Helyesen értelmezzük-e a bűnbánatot?

Főpásztorunk, Márk metropolita a rjazanyi Krisztus Születése székesegyházban tartott szent liturgiát az ortodox Nagyböjt 5. vasárnapján. Tanítása, amelyet az alábbiakban foglalunk össze, Egyiptomi Szent Mária, a nagy bűnbánó példája nyomán a valódi bűnbánatról szólt:

Tegnap utoljára hallottuk A bűnbánat kapuit nyisd meg nekem, Életetadó kezdetű énekünket. Maga az ének szövege azt sugallja, hogy a bűnbánat egyszeri esemény életünkben.

Egyházunkban a bűnbánat szentség, amelyhez rendszeresen járulunk. Az Egyház azt tanítja, hogy az Úr megbocsátja bűneinket, amelyeket előtte megvallunk. Úgy tűnhet számunkra, a bűnbánat abból áll, hogy elmondjuk bűneinket, az Úr pedig megbocsát nekünk.

A bűnbánatnak viszont két jelentése van. Az egyik az egyházi szentségünkre utal, amikor eljövünk a templomba, a paphoz, megvalljuk bűneinket és bűnbocsánatot nyerünk Istentől, úgy, ahogyan az Úr földi életében adott bűnbocsánatot a beteg, béna embernek.

Ám a bűnbánatnak van egy másik jelentése is. A görög szó egészen pontosan az értelem, a tudat megváltoztatását jelenti. Ez a változás a maga teljességében akkor megy végbe, amikor elhagyjuk korábbi életmódunkat, amikor lelkünk betegségeit, amelyekkel mindnyájan rendelkezünk – bűneinket, vétkeinket, szenvedélyeinket – legyőztük. Ez a valódi bűnbánat! A bűnbánatnak mind a két jelentését szem előtt kell tehát tartanunk. Azt gondoljuk ugyanis, hogy megvallottuk bűneinket, elnyertük a feloldozást, teljesítettük küldetésünket, így nincs már más teendőnk. Szó sincs erről! A bűnbánat szentsége, amelyhez járulunk, az első lépcsőfok, az első lépés Isten felé a teljes bűnbánat útján, azaz, életünk megváltoztatása felé. Az első lépés igen fontos, ezért tudnunk kell, hogy miben vétkeztünk. Hiszen sokan vannak, akik templomba jönnek, és még nem is tudják, mit kell megbánniuk, mintha bűntelennek tartanák magukat. Ámde ha megtettük ezt az első lépést, nem szabad a „babérainkon pihennünk”, mintha már a paradicsomba jutottunk volna. A bűnbánat folyamatában csak az első lépést tettük meg, az még távolról sincs befejezve.

Adjon nekünk a mi Istenünk helyes felfogást a bűnbánatról, hogy megértsük, bűneink megvallásával, a legutolsó gyónásunkkal bűnbánatunk folyamata még nem ért véget. Adjon nekünk a mi Istenünk olyan, valódi bűnbánatot, amelynek példája minden időkre Egyiptomi Szent Mária marad, akinek emléket a mai vasárnapon ünnepeljük.”  

This post is also available in: orosz