Excellenciás főpásztorok, főtisztelendő atyák és diakónusok, tiszteletre méltó szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!

Ezen a „kiválasztott és szent napon”, amely húsvéti örömben és csodás fényben ragyog, szájról-szájra, szívből-szívbe száll az életet teremtő jó hír:

KRISZTUS FELTÁMADT!

Ezzel a köszöntéssel megingathatatlan hitünket fejezzük ki Abban, akinek a keresztje előtt álltunk Nagypénteken, akit a tanítványokkal és a kenetvivő asszonyokkal együtt imádsággal elsirattunk a sírlepel előtt. Ma pedig az angyali seregekkel együtt, a földi és a mennyei egyház egységét hirdetve, ünnepélyesen ezt kiáltjuk: „A mai nap üdvösséget hoz a világnak, mert feltámadt Krisztus mint Mindenható” (a Húsvét hajnali kánon negyedik ódájának irmosza).

Az Úr Húsvétja Isten bölcsességének és a Teremtőnek az emberi nem iránt tanúsított végtelen szeretetének fényes bizonyítéka. A történelem kezdetét, jól tudjuk, lelki tragédia árnyékolta be: az ősszülők bűnbeesése miatt a paradicsom kapui bezárultak az emberek előtt, és ettől kezdve a szenvedés és a halál kikerülhetetlen következménye lett az emberi bűnnek. Ámde Istennek, az Élet forrásának közösségét elveszítve, az emberek nem lettek megfosztva az ő jóságától és szeretetétől.

Mindezek ellenére, ahogyan Nikolaosz ​Kabaszilasz, a 14. századi szent írja, „Isten szeretete végtelen volt, de nem volt nyelv, amely kifejezhette volna” („Élet Krisztusban”, 6. könyv). A szeretet abban nyilvánul meg, hogy jó teszünk felebarátainkkal, és készen állunk érte önként nehézségeket, szorongatást, sőt szenvedéseket is elviselni. Üdvözítőnk mind az egyiket, mind a másikat nyilvánvalóvá tette számunkra. Megtestesülésével megújítja a bűntől megromlott emberi természetünket, kereszthalálával pedig kiment bennünket a gonosz uralmából. „Így nyertük el Krisztusban az életet – írja Szír Szent Efrém – Krisztus testét ízleltük meg a fa gyümölcse helyett…, az igaznak vére lemosta az átkot, és a feltámadás reménysége által… az Ő életét éljük” (Kommentár a Négy evangéliumhoz, 21.).

Az Üdvözítő feltámadása megnyitotta az emberiség előtt a Mennyek Országának kapuit, és földi létünknek soha el nem múló értelmet adott. „Az Úr az erény példaképeként jelentette ki magát minden benne hívőnek, és megszerezte a romolhatatlanságot, hogy minden üdvözült az ő nyomdokait kövesse” – írja Hitvalló Szent Maximosz (Ambigua, „Nehézségekről Tamásnak és Jánosnak” ). Ezért nekünk már itt a földön meg kell tanulnunk az öröklét levegőjével lélegezni, úgy, hogy „levetjük a régi embert cselekedeteivel együtt” (Kol 3,9), életünket az Evangéliumhoz igazítjuk, és részesülünk a Szent Egyház szentségeiben, amely Isten nagyszerű ígéreteinek örököse a számunkra.

Az Üdvözítő feltámadásába vetett hit eloltja a földi gondok lángját, és lehetővé teszi számunkra, hogy felülemelkedjünk e világ hívságain, nemet mondjunk a bűnös kísértésekre, és legyőzzük a ránk törő félelmeket. Az isteni szeretetre válaszul mutassunk „tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretetet” (1Tim 1,5). Válaszul az ő irgalmára, mutassunk irgalmasságot felebarátaink iránt. Válaszul a rólunk való gondoskodásra, törekedjünk arra, hogy összhangba hozzuk a társadalmi életet az evangélium magasztos elveivel.

A Húsvét ünnepe, legyőzve a nemzetek és államok közötti határokat, lélekben egyesíti egymással a különböző országokban élő keresztényeket. Ez a sok millió hangból álló földi kórus, együtt a mennyei testnélküli hatalmak nagy seregével, dicsőséget zeng az Úr Jézus Krisztusnak,  aki „vérét ontotta mindnyájunkért, és drága Vérét adta váltságul a világ üdvösségéért” (Nyolchangú énektár, szombat reggeli sztichirák, 6. hang).

Ez a hálaadás évről évre, évszázadok, évezredek óta, újra és újra felhangzik a földön, minden kísértés, nehézség és megpróbáltatás ellenére. Nem szűnik meg ma sem, amikor a világot a pusztító járvány sújtja. 

A mostani nehéz időkben különösen is fontos, hogy támogassuk a betegeket és a gyengéket, azokat, akik bánkódnak szeretteik és barátaik elvesztése miatt, akik anyagi források nélkül maradtak, akiknek nincsen lehetőségük, hogy eljöjjenek a templomba. Erőnkhöz mérten nyújtsunk segítséget a szenvedőknek, és ne menjünk el közömbösen azok mellett, akiknek szükségük van az emberi együttérzésre, figyelemre és gondoskodásra. 

Nem is olyan régen, a járványügyi rendelkezések miatt, sokan nem tudtak eljutni az istentiszteletekre. A tapasztalat megmutatta, milyen fontos érték a részvétel a közös imádságban, a templomi szolgálatokban, a szentségekben, mindenekelőtt a szent eucharisztiában, amely egyesít bennünket Krisztussal és egymással. 

Kedveseim, szívből köszöntelek benneteket a Húsvét nagy ünnepe alkalmából, és kívánok nektek jó egészséget életadó Jézus Urunktól. Az irgalmas Úr méltasson minket arra, hogy „mind jobban részesüljünk őbenne, országának alkony nélküli napján”, és örömmel hirdessük:

KRISZTUS FELTÁMADT!

VALÓBAN FELTÁMADT KRISZTUS!

+ Kirill

Moszkva és egész Rusz pátriárkája

Krisztus Húsvétján, a 2021. esztendőben

This post is also available in: orosz