(Máté 6,14-21)
Tiszta Hétfővel elkezdődik nagyböjti zarándoklatunk. „Lelki tavaszunk”, ahogy egykor lelkiatyánk mondta. Ám hogyan fogjunk neki a böjtölésnek? Hazai ortodox templomainkban elhangzott ma a felolvasás a böjt feltételeiről Máté evangéliumából. Az első feltétel, hogy meg kell bocsátanunk egymásnak:
„Mert ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti vétkeiteket.”
Miért ez az első feltétele a böjtnek? Fel kell idéznünk, mi is történt a paradicsomban. Isten Törvényt adott az embernek, az „első”, „paradicsomi” törvényt. Törvény nélkül nem élhet az ember. Fegyelemre és alázatra neveli. Emlékezteti, hogy nem korlátlan ura önmagának, embertársának, vagy a világnak. Fölötte áll a Törvény, fölött áll maga Isten, akinek számot kell adnia tetteiről:
„A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!” (Ter 2,16-17)
Azaz, ne akard magad eldönteni, mi a jó és mi a rossz! Hallgass Istenre, az isteni Törvényre, az megmondja neked, mi a jó és mi a rossz! Hová jutna a világ, ha az egyén, vagy az egyének egy szűk csoportja döntené el, mi a jó és kívánatos minden embernek, és mi az, ami rossz. Nem lehet jó és kívánatos az, ami ellenkezik Isten Törvényével. És nem lehet rossz az, ami Isten szava és akarata szerint való.
Ha Dávid király nem maga döntött volna úgy, hogy jó lesz, ha elveszi a hettita Úriás feleségét, akkor nem esett volna házasságtörés, majd közvetett gyilkosság vétkébe. Ha Ácháb tanácsot kért volna egy igazhitű prófétától, jó lesz-e, ha elveszi a Nábót szőlőjét, nem folyamodott volna gyilkossághoz esztelen vágya miatt. Ha Geházi megkérdezte volna Elizeus prófétát, jó lesz-e, ha Námán után fut, és külön ajándékot kér tőle, nem lepte volna el a lepra.
Ám az ember – visszatérve a paradicsomi történethez -, Isten nélkül akar dönteni az Ellenség sugallatára. A hiúság, a nagyravágyás a síkos talaj, amelyen elcsúszik:
„A kígyó erre azt mondta az asszonynak: »Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!« (Ter 3,5)
Mi következett a paradicsomi törvény megszegése után? Ember ember ellen, sőt Isten ellen fordult. Ember a társát, sőt magát Istent és a sátánt hibáztatta mindenért! Csak önmagát nem. Ősi, mondhatjuk nyugodtan „emberi” történet és gondolkodásmód:
„Az asszony, akit te mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.”
Az asszony pedig így védekezett: „A kígyó rászedett és ettem.” (Ter 3,12-13)
Nincs bűnbánat! A bűn másra van hárítva, a másikra, Istenre és a lelki Ellenségre. A böjt megkezdésének első feltétele, a gyógyulás feltétele a kölcsönös és feltétlen megbocsátás: „Ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok.”
Hogyan tudnánk megbékélni Istennel, akit nem látunk, ha nem békültünk meg azzal az embertársunkkal, akit látunk? Sorsunk a saját kezünkben van! Ha mi megbocsátottunk, mennyei Atyánk is megbocsát nekünk. Ha mi nem bocsátottunk meg egymásnak, Atyánk sem bocsátja meg a mi vétkeinket. Ha viszont megbocsátottunk, kezdődhet a böjt megtartása és így szólhatunk: „Íme, Atyánk, megbocsátottunk, Te is bocsáss meg nekünk! Felejtsd el ősi lázadásunkat, önfejűségünket, nagyravágyásunkat, fogadd el engedelmességünk bizonyságát, a böjtöt. Segíts úgy böjtölni, ahogyan te magad tanítottál bennünket, amikor azt mondtad, ne legyünk bús képűek, ne az emberek előtt, hanem előtted böjtöljünk, aki a rejtekben vagy. Mert te vagy, aki megfizetsz mindenkinek. Add, hogy ne az emberek dicsérete miatt böjtöljünk! Add, hogy ne felejtsük el, a szeretet törvénye magasabb a böjt törvényénél.”
Végül, a Nagyböjt a „menyei kincsek gyűjtésének” az ideje is. Azaz, eljött a bűnbánat ideje, a lélek megtisztításának ideje, az Istenhez való visszatérésnek ideje:
„Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz! Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!” (Siralm 3,40-41).
Ne mi döntsük el, mi a jó és mi a rossz, hanem vigyük ezt Isten elé. Térjünk vissza hozzá! És ne csak kezünket és szájunkat emeljük fel hozzá, hanem szívünket is!