Márk metropolita szentbeszéde a ferde tükrökről

Miért látod meg a szálkát testvéred szemében,

a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát?” (Máté 7,1-3)

Június 20-án, az orosz föld szentjei ünnepe előtti szombaton főpapunk a rjazanyi Krisztus Születése székesegyházban tartott szent liturgiát. Szentbeszédét, amelyet az alábbiakban foglalunk össze, annak a gyöngeségnek szentelte, miszerint hajlamosak vagyunk a körülöttünk lévő valóságot ferde tükörben látni: 

Vidám parkokban és másutt is ismerős felnőttek és gyermekek előtt a ferde tükrök szobája, ahol az ember torz arányokban pillantja meg az alkatát. Először másokon nevetünk, amikor meglátjuk tükörképeiket, ám amikor magunkat szemléljük, rájövünk, mi is groteszk alakot öltöttünk. Miután elhagyjuk e torz valóságok világát, hamar elfelejtjük, amit láttunk, mivel csak szórakoztunk. Ám, ha belegondolunk, ez a látásmód mindennapjaink világát jeleníti meg előttünk. Azt, amire a mai evangéliumi szakasz is utal:

»Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát?«

Az Úr éppen arra figyelmeztet bennünket, hogy hajlamosak vagyunk a bennünket körülvevő valóságot eltorzítani. Amikor felebarátaink vétkeire tekintünk, legkisebb gyarlóságuk is súlyos kihágásnak tűnhet szemünkben. De amikor magunkról vagy szeretteinkről van szó, mentegetjük magunkat, és még egy nagyobb vétek is ’szálkának’ tűnik szemünkben felebarátjaink ’gerendáival’ szemben. A ferde tükrök szobáit egy évben egyszer-kétszer keressük fel, ám a saját és mások vétkeinek torz látása mindennapjaink valósága. Az Úr éppen erre figyelmeztet bennünket, hogy saját vétkeinket és másokét egyforma mértékkel mérjük. Mindenekelőtt saját vétkeinket tartsuk számon, és tekintsünk türelemmel felebarátaink gyarlóságaira.”

This post is also available in: orosz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.