Márk metropolita beszéde Pünkösd utáni 2. vasárnapon, az orosz föld szentjeinek ünnepén

Június 21-én, a Pünkösd utáni 2. vasárnapon, az orosz föld szentjeinek ünnepén, kormányzó főpásztorunk, Márk metropolita a rjazanyi Szent Borisz és Gleb székesegyházban végzett főpapi szent liturgiát. Beszéde Krisztus követéséről, a szentek küzdelmeiről, a mai kor emberének ideáljairól és példaképeiről szólt, amelyet az alábbiakban foglalunk össze: 

A mai evangéliumban arról hallottunk, hogyan hívja el első tanítványait Krisztus Urunk. Jézus találkozik Simonnal és Andrással, majd Jánossal és Jakabbal, s elhívja őket az apostoli szolgálatra. Máté evangélista kihangsúlyozza, hogy a négy férfi abban a pillanatban, habozás nélkül követi Krisztust. 

Ha a fenti eseményről egy kortárs író tudósítana, minden bizonnyal részletesen leírná a történet lélektani mozzanatait. Leírná, hogy mit gondoltak a tanítványok, hogyan fogadták az elhívást, hitték-e, hogy a Mesterrel van dolguk, ki volt számukra Jézus, sajnálták-e, hogy el kellett hagyniuk a hivatásukat. Az evangélium szerzői nem tesznek említést ezekről a dolgokról, csak a konkrét történésekről. Minden más – a szereplők gondolatai, érzései, a szív belső rezzenései – az elbeszélés határain kívül keresendők. Hiszen a legfontosabb, hogy a tanítványok követték Krisztust, és nem csak abban a pillanatban, de egész hátralévő életükben. 

Ugyanezt mondhatjuk el a Ruszról, Oroszföldről is, amely a hittérítők, szent térítő főpásztorok és Vlagyimir fejedelem hívását követve, csatlakozott Krisztushoz. Ha megnézzük a keresztény hit terjesztésének folyamatát, nem látunk kétségbeesett ellenállást, hozzá kapcsolódó elnyomást, vagy más hasonlókat. Az orosz emberek többsége tudatosan, vezetőiben bízva követte Krisztust, bár nehezebb helyzetben voltak, mint Krisztus tanítványai. Hiszen az apostolok a választott néphez tartoztak, ismerték az isteni kinyilatkoztatást, hittek az egy igaz Istenben, voltak prófétai írásaik, amelyek szóltak a Messiás eljöveteléről, aki majd megváltást hoz népének. Kétségtelen, hogy a tanítványok hitték, Krisztus a megígért Messiás. Az orosz emberek, őseink esetében viszont arról beszélhetünk, hogy számukra az új hit valóban új volt, a szó szoros értelmében. Új, ismeretlen, amely különbözött a régitől, a családi és törzsi hiedelmektől, az apák és nagyapák hitétől. Ennek ellenére az orosz emberek meghallották Krisztus hívását, és hitük bőséges gyümölcsöt hozott. 

A mai ünnep istentiszteleti szövegeiben nagyon sok név hallható. Ezek azok az emberek, aki a Rusz története során, szerte a végtelen nagy hazában, életükkel megdicsőítették Istent. Ők mindannyian vezérlő csillagjaink, imádságos közbenjáróink, példaképeink. Itt van azonban a kérdés – hol van a mi nemzedékünk helye ezen a lelki csillagos égen? Milyen csillagokat követünk, milyen ábrándokat kergetünk ebben az életben, mihez igazodunk, kik a példaképeink? Nagy többségünk sajnos nem követi a szentek példáját. Ehelyett  fogyaszt, éli az életét, a maga örömére él. 

Adja Isten, hogy az Oroszföld felébredjen, és a megpróbáltatások, amelyeket ki kell állnia – a mostani is ezek közé tartozik – hozzásegítsék ehhez. Adja Isten, hogy az orosz emberek levessék magukról a hamis bálványok igáját, amely sokak szívét gúzsba köti, és újra felemeljék tekintetüket a csillagos égre, ahol a szentek sokasága ragyog, akik életükben megdicsőítették Istent az Oroszhon földjén.”

 

Официальный сайт Рязанской Епархии

 

 

This post is also available in: orosz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.