„Irgalom és igazság egymásra lelnek”

Olvasandó: Mt 1,1-25

A Szent Atyák Vasárnapjának evangéliuma a keresztény ember két alapvető, megkülönböztető ismertetőjeléről szól.

Vajon mit üzenhet nekünk a háromszor tizennégy nemzedék, a családfa neveinek hosszas felsorolása Ábrahámtól Krisztusig, amellyel a Karácsony előtti vasárnap evangéliumi olvasmánya kezdődik? Ha jobban elmélyedünk e felsorolásban, azt találjuk, hogy nemcsak igaz férfiak, hanem nyilvános vétkesek is fel vannak benne sorolva. Ami még legmeglepőbb, a Bibliára jellemző férfi genealógiáktól eltérően megjelenik benne négy asszony is. Méghozzá nem az igaz Sára, vagy a népét a félelmetes ellenségtől egyedül megmentő istenfélő Judit. Hanem bűnös, ill. idegen asszonyok: Támár, aki Júdától törvénytelen módon foganta Fáreszt és Zárát, Ráháb, a prostituált, Rút, az idegen és — név nélkül Batseba — „Uriás felesége”, akitől Dávid király törvénytelen módon nemzette Salamon királyt.

Hol van a titok nyitja? Aranyszájú János atyánk fejti meg: „Krisztus nem azért jött a földre, hogy meneküljön életünk szégyeneitől, hanem azért, hogy azokat magára vegye. Krisztust továbbá nem csupán azért csodáljuk, mert meghalt érettünk, hanem azért, mert a legszégyenteljesebb halálnemet, a keresztet fogadta el értünk, bűneink megváltásáért. A kétes ősök felvállalása és a kereszt megmutatja irántunk való nagy irgalmát és szeretetét.”

Erről az irgalomról tesz tanúságot Szent József, Jézus nevelőapja, Szűz Mária jegyese is. Az Igazság Napja — Krisztus — még csak felkelőben van, de Gábriel arkangyal rendkívüli megjelenései és az igaz emberek, Zakariás pap, József, Keresztelő János, Istenfogadó Simeon, Anna prófétaasszony megmutatkozásai már előre bevilágítják a felkelő Nap horizontját.

Mit olvasunk Józsefről?

„Igaz ember lévén, nem akarta őt (Máriát) hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.”

Valóban igaz, „dikaiosz” ember volt! Mert gondoljuk csak el, emberi szempontból micsoda sértést jelentett számára, hogy Máriát, a jegyesét áldott állapotban látja? Ő azonban, nemcsak a féltékenységtől, hanem a bosszúállástól, sőt minden szenvedélytől mentes volt.Nem akart Máriának semmilyen kárt okozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.

József maga a megtestesült irgalom.

Az irgalom követője.

Ám nemcsak végtelenül irgalmas. Mert irgalmas cselekedetét elhatározza ugyan, de Isten másképp dönt. Elküldi Gábriel arkangyalt Józsefhez, ezzel az üzenettel:

„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, s a nevét Emmánuelnek fogják hívni.” Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.

Miután Isten megszólította üzenetével és parancsával, elhatározása gyökeresen megváltozott. Mindent Isten parancsolatához, Isten kinyilatkoztatott igazságához szabott.

József az isteni igazság követője is.

Vezessen bennünket is minden elhatározásunkban és cselekedetünkben az irgalom és az igazság! Különösen most, a Megváltónk születésére való készülődés napjaiban, óráiban. Így minden a jó helyére kerül életünkben, mert minden tettünk Isten irgalmát és igazságát fogja hirdetni:

„Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke.”(LXX Zsolt 84,11)

I. T.