2021. február 27-én, szombaton Márk főpásztorunk a rjazanyi járás Visgorog nevű falujának a Szűzanya Oltalmáról nevezett templomában tartott szent liturgiát. A templomot a szovjet időkben raktárnak használták, a padlózatát ugyan a ki- és bejáró traktorok tönkretették, de az épület épen maradt. 1989-ben ismét az Egyház tulajdonába került és a hívő közösséggel együtt újjászületett. A metropolita itt elmondott szentbeszédét foglaljuk most össze:

(Olvasandó: Lukács 20,45-21,4)

„A mai evangéliumi olvasmányban az Egyház egy kivételes tanítást tár elénk. A mi Urunk a jeruzsálemi templomban tartózkodott, és nem sokkal szenvedései előtt a népet tanította. Ekkor sokan jöttek és tették adományaikat a templom kincstárába. Az Úr látta, de csak akkor szólalt meg, amikor egy szegény özvegyasszony jött oda. Azt mondta róla, ő mindenkinél többet tett a kincstárba, jóllehet adománya csak két fillér volt, az akkori legkisebb pénzegység. Csaknem jelentéktelen összeg. Akkor miért magasztalta fel őt ennyire az Úr? Egészen pontosan azt mondta: ’odaadta mindenét, amije csak volt: egész megélhetését’, a görög szöveg szerint ’egész életét’. Az Úr igen mély kifejezést használt: az özvegyasszony ’egész életét’ beletette a kincstárba, amelynek egyik jelentése az, hogy beletette mindazt, ami még megmaradt számára saját létének fenntartására. Mindenki a feleslegéből adott, ő pedig abból, ami létének fenntartását szolgálta.

Minden ember élete áldozatot jelent Istennek és felebarátjának. Vannak, akik pénzt adományoznak az Egyház javára, mások életüket adják oda Krisztusért. Ilyenek voltak az apostolok, vértanúk, szentéletűek, szent főpapok. Ma Szent Cirill, a szlávok apostola emlékét tartjuk (február 14/27.). Ő egész életét annak szentelte, hogy az isteni bölcsességet tanulmányozza, ezért nevezik őt liturgikus himnuszaink ’felettébb bölcs filozófusnak’. Testvérével, Metóddal együtt ő alapozta meg a szláv írásbeliséget. Cirill korábban halt meg, mint testvére, Metód, aki később püspök lett, és hirdette az evangéliumot a szláv népeknek. Mindketten Isten bölcsessége szolgálatának szentelték életüket. Példájuk arra hív bennünket, hogy mi is teljesen átadjuk magunkat annak a munkának, amelyre elhivatást kaptunk. A pap, önmagáról megfeledkezve, át kell, hogy adja magát a szolgálatnak. Az orvos, nemcsak jövedelmére gondolva, át kell, hogy adja magát az emberek gyógyításának. A tanárnak az életre, a nélkülözhetetlen tudásra kell tanítania a fiatalokat, meg kell velük osztania tapasztalatait. A katonának a katonai szolgálat a fő feladata. Egy vezető pozícióban lévő embernek sem a hatalomra és a nyereségre kell gondolnia, hanem arra, hogy felhatalmazását hogyan fordítsa felebarátai megsegítésére és jó cselekedetek végzésére.

Emlékeztessen bennünket ez a mai evangéliumi elbeszélés, az abban rejlő mély szavak arra, hogy mindnyájunknak úgy kell odaadni az életét, ahogyan ez a szegény özvegyasszony adta oda egész megélhetését.”

This post is also available in: orosz