2021. április 25-én, az ortodox Virágvasárnapon Márk metropolita a rjazanyi, a Virágvasárnap ünnepének szentelt templomban tartott főpapi szent liturgiát. A liturgia végén szentbeszéddel fordult az egybegyűlt hívőkhöz, melyet az alábbiakban foglalunk össze: 

„Kétezer évvel ezelőtt az emberek ünnepélyesen, pálmaágakkal, Hozsannát kiáltva fogadták Krisztust. És mi lett ennek a vége? Az Úr keresztre feszítése! Megremegünk, ha arra gondolunk, mit szenvedett Isten Fia, amikor fölment a keresztre. Mégis, ugyanúgy Hozsannát kiáltva fogadjuk ma az Urat, mint egykor Jeruzsálem lakói. Miért követjük e változékony tömeg akaratát, amely először örömmel fogadta Krisztust, azután a keresztre küldte? Krisztus útja a Golgotára nem egyszerűen és nem csak a szenvedések útja volt. Ez az út a megdicsőüléshez vezetett.

János evangélista feljegyezte az Úr szavait, amikor több ízben is szólt tanítványai előtt az ő elkövetkezendő megdicsőüléséről. Miben állt a mi Urunk megdicsőülése? Úgy gondoljuk, dicsőséges Feltámadásában. Ám Krisztus szavai másra utalnak. Az Ember Fia megdicsőülése a „felemelésére” vonatkozik. Az Úr felemelésére a keresztre. Azért megy fel a keresztre, hogy győzelmet arasson, nem valakin, valamilyen ellenségen, hiszen számos ellensége volt. Hanem azért, hogy döntő ütközetet vívjon e világ fejedelmével, hogy e világ életéből végleg kiűzze. Krisztus útja a Golgotára út a megdicsőüléshez és a feltámadáshoz, mivel Krisztus keresztre feszítésében, golgotai áldozatában már benne foglaltatik dicsőséges felemelkedése is a sírból. Ezért, Krisztus kortársai változékony jellemétől függetlenül, mi is hozzájuk hasonló módon fogadjuk ma őt. Ők úgy fogadták Krisztust, hogy nem értették, mit tesznek. Mi pedig úgy fogadjuk Krisztust, hogy tudjuk, ő a mi Messiásunk, Izráel királya, a világ Üdvözítője.

Adja Isten, hogy Krisztust dicsőítve ne feszítsük keresztre szenvedélyeinkkel, bűneinkkel, törvényszegéseinkkel!”

Ford. I. T.

This post is also available in: orosz