(Olvasandó: Máté 7,24-28)

Főpásztorunk a rjazanyi kremlben épült Nagyboldogasszony székesegyházban tartott szent liturgiát június 27-én. Tanítását, amelyet az alábbiakban foglalunk össze, a sziklára és a homokra épített ház példájának szentelte: 

„Aki valamilyen épületet akar emelni, az első, hogy jó, erős alapot készít. Megfelelő fundamentum nélkül az épület összedől. Így omlott össze az a templom, amely a mostani helyén állott. Nem volt erős fundamentuma. Egy hozzáértő építész azzal kezdi, hogy először is megvizsgálja a talajt, kibírja-e a tervezett épületet.

A mai evangéliumi olvasmány lelki értelemben szól az alapokról. Az Úr azt a példát tárja elénk, hogy volt, aki sziklára, és volt, aki homokra építette házát. Bárki, aki építésbe fog, tudnia kell, hogy az utóbbi nem áll fenn akármilyen körülmények között. Szél, eső, áradás próbára teszi az épület szilárdságát, és ha a fundamentum gyönge, minden óhatatlanul összedől.

Mi az igazi értelme az Úr példázatának lelki életünk szempontjából? Azt mondja, aki hallgatja szavait, de nem teljesíti, hasonló a homokra építőhöz. Aki hallgatja és teljesíti, sziklára építi házát. Az utóbbi a természet, az időjárás minden szeszélyének ellen fog állni.

Melyik építőhöz hasonlítunk lelki életünk épületének megalapozásakor? Van, amikor azt gondoljuk, imádkozunk, betartjuk a böjtöket, gyónáshoz, szentáldozáshoz járulunk, és ez elegendő. Ám lehet, hogy megfeledkezünk a többi parancsolatról. Ebben az esetben viszont homokra építjük lelki házunkat, amely az Utolsó Ítélet napján össze fog dőlni. Gyakran előfordul ugyanis, hogy nemcsak nem teljesítjük a többi parancsolatot, hanem még másokat is tanítunk, hogyan kell helyesen élni, a parancsolatokat megtartani, imádkozni, megalázkodni, ám mi magunk mindezt figyelmen kívül hagyjuk. Meg kell látnunk, szeretett testvéreim, hogy lelkünk ketté van osztva. Hallgatjuk az Urat, de nem teljesítjük, amit mond. Beszélünk, de nem cselekszünk.

Teljes értékű ember az, akiben nincs megosztottság szó és tett vonatkozásában. Mindenekelőtt ő teljesíti azt, amit hall és másoknak is tanít. Nem véletlen, hogy szentéletű tanítóink, lelkiatyáink maguk is teljesítették azt, amit tanítványaiknak vagy másoknak penitenciaként kiszabtak. Nem raktak az emberekre elhordozhatatlan terheket.

Ügyeljünk hát, hogyan vetjük meg lelki életünk alapját! A mi Urunk világosítsa meg szívünket, és adjon erőt ahhoz, hogy teljesítsük szent parancsolatait.”

This post is also available in: orosz