Ebben az évben május 31-én ünnepelte az ortodox egyház az első, és vele együtt a hét egyetemes zsinat emlékét. Ezeken a zsinatokon az Egyház leküzdötte az idegen tanításokat, Árius eretnekségét, az ún. monofizita tant, az ikonrombolókat, megfogalmazta a Hitvallást, az igaz keresztény tanítást, és kánonokat adott ki, amelyek a mai napig érvényben vannak az egész ortodox egyházban. Ebből az alkalomból főpapunk a rjazanyi Krisztus Születése székesegyházban tartott szentbeszédet, amelynek fő gondolatát az alábbiakban foglaljuk össze: 

„A vasárnapi apostoli olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből elbeszéli, hogyan hívta magához Pál apostol Milétoszból az efezusi presbitereket és mire figyelmeztette őket:

Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat. (ApCsel 20,28-30)

Az egyháztörténelemből tudjuk, hogy jövendölése valóra vált.

Az Egyház, azért, hogy ezeket a veszélyeket leküzdje, zsinatokat hívott össze, amelyen az egész egyetemes egyház képviseltette magát Európától – Afrikáig, Kis-Ázsiáig. Ám a zsinatok nem a mai értelemben vett polgári berendezkedés szerint ültek össze és hozták intézkedéseiket. Egyrészt az egyházak küldöttei különféle országokból és sokféle nemzetiségű egyházakból jöttek. Másrészt nem azt volt a céljuk, hogy saját nyájuk érdekeit képviseljék, hanem az, hogy a Szentlélek által felmutassák az igaz tanítást, és elhatárolják a hamistól. Ezért hangzott el minden zsinaton az első jeruzsálemi zsinat apostoli formulája: Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk (ApCsel 15,28). Az igazi cél tehát azt volt, hogy a zsinati atyák annak a Szentléleknek az igaz tanítását fejtsék ki, aki őket egybegyűjtötte.

Az igazságtól való elhajlás veszélye mindig fennáll. Mi az oka? A bűnös szenvedélyek, a gőg, az engedetlenség, az egyháztól idegen befolyás, mindez tönkre teheti a hitet, az egyházi életet.

A legfontosabb feladat tehát számunkra megőrizni a hitet, amit mi az atyák hitének, az apostolok hitének, az igaz keresztény hitnek vallunk, amit őseink hagytak ránk, megóvni magunkat minden megosztottságtól, hitünket kiforgató személyek felbukkanásától, és megmaradni a hit, a remény és a szeretet egységében.”

This post is also available in: orosz