Az Úrban szeretett főpásztorok, tisztelendő atyák és diakónusok, istenszerető szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!
Isten kimondhatatlan szeretete gyűjtött most egybe bennünket, hogy a lélek egységében és a béke kötelékében (Ef 4,3) ünnepeljük az Egyház egyik legünnepélyesebb és egyben legtitokzatosabb ünnepét ─ Urunk Jézus Krisztus születését. A Megváltó világba való eljövetelét dicsőítve, szívből köszöntelek Mindnyájatokat, Kedveseim, az örömteli ünnep alkalmából, amely új korszakot nyitott meg Isten és az emberek kapcsolatában.
Valahányszor felidézzük, mi történt kétezer évvel ezelőtt, megpróbáljuk felfogni Isten Megtestesülése csodájának nagyságát, szüntelenül csodáljuk Teremtőnk jóságát és irgalmát. Az emberiség sok évszázadon át feszült várakozásában reménykedett az Úr megígért Békéltetőjének eljövetelében (Ter 49,10): az igaz és megmentő Királyban (Zak 9,9), akinek a nevében bíznak a nemzetek (Iz 42,4). És íme, amikor végre eljött az idők teljessége, Gyermek született nékünk (Iz 9,5), hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16). Istennek minden ismeretet meghaladó szeretete (Ef 3,19) nem közbenjárót, nem angyalt, nem erős és hatalmas uralkodót küldött a világba, ahogyan azt az emberek gondolták – Isten maga testesült meg, hogy kiszabadítsa az embert a bűn és a gonoszság hatalmából.
Csodálatra méltó, hogy a történelem legnagyobb eseménye, amelyet már az ószövetségi próféták hirdettek, s amelyet az ókor kiváló gondolkodói is előre láttak, ilyen szerényen és szinte észrevétlenül történt. Betlehem aludt. Jeruzsálem is aludt. Egész Júdea aludt. A Mindenható Úr – a királyok Királya és a Világegyetem Ura – nem harsonaszó ünnepélyes hangjaira (Zsolt 150,3), nem általános ujjongás közepette jelent meg a világnak, hanem alázatosan és szelíden, egy szegényes barlang éjszakai csendjében, angyalok serege és néhány pásztor énekének kíséretében, akik elmentek, hogy lássák azt a dolgot, ami történt (Lk 2,15).
Földi útjának legelején az Úr „a megaláztatás korlátain belül akarta felmutatni az erény valódi arcát”, írja Aranyszájú Szent János. Csak a tökéletes szeretet képes ilyen nemesen cselekedni, amely nem keresi a magáét (1Kor 13,4-5), nem teszi magát közszemlére, nem követel tiszteletet és dicsőséget, hanem kész elviselni minden nehézséget és fájdalmat felebarátai javára. „Éppen ezért – folytatja az egyházatya – az Úr elfogadja a testemet, hogy én befogadhassam Igéjét, és miután elfogadta testemet, nekem adja Lelkét, hogy mind adva, mind pedig elfogadva az élet kincsében részesítsen” (Prédikáció Krisztus Születésére). Ebben mutatkozott meg számunkra Isten túlcsorduló szeretete, hogy az élet valódi kincsét akarta nekünk adni ─ magát az Urat, mert minden belőle, általa és érte van (Róm 11,36).
A szeretet az isteni cselekedetek valódi oka és mozgató ereje. Létrehozta a világot, megteremtette az embert és bőkezűen ellátta ajándékaival. A szeretet indította arra, hogy eljöjjön és megmentse az embert, miután elszakadt a Teremtőjével való közösségtől. A Teremtő valódi szándéka szerint az emberi élet igazi értelme az, hogy mi is szeressük egymást (Jn 13,34). Ám hogyan lehet ezt elérni egy olyan világban, ahol annyi a gonoszság és a gyűlölet? Ehhez mindenekelőtt meg kell nyitnia és át kell adnia a szívét Istennek. Csak Ő tudja szívünket megváltoztatni és kitágítani, hogy miután oly erőtlen és szűk lett, képes legyen befogadni mind a közeli felebarátot, mind a távolit, a jótevőt, de azt is, aki megbánt bennünket – mindazokat, akiket Krisztus parancsa szerint, Mennyei Atyánk tökéletességének mintájára, hivatottak vagyunk szeretni (Mt 5,48).
Imádságos hódolattal fordulva az újszülött Istengyermekhez, gondoljuk meg, milyen ajándékot is adhatunk a mindenség Urának? Lehet-e bármi eléggé méltó és magasztos az örökkévaló Teremtő nagyságához? Igen, van olyan értékes ajándék, amire mindennél jobban vágyik az Úr: a mi alázatos, szerető és irgalmas szívünkre. A megtestesült Krisztushoz szóló dicséretünk ne csak szép énekekből és ünnepi üdvözletekből álljon, hanem mindenekelőtt jócselekedetekből. Osszuk meg a karácsony fényes örömét a rászorulókkal, melegítsük át gondoskodásunkkal felebarátaink szívét, látogassuk meg beteg és bánkódó testvéreinket. Adjunk vigaszt és támogatást a kishitűeknek, imánkkal takarjuk be azokat, akiket kétség és bánat gyötör.
A szeretet hatalmas üdvözítő ereje begyógyítja a közömbösség és gonoszság által okozott sebeket, és gyógyír a gyűlöletre és sértettségre. A szeretet meglágyítja a gonoszok szándékait és sok egyenlőtlenséget kiigazít a társadalmi kapcsolatok rendszerében. Ha így cselekszünk, akkor valóban betöltjük magasztos keresztényi hivatásunkat, mivel „a szeretetnek ezzel az kiáradásával ─ Szír Szent Izsák szavai szerint ─ Istenhez leszünk hasonlatossá” (Aszketikus beszédek, 48.)
Isten megtestesülésének a titka ─ Isten valóságos jelenlétének titka a világban. János apostol és evangélista, előre látva az eljövendő örök életet, tanúságot tesz az Úr jelenlétének teljességéről az emberek között: Ő velük fog lakni, ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük (Jel 21,3). Ugyanakkor Isten jelenlétének ez a kimondhatatlan titka már itt a földön kezd valóra válni, mivel az Üdvözítő születésével beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa (Mk 1,15). Mi, Krisztus Egy, Szent Egyházát alkotva, szemmel láthatóan lépünk be ebbe a valóságba, mert az Egyházon keresztül, szeretteim, mindannyian a szeretet ezen Magasságbeli Országának követei és képviselői leszünk. A Velünk az Isten ének csodálatos és mély érzésének átélése elválaszthatatlan része az Egyház titkos és benső életének.
Emlékezzünk arra, hogy ha maga a Világ Ura ─ az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég (Jel 22,13) ─ ölelő karajaiba zárta az emberi történelmet és azt ígérte, hogy velünk lesz minden napon a világ végezetéig (Mt 28,20), akkor nincs okunk arra, hogy féljünk és megrettenjünk a mostani idők nyugtalanító történései miatt. Válaszul a Megváltó nagy szeretetére, tanuljuk meg, hogy teljes mértékben az Úrra bízzuk magunkat, reményünket az ő jóságos gondoskodásába vessük, hogy Krisztus második és dicsőség eljöveteléig, egészen a messzi országokig (Iz 8,9), bátorsággal és örömmel adjunk tanúbizonyságot arról, hogy velünk az Isten!
+Kirill, Moszkva és egész Rusz pátriárkája
2023 / 2024 Karácsonyán
This post is also available in: orosz