Főpásztorunk, Márk metropolita augusztus elsején, a Pünkösd utáni hatodik vasárnapon esti istentisztelet tartott a rjazanyi Nagyboldogasszony székesegyházban. Szentbeszédét a lelki hőstettek és a sportban elért sikerek különbségének szentelte. Az alábbiakban foglaljuk össze:

„Jó pár évvel ezelőtt, amikor Írországban voltam, és egy ősi monostor romjait kerestem fel, a helyi idegenvezető azt mondta, hogy az egykori zarándoklatokat ma felváltották a rock-koncertek.

Ennek kapcsán hozzá lehet tenni azt a meggyőződést, hogy a sportesemények is különös vonzerővel hatnak a mai emberre. Amikor megkezdődnek, mint például most az olimpiai játékok, az emberek valósággal megfeledkeznek napi teendőikről, és minden figyelmüket a sportemberek teljesítményei kötik le.

Mindazonáltal, ezek a sportversenyek – jóllehet ott van bennük az emberi hősiesség, kitartás, a test uralásának művészete, a bátorság, küzdeni és győzni akarás – hamar feledésbe merülnek. A szociológusok még azt is megállapították, hogy számos sportverseny vonzereje csökkenőben van, már nem vonzza úgy az embereket, mint korábban. Elmúlik húsz-harminc év, és ki fog már emlékezni a fényes győzelmekre egyik vagy másik sportágban?

Ám a lelki atléták hősiessége halhatatlannak bizonyul. Nem véletlen, hogy Pál apostol gyakran hasonlítja a hit bajnokait a sportesemények küzdőihez. Bátran kijelenthetjük, hogy csak a lelki emberek hőstettei követelnek meg sokkal nagyobb kitartást, tűrőképességet és türelmet. Az ortodox egyház ma emlékezik meg Szárovi Szent Szerafimról, ereklyéi feltárásáról (1903), aki, ahogy életrajzában olvassuk, ezer napot és éjjelt töltött egy kövön és imádkozott bűnei bocsánatáért, hozzátartozóiért és korának minden emberéért. Ezer napon át egy kövön állva imádkozni – ez valóban kivételes hőstett! Más hősi tetteit is ismerjük, önmegtartóztatását, türelmét, imáit, alázatát és keresztény szeretetét, amellyel minden hozzá forduló lelkét felmelegítette.

Egy másik, helyi, rjazanyi szentet is ünneplünk ma, a rjazanyi igazhitű Roman fejedelemre, nagyvértanúra és emberileg felfoghatatlan szenvedéseire emlékezünk (†1270). A Kijevi Rusz megkeresztelője, Vlagyimir nagyfejedelem leszármazottja volt, a rjazanyi fejedelemséget kormányozta. Igyekezett megvédeni alattvalóit a mongol-tatár adószedőktől, akik nemcsak a kánok, hanem saját magukra számára is követelték az adót. A fejedelmet megrágalmazták, végül a Hordához idézték. Megmaradt a leírás, hogyan kínozták meg. Arra kényszerítették, hogy a pogány isteneknek hódoljon, de visszautasította, azt mondta, hogy ő keresztény. Kivágták a nyelvét és ismét kényszerítették a hódolásra. A szemeivel intett, hogy nem hajlandó erre. Kiszúrták a szemeit, levágták a füleit, kiverték a fogait, és kezdték egyenként levágni az ujjait, majd a lábujjait. Ezután levágták a kezeit, lábait, de még életben maradt. Megnyúzták a fejét, és végül lefejezték. Ilyen szenvedések közepette fejezte be az életét az, aki a hitéért szenvedett, és népéért, amelyet élete árán is meg akart óvni a hódítók elnyomásától és túlkapásaitól. Ma Rjazany városának egyik oltalmazójaként tiszteljük. Hőstette történelemmé vált, minden időre megmarad, nem megy feledésben, nem úgy, mint a nagy erőfeszítésekért járó érmek. Értékét nem veszíti el, míg áll a világ, és el nem jön az örök üdvösség. Forduljunk hát hittel szentjeinkhez, a valódi, lelki vitézekhez, Szent Szerafimhoz és Roman fejedelemhez, és a lélek minden atlétájához, akiknek hősiessége soha sem veszít értékéből. Kérjük imáikat, segítsenek bennünket, hogy leküzdjünk minden kísértést, megpróbáltatást e mai, nehéz időkben, és ami a legfontosabb, megőrizzük keresztény lelkületünket. Minden más múlandó. A lélek, a hit, a szilárdság – ez teszi az embert emberré, ez a győzelem záloga, ez minden erő, akár fizikai erő forrása.

Adja Isten, kedves testvéreim, hogy ne feledkezzünk meg a lélek aszkétáiról, az igazi atlétákról, és ne csak lelkesedjünk értük és hősiességükért, hanem magunk is igyekezzünk követni őket, erőnk és lehetőségeink mértékében.”

(Ford. I. T.)

This post is also available in: orosz