2020.május 13-án, a pünkösdi időszakot felező szerdán, főpásztorunk a rjazanyi Krisztus Születése székesegyházban tartott szentbeszédet, amelynek legfőbb gondolatait az alábbiakban foglaljuk össze:

(Olvasandó: ApCsel 14,6-18; Jn 7,14-30)  

„Ma egy régi ünnepre gyűltünk egybe, amelyet Egyházunk „Pünkösdöt felező szerdának” nevez. Az a nap, amely csaknem a Húsvéttól Pünkösdig terjedő ötven nap közepére esik.

A mai evangéliumban arról olvastunk, hogy Urunk Jézus Krisztus az ószövetségi sátoros ünnepre érkezett a jeruzsálemi templomba. Arról beszélt, hogy az ő tanítása nem tőle származik, hanem magától Istentől. Attól az Istentől, aki a prófétákat küldte, azért, hogy hirdessék Isten népének az ő akaratát. Az Atya akaratát nem mindenki ismerte fel, hiszen az Urat végül keresztre feszítették.

Ugyancsak a mai napra esik Brjancsanyinov Szent Ignác atyánk, kaukázusi püspök emlékezete. Ahogyan az Úr hangsúlyozta, hogy tanítása nem tőle származik, hanem az Atya Istentől, úgy a keresztény Egyházban is van egy különleges szabály: kivételes tisztelet és tekintély övezi a szent egyházatyákat, azokat a férfiakat, akik nem a saját értelmükre támaszkodtak, amikor tanítottak, hanem imádkoztak, aszkétikus életet éltek, és mindenben Krisztus parancsolatait követték. Ezért van kivételes tisztelete az Atyák egybehangzó tanításának[1], azoknak, akiknél az igaz keresztény életet igaz és egészséges tanítással párosult, amelyet utána az Egyház jóváhagyott és elfogadott. A szent egyházatyák – a mi teológiánk és igaz keresztény életünk fundamentumát képezik, más szóval, az arról szóló tanítást, hogyan kell élni és üdvözülni. Ezért mondjuk, hogy olvassátok a szentatyákat, mivel ők szolgálnak az egészséges keresztény, ortodox tanítás alapjául.

Az egyházatyák tanítása – éppen ez az, amely az ortodoxiát megkülönbözteti a heterodoxiától, a „másféle tanítástól”, ahol az egyén a saját véleményét hangoztathatja és saját meggyőződése szerint magyarázhatja a Szentírást. Ez csak az egyén szava, amely nem kapcsolódik a hagyományhoz. Az egyházatyák tanításának a fundamentuma: hűség a hagyományhoz és hűség a Szentlélekhez, akiben az egyházatyák – életük alapján – részesültek is.

Éppen erről prédikált az Úr Jézus Krisztus a jeruzsálemi ünnep végén: aki szomjúhozik, jöjjön és igyon az élő víz Forrásából. János evangélista meg is magyarázza, hogy ezt az Úr a Lélekről mondta, akiben majd a hívők részesülnek. Ettől a Lélektől „ittasodtak meg” a szent egyházatyák, akik ránk hagyták az egészéges és igaz keresztény tanítást.

[1] Consensus patrum.

This post is also available in: orosz