2020. március 29-én, az ortodox Nagyböjt negyedik vasárnapján, Kirill pátriárka a moszkvai Krisztus Megváltó székesegyházban tartott szent liturgiát, amelynek során szentbeszédben fordult az egybegyűlt hívekhez. Az alábbiakban ennek a beszédnek a tartalmát foglaljuk össze.
+
„A negyedik nagyböjti vasárnapon Létrás Szent Jánosra emlékezünk, a Sínai-hegyi monostor nevezetes apátjára, amely ma is áll, és az egyházatyák műveit őrző igen gazdag könyvtárával kivételes kincs az Egyház számára. Ezekből a művekből sajátíthatjuk el azt a lelki küzdelmet, amelyet lelkünk és testünk megtisztításáért, önmagunk legyőzéséért folytatunk, és amely nehezebb minden testi, világi küzdelemnél, harcnál.
Jövő vasárnap pedig Egyiptomi Máriára emlékezünk. De már ezen az ötödik héten elolvassuk, ezúttal teljes egészében, Krétai Szent András nagy bűnbánati kánonját, amelyet „Mária állhatatosságának” is nevezünk, így gondolataink önkéntelenül is e nagy szent felé fordulnak.
Jól ismerjük történetét, könnyűvérű leány volt Alexandriában, de amikor Jeruzsálembe ment, és be akart lépni abba a templomba, amely az Úr Sírját őrzi, ám egy láthatatlan erő nem engedte, rövid idő alatt teljesen megváltoztatta az életét. Miután be tudott lépni, hódolt az Úr Sírja előtt, de soha többé nem tért oda vissza. Átkelt a Jordánon, és bevette magát abba a félelmetes pusztába, ahol mérges kígyók, vadállatok leselkedtek rá, és alig volt mivel táplálkozni. Elhagyta a templomokat, monostorokat, még a szentáldozástól is megfosztotta magát. Nincs előtte senki más, csak Isten. Egész életét így élte le. Csak több évtized után talált rá Zoszima atya, amikor a Nagyböjtben, régi hagyomány szerint a pusztaságba vonult. Ott talált rá, élve és sértetlenül. Nem is tudta, embert vagy angyalt lát-e. Hogyan tudta emberi természetét legyőzni? Hogyan tudott száraz lábbal a Jordánon átkelni? Imádsággal, amely nemcsak napokig, hetekig, hanem egy egész életen át tartott. Íme, amit az Egyház most elénk tár, hogyan lehet egy bűnösből nagy szent.
Most ebben a mi országunkban, de sok más országban is járvány van, igen nehéz idők járnak. Sok levelet kapok, de egy Rómából küldött levél különösen megdöbbentett. Egy asszony írja, hogy amit soha sem tudtak elképzelni, hogy rájuk törhet, most valósággá vált. Otthon ülnek, az élelmet nagy nehézségek útján tudják csak beszerezni, és ami félelmetes, az emberek úgy halnak meg, ahogyan csak járványok idején tör rájuk a halál. A halottasházak, de még a stadionok is tele vannak elhunytakkal. Nem tudjátok ti ezt ott, a ti országotokban elképzelni? – írja.
Az Egyház ezért most arra hív benneteket, kövessétek az egészségügyi hatóságok által előírt rendkívüli intézkedéseket! Szentéletű Mária életpéldája arról tanúskodik most, hogy a templomok látogatása nélkül is lehet üdvözülni. Váljék most saját otthonunk, házunk Mária pusztaságává, ahogyan ő sem hagyta el a pusztaságot. Most így kell élnünk. Bármilyen más prédikációra, amely felelőtlen papok szájából hangzik el, ne hallgassatok, csak arra, amit a pátriárka mond nektek. Nem magától vette, hanem Máriától, aki egész életét az emberektől való teljes elszigeteltségben élte le.
Azokat az ostoba embereket se kövessétek, akik most mulatnak, ökröt sütnek, mintha vakáció lenne! Nem ennek van most az ideje, hanem a magunkba fordulásnak, a családi élet rendbetételének. Mária az ördöggel harcolt a pusztában, mi is a gonosz erőivel küzdünk, amely testünket és rajta keresztül lelkünket akarja tönkre tenni.
Ezért arra hívlak benneteket, amíg nem kaptok rá pátriárkai áldást, a mostani időkben, Mária példáját követve, tartózkodjatok a templomok látogatásától. Ötvenegy éve prédikálok arról, hogy jöjjetek a templomba, győzzetek le ezért minden belső és külső akadályt. Ennek szenteltem egész életemet. Nehéz nekem most az ellenkezőjét mondanom. De soha sem mondtam volna, ha nem Mária példája lenne előttem.
Az ő imái által őrizzen meg bennünket az Úr minden fertőzéstől, betegségtől!”
+
Пресс-служба Патриарха Московского и всея Руси
This post is also available in: orosz