(Olvasandó: Márk 4,1-20)
Főpásztorunk szeptember 4-i prédikációjában, amely a rjazanyi Nagyboldogasszony székesegyházban hangzott el, a magvetőről szóló példázatot fejtette ki a hívők előtt Márk evangéliumának elbeszélése szerint:
„Minden ortodox keresztény valószínűleg nem egyszer hallotta vagy olvasta már ezt az evangéliumi példabeszédet. Márk evangélista így örökítette meg:
»Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták. Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben, de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést. A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat… Akinek van füle a hallásra, hallja meg.«
Az Úr meg is magyarázza tanítványainak a példabeszéd értelmét. Azok között, aki hallották az Urat, sajnos csak kevesen voltak, akik meg is hallották. A többség azok közül, akik összegyűltek, hogy hallják az Üdvözítő Krisztust, hallották ugyan, amit mond, de nem értették szavait, álmélkodtak, ám nem fogták fel beszédének értelmét, mivel földi javakat vártak, ő azonban a mennyei javakról szólt hozzájuk.
Mi keresztények vajon elmondhatjuk-e magunkról, hogy meghalljuk, amit Krisztus mond? Természetesen sokszor hallottuk ezt a példabeszédet, értjük a jelentését, meg is tudjuk magyarázni felebarátainknak, mégis marad a kérdés: Meghallottuk ezt a példabeszédet? Mivel ’meghallani’ azt jelenti, teljesíteni, küzdeni, megjobbítani szívünk termőföldjét, hogy az isteni mag, az ige, amely a szívünkbe hullik, gyümölcsöt teremjen. Felfogjuk e szavakat, de gyakran nem teljesítjük, így aligha beszélhetünk arról, hogy meghallottuk Krisztus szavát…
Ezért, valahányszor egy evangéliumi példabeszédet hallunk, forduljunk önmagunkba, ne dicsekedjünk, hogy a példabeszédet hallottuk, ismerjük, megértettük. Ugyanis meghallani azt jelenti, hogy teljesíteni!
Adja Isten, hogy a mi életünkben se váljon el a szó a tettől. Mert csak ebben az esetben mondhatjuk, hogy Üdvözítőnk szavai valamiféle gyümölcsöt teremtek szívünkben!”
(Ford. I. T.)
Официальный сайт Рязанской Епархии
This post is also available in: orosz