2022. július 31-én, Pünkösd utáni 7. vasárnapon, ónaptár szerint a hat egyetemes zsinat atyái vasárnapján főpásztorunk, Hilarion metropolita a Nagyboldogasszony székesegyház Szentháromság egyházközségében tartott főpapi szent liturgiát. Ott elmondott prédikációját az alábbiakban foglaljuk össze: 

„Az egyetemes zsinatokon a különböző országokból egybegyűlt püspökök a felbukkanó eretnekségeket ítélték el. Miért olyan fontos az eretnekségeket elítélni?

Minden keresztény hitt az Úr Jézus Krisztusban. Olvasták az Evangéliumot, de nem mindenki értette, hogyan kell helyesen az Urat Istennek és embernek vallani. Először Árius eretnekségét kellett elítélni, aki nem vallotta Isten Fiának „egylényegűségét” az Atyával, tehát teremtménynek tartotta. Az első egyetemes zsinaton a Szent Egyház kihirdette, hogy Istennek Fia egyenlő, azaz egylényegű az Atyával, a Szentháromság egyik Valósága-Személye.

A második egyetemes zsinaton Makedoniosz eretnekségét ítélték el, aki a Szentlélek egyenlőségét tagadta az Atyával és a Fiúval. Az Egyház ünnepélyesen kihirdette, hogy az Atya, Fiú, Szentlélek egyenlő tisztességű, egy lényegű, de nem három isten, hanem Egy Isten Három Személyben.

Az ötödik században kerekedett vita arról, hogyan egyesül Jézus Krisztusban az isteni és az emberi természet. A két véglet között a harmadik és negyedik egyetemes zsinaton az Egyház kihirdette, hogy Jézus Krisztus a maga teljességében Isten és a maga teljességében ember. Ugyanolyan emberi testtel, lélekkel és értelemmel rendelkezett, mint mi, kereszten való szenvedése és halála valóságos, emberi volt, de attól, hogy emberségünket magára vette, Istensége semmiben sem szenvedett csorbát.

A 6. és 7. században viták kerekedtek abból, hogyan egyesült Jézus Krisztusban az isteni és az emberi akarat és cselekvés. Az Egyház azzal válaszolt, hogy mindkét akarat és cselekvés valóságosan isteni és emberi volt, de a kettő sohasem került egymással konfliktusba. Nálunk, embereknél gyakran előfordul, hogy ismerjük Isten akaratát, de gyöngeségünk, vagy emberi akaratunk miatt ezt nem teljesítjük. Ilyen az Úr Jézus esetében nem volt lehetséges. Ezért voltak tehát szükségesek az egyetemes zsinatok.

Maradtak olyanok, aki nem értettek egyet az Egyház tanításával, elszakadtak az Egyháztól. E viták most számunkra távoliaknak tűnhetnek, ezekben mégis a hitünk lényege forgott kockán. A zsinati atyáknak köszönhetjük, hogy mindmáig, mind a szent liturgián, mind napi imáinkban imádkozhatjuk a „Hiszekegyet”, amelyben minden fontos dogma fel van sorolva. Benne van, hogy nem három „istenben” hiszünk, hanem „Egy Istenben”. Ez az üdvözítő hit, az ortodox hit, a szentatyák hite. Ez ad értelmet életünknek és visz a Mennyek Országába. Feltéve, ha ezt nem csak szavainkban, hanem tetteinkben is megvalljuk, és emberi akaratunkat mindig alárendeljünk Isten akaratának, ahogyan Urunk is tette.

Kérjük Urunkat, mindig adjon nekünk erőt ahhoz, hogy az ortodoxiához, az igaz keresztény hithez hűek legyünk, és szentatyáink imái által Ő maga vezessen bennünket a Mennyek Országába!”

Hilarion Budapest-magyarországi metropolita

(ford. I. T.)

This post is also available in: orosz