Az Úrban szeretett főpásztorok, tisztelendő atyák és diakónusok, istenfélő szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!
Szívből köszöntelek Mindnyájatokat Krisztus Születésének fényes ünnepén!
Most a mennyei és a földi Egyház ünnepel, örvendezik, hogy Urunk és Megváltónk eljött a világba, dicséretet és hálaadást küld Istennek az emberi nem iránt mutatott irgalmáért és szeretetéért. Lelki félelemmel hallgatjuk az ének szavait: „Krisztus születik – dicsőítsétek! Krisztus jő a mennyből – fogadjátok!” (a karácsonyi kánon első ódájának irmosza). Áhítattal és reménnyel tekintünk a betlehemi barlang felé, amelyben szegényes jászolban, pólyákba csavarva fekszik az Istengyermek.
Ma valóban beteljesült a „nyilvánvalóan nagy dolog, a jámborság titka, amely
testben kinyilvánította magát, a Lélek által igazolást nyert, bemutatták az angyaloknak” (1Tim 3,16). Lehetetlen értelmünkkel teljességgel behatolni a Megtestesülés titkába. Nem lehet a maga mélységében felfogni, hogyan lehetséges, hogy az, aki az élet forrása, egyszerű jószágok leheleténél melegedik! Az Alkotó megalázkodik, teremtmény alakját ölti magára! Isten Fia Emberfiává lesz! „Ne kutasd, hogyan történt – figyelmeztet Aranyszájú Szent János – ahol Isten akarja, legyőzetik a természet rendje. Ma megszületik az, Aki van, és az, Aki van, azzá lesz, ami nem volt. Isten létére emberré lesz, úgy, hogy megmarad Istennek” („Beszéd Megváltónk, Jézus Krisztus Születésére”).
Krisztus Születésének világot megváltó ünnepét üljük, és ennek az egész emberiség számára el nem múló lelki értelméről és döntő jelentőségéről elmélkedünk. És ez így helyes. Ám ennek személyes jelentőségét is át kell élnünk, mit jelent külön-külön, mindannyiunk számára a Megtestesülés titka, hiszen nem véletlenül fordulunk imáinkban Urunkhoz mint a mi Megváltónkhoz.
Tapasztalatból tudjuk, hogy az ember, bármennyire is törekszik rá, nem képes egymagában legyőzni a rosszat. A bűnt, amely súlyos sebet ejt a lelken és kárt tesz az emberi természetben, nem lehet semmiféle praktikákkal, pszichológiai gyakorlatokkal legyőzni. Csakis Isten képes meggyógyítani és helyreállítani az embert elsőnek alkotott szépségében. Szír Szent Efrém felteszi a kérdést: „Miért öltött Urunk testet?” Így válaszol rá: „Azért, hogy maga a test megízlelje a győzelem édességét, elteljen és megismerje a kegyelem ajándékait…, hogy az emberek mintegy szárnyaikkal felemelkedjenek Hozzá, és egyedül csak Őbenne találjanak megnyugvásra” („Kommentár a négy evangéliumhoz”, 1. fej.). Krisztus megtestesülése megszabadít a bűn rabságából és megnyitja az utat az üdvösséghez.
„Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon” (Jn 12,46) – mondja önmagáról az Úr. Hasonlóan a fényes betlehemi csillaghoz, amely a távoli országokból jött napkeleti bölcseket a Gyermek Jézushoz vezette, mi keresztények, a világosság igaz gyermekei (vö. Jn 12,36), elhívást kaptunk, hogy a hit fényét felragyogtassuk a világnak (vö. Mt 5,14), hogy a körülöttünk lévő emberek, látva a bennünk meglévő állhatatosságot, bátorságot, türelmet, lelki magasztosságot, nagylelkűséget, felebarátunk iránti őszinte szeretetet, „dicsőítsék Istent a meglátogatás napján” (1Pt 2,12). Ma, amikor a föld népei az új betegség miatt nehéz kihívással néznek szembe, amikor az emberi szíveket félelem és szorongás keríti hatalmába a jövő miatt, különösen is fontos, hogy felerősítsük közösségi és személyes imáinkat, az Úrnak adjuk jótetteink kitartó munkáját. A veszélyes fertőző betegség miatt testvéreink közül sokaknak nélkülözniük kell a templomlátogatás lehetőségét. Imádkozzunk értük Könyörületes Teremtőnkhöz, hogy újítsa meg lelki és testi erejüket, ajándékozzon mihamarabb gyógyulást a betegeknek, és küldjön segítséget az orvosoknak és az ápolóknak, akik teljes odaadással küzdenek a betegek egészségéért és életéért.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy semmilyen baj nem képes megtörni az ember lelkét, ha megőrzi az élő hitet és mindenben Istenre bízza magát. Ezért fogadjuk zokszó nélkül a bennünket ért megpróbáltatásokat, mert ha „őbenne bízunk, ő lesz nekünk üdvösségünkre” (a nagy lenyugvási istentisztelet éneke), ahogyan hirdeti ezekben a karácsonyi napokban Krisztus Egyháza. Imádkozzunk, hogy életünk szegényes barlangját beragyogja az istenség romlatlan fénye, hogy a töredelem és alázat érzésével eltelt szívünk, mint hajdanán a betlehemi jászol, istenfélőn fogadja a világba jövő Megváltót. Nem szűk az Isten számára az emberi szív, ha az telve van szeretettel. „Aki a szeretet cselekedeteit viszi végbe, az angyalok társa lesz, és együtt fog uralkodni Krisztussal” – mondja Szír Szent Efrém (3. beszéd az „Erényekről és a bűnökről”). Legyenek számunkra a mostani ünnepnapok a jó cselekedetek véghezvitelének ideje. Használjuk fel ezt az áldott lehetőséget, hogy megdicsőítsük a megszületett Jézus Krisztust, irgalmassággal fordulva felebarátainkhoz, segítséget nyújtva a rászorulóknak, vigasztalást a bánkódóknak, elsősorban is azoknak, akik a koronavírustól vagy annak következményeitől szenvednek.
Világosítsa meg az Úr az ő megismerésének fényével a föld népeit, áldja meg őket békességgel, és segítsen meg mindnyájunkat annak felismerésében, hogy bolygónk jelenéért és jövőéért közösen kell felelősséget vállalnunk. Küldjön a megszületett Istengyermek békét és egyetértést családjainknak, oltalmazza az ifjúságot a bűnöktől és a veszélyt hozó hibás döntésektől. Még egyszer köszöntelek benneteket, kedveseim, Krisztus Születésének fényes ünnepe alkalmából, és kívánok mindnyájatoknak jó egészséget, szüntelen örömet és erős segítséget Istentől – attól, aki mint igazi világosság, a világba jött, megvilágosítva minden embert (vö. Jn 1,9). Ámin.
Kirill, Moszkva és egész Rusz pátriárkája
Krisztus Születésének ünnepén,
a 2020 / 2021. esztendőben, Moszkvában
This post is also available in: orosz