tessz 1, 7). Krisztus minden tekintetben és abszolút értelemben felette áll az angyaloknak (Fil 2, 8-10; Zsid 1, 4), hiszen az angyalok csupán Krisztust (is) szolgáló szellemek, akik küldetésüket azok szolgálatára kapták, akik örökölni fogják az üdvösséget (Zsid 1, 14). Az Apostol többször is foglalkozik a téves angyalkultusszal (Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. [Kol 2, 8]; Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk. De most, amikor megismertétek Istent, sőt ismertek vagytok Isten előtt, hogyan fordultok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez, hogy azoknak újból szolgáljatok? [Gal 4, 3. 9]). Hatalmakról (Róm 8, 38; 1 Kor 15, 24), erőkről (Ef 1, 21; Kol 1, 16), fejedelemségekről (Róm 8, 38; Kol 2, 1), uralmakról és trónusokról (Kol 1, 16) ír Szent Pál, melyeket egyesek gonosz hatalmakként, vagy kozmikus feladatokként szoktak értelmezni. Ez az értelmezési kísérlet azonban meglehetősen bizonytalan, velük szemben sokkal helyesebb az a hívő meggyőződés, miszerint ezek is alá vannak vetve Krisztus uralmának ([Isten] hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból, és jobbjára állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nem csak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett… [Ef 1, 19-22]); és Krisztus második eljövetelekor (parúszia) elvesztik hatalmukat (Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. [1 Kor 15, 24]).

Az újszövetségi apokrifek angeológiája meglehetősen változatos és tarka képet tár elénk, hatása már a III. századtól érezhető, és egészen a XIV. századig tartott és főleg nyugaton nagy hatást gyakorolt a teológiai reflexióra. Jellemző az apokrifekre, hogy bennük megsokasodnak az angyalnevek, de nem állítják őket hierarchikus sorrendbe.

Érdekes az Epistula Apostolorum leírása az Ige megtestesüléséről (XIII-XIV. fejezet), amely Krisztus földi Anyától való születését angyal-metamorfózisként írja le. Eszerint Krisztus, az Atyától alászállva egy sor angyali rendnek a formáját veszi magára, míg végül Gábriel Arkangyal alakjában megjelenik az Istenszülőnél, és felveszi Máriától az ember-alakot. Ennek az apokrif iratnak az a véleménye, hogy az angyalok semmi esetre sem szemlélhetik az Atya dicsőségét (XIX. fejezet), bár ezt a nézetet a legtöbb apokrif irat nem osztja (Vö.: Ps. Clem. Hom., XIX. 16; Recognitiones, II. 24; III. 30; Nikodémus ev., 7/23.)

A legtöbb apokrif irat foglalkozik az angyalok bukásának történetével. A Bertalan-evangélium szerint Isten az angyalok közül elsőként Satanaelt teremtette meg – tűzből, ill.Ádámot, az első embert – földből. Ádám megteremtése után, Isten megparancsolta Satanaelnek, hogy – az Isten képére és hasonlatosságára megteremtett – Ádám előtt hódoljon. Satanael azonban ezt megtagadta, mondván, hogy nem fog hódolni ő, a tűz, a föld előtt. Lázadásában követte őt hatszáz angyal, és Satanael vezetésével megalapították Isten Országa ellenbirodalmát, Isten pedig lázadásukért súlyosan megbüntette őket (Bertalan-ev., IV. E. Hennecke-W. Schneemelcher, Neutestamentliche Apokryphen. Tübingen, 4. Aufl., 1968, I. p. 366-367.).

Hasonlóan vélekedik a Pseudo-Clementináknek nevezett irat is: a sátán saját akaratából vált gonosszá, amikor fellázadt Isten ellen (Ps. Clem. Hom., XIX. 16; Recognitiones, II. 24; Nikodémus ev., 7/32.). Ebből az iratból az is kiderül, hogy más források, az angyalokat Isten emanációjának, vagy Istentől különböző valamely más lény alkotásának tekintik; ill. egyesek szerint Maga Isten teremtette a Gonoszt – mint Gonoszt, vagyis eleve annak alkotta meg őt – amit a fentebb megnevezett gnosztikus irat kereken elutasít (Im., X. 8. Azonban az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fentebb közölt nézettel szemben, már sokkal engedékenyebben fogalmaz a Ps. Clem. Hom., VIII. 12.).