Ezen a vasárnapon az ortodox hívők kölcsönösen bocsánatot kérnek egymástól, hogy minden sérelem terhétől megtisztulva kezdhessék meg a Nagyböjtöt. Ezt az istenfélő gyakorlatot az egyiptomi szerzetesek honosították meg, bocsánatot kértek egymástól, mielőtt kivonultak a pusztába a böjt idejére. Az élet a világban egyszerűbb, ugyanakkor bonyolultabb is mint a pusztalakóké. Az emberi kapcsolatokban sok olyan elem van, amely, úgy tűnik, akadálya lehet a megbékélésnek. Az alábbiakban főpásztorunk tanácsait gyűjtöttük egybe, amelyek segíthetnek a kétségek eloszlatásában. Continue reading →

Amikor az újvértanúk és hitvallók életrajzait olvassuk, a szív megdermed, milyen szenvedéseket álltak ki, milyen üldözéseknek lettek kitéve, hogyan törekedtek nemcsak fizikailag, hanem morálisan is megsemmisíteni őket. A kereszténység első századaiban az emberek úgy fogadták a vértanúságot, hogy tudták, Krisztusban való hitükért ítélik el őket. A szovjet időkben minden szempontból másként volt: nem Krisztusban való hitükért ítélték el őket, hanem valamilyen „nemzetellenes” vagy „szovjetellenes” tevékenységért. A halálos ítéletek végrehajtása nem volt nyilvános, a hívőket titokban, szemtanúk nélkül ölték meg.  Continue reading →

„A kereszténység – hősi lelki küzdelem, kereszthordozás, fáradozás” – írja János atya. Saját életével igazolta ezeket a szavakat. A II. világháború befejezésének évében szentelték pappá, de már öt év elteltével rács mögött volt. Hét lágerben és száműzetésben eltelt év után tizenkét évet szolgált egyházközségekben, ezalatt hat ízben helyezték át egyik egyházközségből a másikba. 1966-ban egy abház remeteségben szerzetessé nyírták és a rákövetkező évben belépett a Pszkovi Barlangmonostorba. Ettől kezdve csaknem negyven évig folytatta aszketikus küzdelmeit, elsősorban ortodox hívők százait és ezreit táplálta lelki táplálékkal.  Continue reading →