Nagyböjt negyedik vasárnapját szent egyházunk Létrás Szent János (649 k.) emlékének szenteli. Márk metropolita, főpásztorunk ezen a napon Szent János sinai apát Istennek szentelt életéről és főműve, a „Létra” jelentőségéről szólt a szent liturgia végén a rjazanyi hívek előtt: 

„Az ortodox egyház másodszor is ünnepli Létrás Szent János emlékét az egyházi év során. Először elhunytának napján, március 30-án, másodszor pedig Nagyböjt negyedik vasárnapján.

Ma egyházunk a lelkiség tanítójaként ünnepli: szerzeteseket és sok keresztényt tanított arra, hogy kell fölfelé, Istenhez közeledni. Szent János szerzetes volt és élete vége felé, János, raithui apát kérésére írta meg a „Létrát”. A régi szerzetesek nem úgy írtak, mint a világi írók, olvasóik szórakoztatására vagy a hírnév kedvéért. Azt tartották, hogy nem helyes, szerénytelenség, ha elsőnek nyitják ki szájukat és tanítják testvéreiket. Szent János is a raithui apát kérésére írta meg saját lelki tapasztalatai alapján művét, életének vége felé, 75 éves korában.

Miért fordít az Egyház ilyen különleges figyelmet az aszketikus tartalmú írásokra és miért tartja fontosnak nemcsak szerzetesek, de világiak részére is?

Az Evangélium nagy hangsúllyal tanít Krisztus követésének szükségességéről, az imádságáról, böjtölésről, az Istenre való emlékezésről. Ámde azt is tudni kell, hogyan lehetséges mindezt életünkben valóra váltanunk. A mai mindennapi gyakorlatban is fontos szerepet tölt be a megvalósítás „mikéntje”, annak ismerete, hogyan kell valamilyen elgondolást, tervet megvalósítani. Az egykori, remeteségben élt szerzetesek aszketikus írásai pontosan erről szólnak: hogyan kell imádkozni, éber és józan életet élni, üdvösségünkön munkálkodni. Az üdvösségről alkotott felfogásunk olykor ugyancsak primitívnek bizonyul. Azt tartjuk, hogy csak annak a lelke vész el, aki messzire szakadt Istentől. Ha egyszer az ember az Egyházba tért, igyekszik Krisztust követni, máris elkerülte a kárhozatot. Ám az emberi példák azt mutatják, hogy az Istenhez vezető úton is el lehet tévedni, sőt, azok, akik az Egyházban élnek, ráadásul aszkéták, szerzetesek, nem egyszer esnek illúzióba, válnak eretnekekké, és szakadnak el az üdvösségtől. Ezért kell ismernünk sok lelki írást, melyek megtanítanak arra, hogyan kell élnünk, üdvösségünket munkálnunk, eljutnunk az erények munkálására, a szenvedélymentességre. Természetesen nemcsak Létrás Szent János műveire támaszkodunk, hanem sok más szentéletű tanító munkájára is.

A másik gond, hogy ezek a művek gyakran merülnek feledésbe nálunk. A mai ember minden nap rohan, megelégszik rövid benyomásokkal, melyek a kielégítetlenség érzését hagyják maguk után. De vannak olyanok is, akik rendszeresen, valódi lelki táplálékkal élnek, soha nem hagyják lelküket üresen. Ezen az ünnepen, Létrás Szent János emléknapján ne felejtsük el, mekkora figyelmet szentel Egyházunk a szenvedélyek elleni küzdelemnek, a lélek megtisztításának. Ahhoz, hogy az üdvösség útján előre haladhassunk, megbízható vezetőkre, tanítókra van szükségünk. Mivel manapság ritka értelmes lelki tanítókat találni, nem lehet eléggé értékelni a nagy ortodox aszkéták lelki műveit.

Fogadjuk meg, hogy nem csupán a napi híreket fogjuk elolvasni, vagy valamilyen ismeretterjesztő irodalmat, sőt, nemcsak az Evangéliumot, hanem mindig egy keveset a lelki irodalomból, amely halhatatlan lelkünk üdvözülésének útján segít bennünket.”

Ford. I. T.

This post is also available in: orosz