Honlapunkon már beszámoltunk arról, hogy február 2-3. között, Kirill pátriárka beiktatásának hetedik évfordulója után kétnapos ülés tartott Moszkvában az Orosz Ortodox Egyház Főpapi Zsinata. Most az első nap krónikájával szeretnénk megismertetni olvasóinkat.
A zsinat február 2-án, a Megváltó Krisztus székesegyház egyházi tanácskozások számára fenntartott nagytermében kezdte meg munkáját. A főpapi zsinatra az Orosz Ortodox Egyház 293 egyházmegyéjének 354 püspöke kapott meghívást, Oroszországból, Ukrajnából, Fehéroroszországból, Moldáviából, Azerbajdzsánból, a balti államokból, Kazahsztánból és a többi közép-ázsiai országból, valamint a világ azon országaiból, ahol a Moszkvai Patriarkátusnak egyházmegyéi vannak.
A zsinat megnyitását szent liturgia előzte meg, amelyet Kirill pátriárka és a főpapi küldöttek jelenlétében prot. Mihail Rjazancev, a székesegyház első papja végzett, Moszkva város papsága képviselőinek közös szolgálatával.
Az Egyház szabályzatának megfelelően a zsinat elnökletét az egyház elöljárója, Kirill pátriárka látta el.
Az elnöki testület a Szent Szinódus állandó tagjaiból, a Szinódus munkájában ideiglenesen részt vevő főpapokból, illetve az Orosz Ortodox Egyház autonóm és részleges önállósággal rendelkező részeinek vezető főpásztoraiból állt.
Az első plenáris ülést könyörgő istentisztelet előzte meg, amelyen a pátriárka és a püspökök a zsinat munkájának áldásos és sikeres előmeneteléért imádkoztak.
Köszöntő beszédében a pátriárka arról beszélt, hogy a Főpapi Zsinat egy évvel korábbi összehívását elsősorban a júniusban, Krétán megrendezésre kerülő Összortodox Nagy Zsinat intenzív előkészületi munkája indokolta.
A pátriárka szavai szerint a 2013. évi Főpapi Zsinat kiemelten foglalkozott a készülő Nagy Zsinat témájával, és megállapította, hogy alapos, megfontolt előkészítést igényel, különös tekintettel az ortodox hittanítás tisztaságának megőrzésére. Ezért a Szent Szinódus úgy látta jónak, hogy az ez évi, februári Főpapi Zsinat folytasson elmélyült vitát minden olyan aktuális kérdésről, amely az előkészületi munka során felmerül.
Kitért arra, hogy a „jekatyerinburgi maradványok” ügyével is foglalkozni fognak, és megvitatnak számos olyan témát, amely az előző Főpapi Zsinat során született döntések megvalósításához kapcsolódik.
A résztvevők elfogadták a zsinat napirendjét, megválasztották az ügyvivő, a felügyelő-, a szavazatszámláló bizottság tagjait.
Ezt követően a pátriárka emelkedett szólásra, aki beszédében áttekintést adott mindazokról a fontos eseményekről, változásokról, amelyek az Egyház legutóbbi Főpapi Zsinata óta történtek. Szólt azokról a kiemelkedő jubileumokról, amelyekről az Egyház a két zsinat közti időszakban emlékezett meg, így a Kijevi Rusz megkeresztelésének 1025-ik, Szent Vlagyimir kijevi nagyfejedelem elhunytának 1000-ik, és Radonyezsi Szent Szergij születésének 700-ik évfordulójáról. Kitért azokra a tragikus eseményekre, amelyek Ukrajnában és a világ számos más pontján zajlanak: az iraki, szíriai, líbiai keresztények üldözésére, a sok száz áldozatot követelő párizsi, kenyai, nigériai terrortámadásokra, a szélsőséges politikai erők megerősödésének megdöbbentő tényére, azokra az erőfeszítésekre, amelyeket az Orosz Ortodox Egyház tesz a béke helyreállítása érdekében. Felsorolta azokat a látogatásokat, amelyeket pátriárkaként a többi autokefál ortodox egyházban, a Konstantinápolyi, a Görögországi és a Szerb Egyházban tett. Külön foglalkozott az egyház belső életét érintő jelentős változásokkal: az új püspökségek és metropóliák létrehozásával, új főpapok szentelésével, az oroszországi és más országokba tett egyházfői látogatásaival. Külön értékelte a Szent Szinódus és a szinódusi testületek, az egyház irányító szervei, az állandó és alkalmi jellegű bizottságok működésének jelentőségét, az elvégzett munka hatékonyságát. Hosszasan elemezte azokat a történelmi eseményeket, amelyek az Összortodox Nagy Zsinat összehívásához vezettek, és szólt azokról a témákról, amelyeket az autokefál ortodox egyházak vezetői és küldöttségei januári megállapodása értelmében a júniusban sorra kerülő zsinat napirendjére tűz. Külön foglalkozott az úgynevezett „jekatyerinburgi maradványok” kérdésével, amelyeket egyes szakértők az 1918-ban meggyilkolt cári vértanúk, II. Miklós és családtagjai földi maradványainak tartanak. Megállapította, hogy az 1990-es évekkel ellentétben, amikor az állami vezetés nem engedélyezte, hogy a tudományos kutatásokban a Moszkvai Patriarkátus képviselői, szakértői közvetlenül részt vegyenek, a legújabb kutatások során, amelyek 2015-től még intenzívebbé váltak, a kormányzat jó szándékkal áll hozzá az egyház javaslataihoz és észrevételeihez, és nem sietteti az eseményeket, elegendő időt és mozgásteret hagyva az alapos és mindenre kiterjedő vizsgálatra.
„Kiemelten fontos kérdés az egyház számára az ifjúság körében folyó aktív missziós szolgálat, a vasárnapi iskolák ügye, a teológiai oktatás színvonalának folyamatos emelése és az oktatási rendszer egységesítése” – folytatta beszédét a pátriárka. „Foglalkoznunk kell az egyházmegyékben folyó missziós, szociális, karitatív munka erősítésével, a teológiai szemináriumok, akadémiák végzős hallgatóinak bevonásával ebbe a felelősségteljes szolgálatba. Ennek érdekében e diplomásokat olyan egyházmegyékbe irányítjuk, ahol jó hasznát tudják venni tudásuknak, felkészültségüknek. Az így szerzett tapasztalat nagy hasznára lesz minden leendő papnak, és lehetőséget teremt az egyházmegyék számára, hogy soraikat művelt, felkészült emberekkel erősítsék meg. A misszió, a hitterjesztés, az egyházi oktatás nem nélkülözheti a hit pontos és korszerű, a mai ember számára is érthető kifejtését. Ennek érdekében a Szinódus bibliai és istentiszteleti bizottsága elkészítette az Orosz Ortodox Egyház új katekizmusának szövegét, amelyen szerzőként, társszerzőként és bírálókként az egyház legjobb teológusai dolgoztak. Javaslom, hogy a szöveget a bizottság bocsássa véleményezésre a Szent Szinódus állandó tagjai, a Határon túli Orosz Ortodox Egyház elöljárója, a szinódusi bizottságok vezetői, a teológiai akadémiák és egyetemek elé, hogy ezzel is segítsük annak elfogadását az egyház részéről. A végső döntést a katekizmusról a Szent Szinódus mondja ki, azok után, hogy a bibliai és istentiszteleti bizottság, a beérkezett vélemények és bírálatok tükrében, véglegesíti a katekézis szövegét”.
Záró gondolataiban a pátriárka kitért az egyház és az állam kapcsolatának összetett kérdésére, a törvénykezésben bekövetkezett pozitív változásokra, és azokra a problémákra, amelyek további párbeszédet igényelnek. Külön felhívta a zsinat résztvevőinek figyelmét a felvilágosító munka fontosságára, amelyet az egyházmegyék az írott és elektronikus sajtón keresztül folytathatnak a társadalom felé. Ennek a kapcsolatnak a szervezettsége, kölcsönös bizalmon alapuló mivolta garanciát jelenthet arra, hogy az egyház a médián keresztül is eljusson a társadalom széles rétegeihez, és teljesítse legjelentősebb feladatát: elvigye az embereknek az Istentől kapott jó hírt, az evangéliumot. A pátriárka buzdítással és jókívánságokkal zárta beszédét.
Ugyanezen a napon emelkedett szólásra Onufrij kijevi metropolita, az Ukrán Ortodox Egyház elöljárója. Beszámolójában kitért a fontos ünnepi események és a sikerek felsorolására, de olyan fájó kérdésekre is, mint egyháza nehéz helyzete a legutóbbi idők tragikus eseményeinek tükrében, az egyházat érő megpróbáltatások részletezésére – templomok erőszakos elfoglalása és törvénytelen birtokba vétele a szakadár csoportok által –, azokra a veszteségekre, amelyek az ukrán ortodox közösséget érték a Kelet-Ukrajnában folyó harcok során. A tragédia sokakat megtanított arra is, hogy a kísértések idején a legfontosabb: embernek és kereszténynek maradni, olyannak, aki segítő kezet nyújt minden rászorulónak és szükséget szenvedőnek. Ennek szellemében az Ukrán Ortodox Egyház a fegyveres konfliktus idején folyamatosan azon dolgozott, hogy eljuttassa segélyszállítmányait a harcok által sújtott területekre. Így 2015 folyamán, 33 millió hrivnya összértékben, közel négyezer tonna segély gyűlt össze és jutott el rendeltetési helyére,. A menekült polgári lakosság elhelyezése és ellátása mellett kiemelt szerepet kapott a fegyveres erők tagjainak és családjaiknak nyújtott támogatás megszervezése. Az egyház kísérletet tett arra is, hogy begyógyítsa a konfliktus ejtette fizikai és lelki sebeket: 11 olyan rehabilitációs központot hozott létre, ahol a harcokban megsebesült katonák gyógyításával és a társadalomba való visszailleszkedésével foglalkoznak a szakorvosok, pszichológusok, ápolók. Kitért a külföldön – főleg Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában élő – nagyszámú ukrán ortodox keresztény lelki ellátásának kérdésére is, amelynek kulcsa a megfelelő lelkipásztori tapasztalattal és elhivatottsággal rendelkező ukrajnai papok külföldi szolgálatba állítása, ahogyan ezt több sikeres példa is mutatja.
A zsinat első napjának jelentős eseménye volt még Hilarion, volokolamszki metropolita, a Szinódus bibliai és istentiszteleti bizottsága elnökének felszólalása, amelyben a főpap beszámolt arról a munkáról, amelyet a bizottság eddig végzett a felsőfokú teológiai intézmények egységes képzési rendszerének megteremtése, illetve a korszerű nemzetközi elvárásoknak megfelelő tankönyvek, tudományos kiadványok megírásának és kiadásának érdekében.
Ford. T. K.