Márk metropolita prédikációja Szent Márk apostol és evangélista ünnepén

Egyházunk április 25 / május 8-án ünnepli Szent Márk apostol és evangélista ünnepét. Főpapunk mennyei oltalmazójának ónaptár szerinti ünnepén a rjazanyi Krisztus Születésének szentelt székesegyházban tartott szent liturgiát. Prédikációját a „stressz” témájának szentelte: 

„A mai ember, ha valamilyen bonyolult helyzetben, nehézségekben találja magát, gyakran használja a „stressz” szót, olykor számos cselekedetének mentegetésére is.

A „stressz” a „vis maior” jogi kifejezés szinonimája lett, az emberek gyakran azt gondolják, hogy olyan állapot, amelyet túl kell élni, mert csak így élhetnek teljes életet. Gyökeret vert a meggyőződés, hogy „stresszben” élni nem élet, hanem valamiféle létezés, amelyet le kell győzni, majd újra visszatérni a nyugodt és örömteli életbe.

Az igazság az, hogy a külső körülmények, a nyugalom és a béke elkényeztetnek bennünket. Ha megnézzük, hogyan éltek az első keresztények, és általában az akkori emberek, azt látjuk, hogy életük egyetlen folyamatos stressz volt.

Ezekben a napokban az Apostolok Cselekedeteit olvassuk templomainkban, amelyet Lukács evangélista írt, és amely az Egyház életének első éveiről szól. Látjuk, mennyi veszély fenyegette az apostolfejedelmeket és a többi tanítványt, köztük Márk evangélistát. Ezért nemcsak a szavakra kell figyelnünk, be kell hatolnunk a tartalmukba is. Az első idők keresztényei, akik az üldözések és a halál fenyegetettségében éltek, nem azon gondolkodtak, hogyan éljék mindezt túl, remélve, hogy visszatérhetnek a békés, gondtalan, „teljes értékű” életbe. Állandó veszedelemben, állandó „stresszben” éltek. Másképp fogták fel az időt és a körülményeket is. Márk evangélista is nagyon jól tudta, hogy az idő igen gyorsan telik, minden óra, minden perc fontos, ezért evangéliumában gyakran használja az „azonnal” kifejezést. Ott szerepel az Üdvözítő életének megörökített epizódjaiban, a tanítványok életében, amikor az elhívást „azonnal” elfogadták. A ókeresztény korban tehát az emberek másképp tekintettek az időre, nem osztották fel „stresszes” és „békés, nyugodt” időszakokra, megszokott volt számukra az állandó veszély, ezért minden órát, minden percet értékesnek tartottak.

Ma város és ország van nagy „stresszben”. Ám ebben a helyzetben is meg kell találnunk a szellemi, lelki eledelt, a munkát, azt, hogyan szolgálhatunk felebarátainknak szokatlan és válságos körülmények között.

Adja Isten mindannyiónknak, hogy megtanuljunk „teljes” és nem két részre osztott életet élni, hogy egész életünket egyfajta egésznek, egyfajta próbatételnek fogjuk fel, amelyet Isten kínál nekünk, hogy ne feledkezzünk meg az irgalom, a szeretet valóságos tetteiről, nem csak azután, hogy a „stressz” elmúlt, hanem most, mindjárt cselekedjünk – azonnal!

 

Официальный сайт Рязанской Епархии

 

This post is also available in: orosz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.