Október 14-én, Szűz Mária oltalma Julián-naptár szerinti ünnepén (okt. 1./14.), az „Ipeki Patriarkátus” monostorban megtartott főpapi szent liturgián sor került Porfirije ipeki érsek, Belgrád-karlócai metropolita, szerb pátriárka ünnepélyes beiktatására. Kirill Moszkva és egész Rusz pátriárkája áldásával a beiktatáson részt vett Hilarion Budapest-magyarországi metropolita, a Magyar Ortodox Egyházmegye főpásztora.
Az Ipeki Patriarkátus (szerbül Pećka Patrijaršija) monostor helyén már a XIII. században, Szent Száva érseksége (1219-1233) idején szerzetesi közösség működött, amely a zsicsai monostorhoz tartozott. A század második felében, I. Arsenije érsek alatt épült fel a Szent Apostolok temploma, amelyet később, a zsicsai anyamonostor oltárünnepe, a Mennybemenetel nyomán a Szent Megváltó templomának is neveztek. A XIII. és XIV. század során a szerb érsekek és pátriárkák újabb templomokat emeltek a meglévő mellé, melyeket később közös előcsarnokkal kötöttek össze. 1346-tól, amikor a szerb egyház patriarkátusi rangra emelkedett, a monostor a mindenkori szerb pátriárkák székhelye lett. 1924-ben, azt követően, hogy a szerb ortodox egyház részei egyesültek egymással, az újonnan megválasztott szerb egyházfő, Dimitrije Pavlović pátriárka beiktatása az Ipeki Patriarkátusban történt. Később utódait is itt iktatták be.
A szent liturgián, az apostoli lecke felolvasása előtt került sor arra az ünnepélyes mozzanatra, amikor az egyház két rangidős püspöke, Hrizostom boszniai és Joanikije montenegrói metropolita az oltárban a pátriárkának fenntartott helyre vezette Őszentségét, és háromszoros “Axios” (Méltó) felkiáltással a pátriárkai székbe ültette őt. Az ünnepélyes szent liturgia végén, a püspökök, a papság és a nép jelenlétében Fotije zvorniki és tuzlai püspök felolvasta a főpapi zsinat 2021. február 11-i határozatát Porfirije zágrábi és ljubljanai metropolita megválasztásáról. Ezután az egyházfőnek átadták a pátriárkai szolgálat jelvényeit: a pásztorbotot és az enkolpiont1.
A pátriárka a következőket mondta beszédében: „Az ipeki trónus, a szerb nép által emelt trónusok közül a legközelebb áll Istenhez, ezért a mi legfontosabb és legbiztosabb otthonunk. Az ipeki pátriárkák, még akkor is, amikor a történelmi körülmények miatt távol voltak ettől a trónustól, lélekben, gondolatban és egész lényükkel ragaszkodtak hozzá, mint szerb Jeruzsálemhez. Innen származik egyházunk második neve is: Ipeki Patriarkátus. Épp ezért, még ha távol is vagyunk tőle, úgy gondolunk rá, mint a babiloni fogság idején a zsidók Jeruzsálemre: „Ha megfeledkezem rólad, Ipek, bénuljon meg a jobb kezem! Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, Ipeki Patriarkátus” (vö. Zsolt 137. [138.]). Hiszen innen árad ki az egész szerb népre Szent Száva és a többi szent érsek és pátriárka: Arsenije, Nikodim, Dániel, Joanikije, Efrém, Szpiridon, Makarije, Paisije és Arsenije áldása.”
Koszovó és Metochia a szerb nép otthona. Itt született újjá népünk Krisztus tanítása számára. Itt láttuk meg az igazi világosságot, itt fogadtuk be a mennyei Lelket, itt találtuk meg az igazi hitet, itt hódoltunk az oszthatatlan Háromságnak. Minden alkalommal, amikor ide jövünk, úgy jövünk vissza, mint egykoron a fiú a messzi országból az atyai házba.
A pátriárka megválasztása 2021. február 18-án, Belgrádban, a Szent Száva székesegyházban megtartott főpapi zsinaton történt. Három jelölt közül a választás Porfirije zágrábi és ljubljanai metropolitára esett, akit másnap, február 19-én, a belgrádi Szent Mihály arkangyal székesegyházban végzett szent liturgián iktattak be az Irinej pátriárka halála után megüresedett egyházfői székbe. A szerb pátriárkák hivatalos címe: ipeki érsek, Belgrád-karlócai metropolita és szerb pátriárka.
(Ford.: T. K.)
1 A főpap mellén viselt díszes medalion az Istenszülő vagy Krisztus ikonjával.
This post is also available in: orosz