Excellenciás főpásztorok, tisztelendő atyák, istenfélő szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim! 

Istennek testben megjelent Fia által örömtől átjárt szívvel fordulok Hozzátok és köszöntelek Mindnyájatokat a Mi Urunk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus fényes és életet adó Születésének ünnepén.

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14) 

Évről évre magasztalva az Üdvözítő irántunk való kimondhatatlan leereszkedését, siessünk lelki szemeinkkel meglátni a Messiást ─ akinek eljövetelét előre hirdették a dicső próféták, és férfiak és nők sokasága várta ─, s kövessük a betlehemi pásztorokat, akik egykor meghallották azt a „nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz“ (vö. Lk 2,10). Íme, pedig, Akire minden nép vár“ (vö. Agg 2,7), „kiüresíti önmagát, szolgai alakot vesz fel, és hasonló lesz az emberekhez“ (vö. Fil 2,7). Az, Aki a világmindenségnek parancsol, nem császári palotát, nem e világ hatalmasainak lakóhelyét, nem gazdagok és előkelők termeit választja otthonául. Még a fogadóban sincs hely számára. Istennek Fia igás jószágok barlangjában látja meg a napvilágot, bölcsöje pedig az állatok táplálékát befogadó jászol.

„Mert mi volna nyomorúságosabb a barlangnál? És mi gyarlóbb a pólyáknál? De ezekben tündöklött fel Istenséged gazdagsága“ ─ énekeljük az ünnepi hajnali ipakoiban. Krisztus, aki üdvösségünk titkáért a „végső szegénységet“ választotta (ipakoi), szándékosan elutasítja azokat az értékeket, amelyek viszont igen jelenőseknek tünnek a mi földi világunkban: a hatalmat, a gazdagságot, a dicsőséget, az előkelő származást, a társadalmi rangot. Másfajta élet törvényét kínálja nekünk, az alázat és a szeretet törvényét, amely legyőzi a gőgöt és a haragot. E törvény szerint az emberi gyöngeség, ha Isten kegyelmével párosul, olyan erővé válik, amelynek nem tudnak ellenállni azok, akik e világban uralommal és roppant hatalommal bírnak. Isten ereje nem a földi nagyságban, vagy a világi jólétben nyillvánul meg, hanem az egyszerűségben és a szívbéli alázatban.

Szárovi Szent Szerafim tanítja, hogy „az Úr azt a szívet keresi, amely csordultig tele van Isten és a felebarát iránti szeretettel ─ íme a trónus, melyre igen szívesen ül…Fiam, mondja, add nekem a szívedet, és én a többit mind hozzáteszem neked, mert az emberi szív képes befogadni a Mennyek Országát“ („Beszéd a keresztény élet céljáról“). Az Úr nem viszolyog a szegényektől, a hajléktalanoktól, nem nézi le azokat, akiknek kevés a pénze, vagy alantas munkát végeznek, sőt, a testi hibával rendelkezőket, vagy súlyos betegségben szenvedőket sem veti meg. Mindez, önmagában, nem közelíti, de nem is távolítja el az embert Istentől, ezért nem szabad, hogy az ilyen emberen eluralkodjon a csüggedés, vagy a sorsa végső kétségbeesést szüljön benne. Maga az Üdvözítő hív bennünket az Írások szavaival: „Fiam! Lányom! Add nekem szívedet“ (Péld 23,26).

Karácsony gyönyörű ünnepe arra a kötelességünkre emlékeztet bennünket, hogy fáradságot nem ismerve kövessük Krisztust, Aki „azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben legyen“ (Jn 10,10), és Aki maga az egyetlen biztos út, a változatlan igazság, a valódi élet (Jn 14,6). És ne rettentsenek vissza bennünket azok a nehézségek, amelyekkel bizonyosan szembetaláljuk magunkat, egyikünknek se szegjék kedvét a minket érő megpróbáltatások, mert velünk az Isten! Velünk az Isten, és életünkből távozik a félelem! Velünk az Isten, és rátalálunk a lelki békére és örömre! Velünk az Isten, és mi a belé vetett szilárd reménnyel folytatjuk földi vándorutunkat!

A Krisztust követő ember szembe megy e világ erőivel. Nem hódol meg a kísértéseknek, és bátran lerombolja a bűn falait, amelyek útja során elé tornyosulnak. Hiszen a bűn az, ami eltávolít bennünket Istentől, és leginkább keserűvé teszi életünket. A bűn az, ami eltakarja előlünk az isteni szeretet fényét, a legkülönfélébb bajokba sodor minket, és keménnyé teszi szívünket embertársaink felé. A bűn csak a Szentlélek kegyelme által győzhető le, és ez a kegyelem az Egyház által lehet a miénk. Isten ereje, amelyet befogadunk, átformálja belső világunkat, és segít, Isten akaratával összhangban, átalakítani külvilágunkat. Éppen ezért azok, akik bármilyen módon, de elveszítik az Egyházzal való egységet, kiszáradt fához válnak hasonlóvá, amely nem képes többé jó gyümölcsöt teremni.

Külön is szeretnék szólni Ukrajna lakóihoz. Nem szabad megtörténnie annak, hogy a testvérgyilkos harc, amely Ukrajna földjét sújtja, elválassza egymástól az Egyház gyermekeit, és a gyűlölet magvait hintse el a szívükben. Az igazi keresztény nem gyűlölheti sem a hozzá közel állókat, sem pedig azokat, akik tőle távol vannak. „Hallottátok, hogy megmondatott – fordul az Úr azokhoz, akik hallgatnak rá – szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket (…), hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak (Mt 5,43-45). Az Üdvözítőnek ezek a szavai váljanak vezérlő elvvé mindannyiunk életében, hogy a gonoszság és a másokkal szembeni ellenséges érzület ne találjon magának helyet a lelkünkben.

Felhívom az Orosz Ortodox Egyház soknemzetiségű nyáját, kitartóan imádkozzon azért, hogy Ukrajna földjén mihamarabb végleg megszűnjön az ellenségeskedés, és begyógyuljanak azok a testi és lelki sebek, amelyeket a háború ejtett. Imádkozzunk ezért őszintén Istenhez templomainkban és otthonainkban, akárcsak azokért a keresztényekért, akik országainktól távol élnek, és fegyveres összetűzések következményeitől szenvednek.

Karácsonynak ezen a fényes éjszakáján és az azt követő szent napokban dicsérjük és áldjuk Megváltónkat és Urunkat, aki az ő nagy jóakaratából és emberszeretetéből eljött a világba. A bibliai napkeleti bölcsekhez hasonlóan mi is vigyük ajándékainkat az Istengyermek Krisztus elé: arany helyett – őszinte szeretetünket, tömjén helyett – forró imáinkat, mirha helyett – közeli és távoli embertársaink iránti jó szándékunkat és gondoskodásunkat.

Még egyszer köszöntelek benneteket, kedveseim, Karácsony fényes ünnepe és az eljövendő Új Esztendő alkalmából, azzal az imádságos jókívánsággal, hogy a mi Nagyirgalmú Urunk, Jézus Krisztus bocsássa le reátok gazdag kegyelmét és ajándékait! 

Kirill, Moszkva és egész Rusz pátriárkája 

Krisztus Születésének ünnepén,

a 2015 / 2016. évben, Moszkvában.

This post is also available in: orosz