(Olvasandó: Lukács 12,16-21)

Főpásztorunk 2021. december 5-én a rjazanyi Krisztus Születése székesegyházban tartott szent liturgiát. Szentbeszédét az „esztelen gazdagról” szóló példabeszédnek szentelte:

„Van egy közmondás, amely így hangzik: ’Az ördög a részletekben rejtőzik’. Akkor beszélünk így, amikor látszólag jó terveket készítünk, ám bizonyos részletek – egyfajta féregjáratként – az egész tervet és annak megvalósítását semmivé teszik. 

Éppen erről szól mai példabeszédünk. Egy embernek bő termése lett, ami ajándék Istentől, de mivel nem volt hová begyűjtenie, elhatározta, lebontja régi csűrjeit és nagyobbakat épít. Kérdés, mi volt ebben a rossz? Egy ésszerű gazdát látunk, aki megfelelő módon meg akarja őrizni azt, amit Istentől ajándékba kapott, hogy a begyűjtött magvakat majd különféle, többek között jó célokra fordítsa.

Az Úr mégis esztelennek nevezi. Emlékezzünk csak a Hegyi Beszédre, amikor az Úr megbélyegzi azokat, akik felebarátjukat bolondnak, azaz esztelennek nevezik. Az, aki felebarátját esztelennek nevezi, az Úr szavai szerint méltó a nagytanács ítéletére. Az Úr mégis most maga nevezi esztelennek ezt az embert. Vajon miért?

Felfogásunk szerint az az esztelen, aki nem ésszerű, nem praktikus, értelmetlen cselekedeteket hajt végre, amelyek nem igazodnak az életbölcsességhez. De mit mond a Szentírás az esztelenről?

A Bibliában ennek egészen más értelme van. Esztelen az, aki megfeledkezik Istenről. A zsoltárosköltő ezt mondja: Szólt az esztelen szívében: nincs Isten. Mindenekelőtt tehát az az esztelen, aki azt állítja, hogy nincs Isten, vagy azt, hogy Isten magára ezt a világot. Látjuk tehát, hogy a mi világi értelmezésünk nem esik egybe a Biblia értelmezésével.

Az életbölcsesség szempontjából ez a gazdag ésszerű gazdaként cselekedett, emberek ezrei, milliói cselekednek ugyanígy a világban. Ám az isteni igazságosság szempontjából esztelenül cselekedett.

Esztelensége abban állott, hogy úgy gondolta, olyan térben él, amelyben valójában nincs is Isten. „Egyél, igyál, vigadozzál!” – mondta magában, megfeledkezve Istenről. Ez ugyanaz, mintha az ember azt mondaná – „Nincs Isten!” Ez volt a legnagyobb hibája. Az Úr már kimondta fölötte az ítéletet.

Milyen finom határ választja el az ésszerű gazdát az esztelentől! Gondoljunk csak bele: nem viselkedünk-e mi ugyanígy, amikor terveket szövünk, elhatározzuk, meddig fogunk élni, ezt vagy azt fogjuk csinálni, házat építünk, és így tovább. Természetesen mindez igaz lehet, ám ha Isten megajándékozott minket irgalmával, az iránta való hála és annak a tudata, hogy mindez ajándék, mindenfajta tervünknek kiinduló alapja kell, hogy legyen. Ellenkező esetben, ha Isten nélkül kezdünk terveket szőni, esztelenekké válunk, mivel e tervekkel kizárjuk Istent az életünkből.

Adja Isten, kedves testvéreim, hogy mindig arra törekedjünk, hogy Isten előtt bölcsek lehessünk. Látjuk, egészen más a világi, mint a lelki bölcsesség.

Modern embereknek akarunk tűnni, ám ez a példázat ismét arra emlékeztet bennünket, hogy a legfontosabb feladat az ember életében az, hogy ne tűnjék esztelennek Isten szemében!”

Ford. I. T.

This post is also available in: orosz