Április 17-én, az ortodox Virágvasárnapon főpásztorunk a rjazanyi, Az Úr jeruzsálemi Bevonulása ünnepének szentelt templomban tartott szent liturgiát. Az istentisztelet végén prédikációval fordult az egybegyűlt hívekhez, az alábbiakban foglaljuk össze: 

„Az Úr Bevonulása Jeruzsálembe az evangéliumi történet egyik legfontosabb eseménye, mind a négy evangélista beszámol róla. A mai, ünnepi liturgián János apostol evangéliumát olvastuk (Jn 12,1-18). Ebben a leírásban hallottunk az Úr megkenéséről is drága kenettel Betániában. A számára készített vacsorán részt vett az Úr, Lázár nővérei és maga Lázár, akit feltámasztott a halálból. A vacsora középponti eseménye az Úr lábainak megkenése volt drága kenettel. Lázár testvére, Mária fogta a drága kenettel teli edényt és egész tartalmát az Úr lábaira öntötte, melyeket a hajával törölt meg. Az evangélista hangsúlyozza, hogy ez hálaadó cselekedet volt Mária részéről, de egyúttal szimbolikus jelentősége is volt. Lázár feltámasztása előtt ugyanis éppen a nővérek figyelmeztetik Jézust: »Uram, már szaga van!« Most a halál és a romlás szagával a kenet jó illata áll szemben, amely a szelencéből árad.
Csak egy embert zaklatott fel a kenet kiöntése, Júdást, aki felkiáltott, hogy jobb lett volna a kenetet háromszáz dénárért eladni, és a szegényeknek adni. Ez az összeg egy munkás egyévi bére, tehát valóban nagy pénz volt az akkori viszonyok között. Ám az Úr Mária mellé állt, és azt mondta, az ő hamarosan bekövetkező temetésére öntötte ki a kenetet. Az Úr ismét közeli haláláról beszél a hozzá közel állóknak és tanítványainak.
Mindezek után következik Krisztus ünnepélyes bevonulása Jeruzsálembe, a nép ünnepélyes köszöntése kíséretében. János evangéliuma szerint a bevonulás leírása nem olyan részletes és megragadó, mint a többi evangéliumban. Ámde ő arra helyezi a hangsúlyt, ami Krisztus ünnepélyes fogadtatásának az oka volt. Hiszen az Úr több ízben is volt Jeruzsálemben, a zsidó ünnepek alkalmával, amiről János apostol be is számol. Az evangélista elmondja, hogy az ünnepélyes fogadtatás oka az volt, hogy feltámasztotta Lázárt, és ezzel a legnagyobb csodajelet hajtotta végre, amelyet ember valaha is tett. Ez váltotta ki a nép örömteli ujjongását, ezért fogadták ünnepélyesen Jeruzsálemben.

Máté evangéliuma beszámol arról, hogy nemcsak felnőttek ünnepelték Krisztust, akiknek a kiáltásai érthetők voltak. Hiszen nem egyszer voltak készen arra, hogy királynak is kikiáltsák. Erről maga János evangélista számol be, miután Krisztus öt kenyérrel és két hallal csodás módon ötezer embert megvendégelt. Ám ha a felnőttek örömujjongása érthető is, annál bámulatosabb a gyermekek hozsánna-kiáltása, melyről Máté evangélista ír. Azért kiáltoztak így, mert már a próféták is írtak arról, hogy a gyermekek fognak „hozsannát” kiáltani, „ments meg, segíts meg” kiáltással Istenhez fordulni. Így nemcsak a felnőtt emberek kiáltoztak valamilyen saját meggyőződésből, Krisztust köszöntve, hanem a gyermekek is, akik, úgy tűnhetett, még nem voltak abban a helyzetben, hogy megítéljék, ki vonul be Jeruzsálembe, és miért kell így köszönteni őt. Krisztus azonban, az ünneplő kiáltozások ellenére, nem a dicsőségért vonul be, hanem azért, hogy áldozatul mutassa be magát a golgotai kereszten. Krisztus nem vár el hálát, ünneplést, Őrá megcsúfolás, kigúnyolás és latrok között halál vár a kereszten.
Mi is azért gyűltünk ma egybe, hogy köszöntsük azt, aki önkéntes halálra adja magát miérettünk és a mi üdvösségünkért.”
Ford. I. T.

This post is also available in: orosz