A tízezer talentummal adós szolgának, ami mai viszonyok között is hatalmas összeg, nem volt miből megadnia adósságát, ezért ura megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyermekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen. 

Jó és üdvös dolog, ha a keresztény ember, miután elolvasta a példabeszédet, becsukta a Szentírást, így szól magában:

ʽNem más, hanem éppenséggel én magam vagyok ez a fizetésképtelen szolga.ʼVajon törleszthetném mégis adósságomat Uramnak, Istenemnek? Hogyan? Úgy, ahogyan a szolga tette, ill. tehette volna:

Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.

Tehát, először is Uram türelmét kérem: ünnepélyes fogadalmat teszek, hogy változtatok az életemen. Ha eddig adósságot-adósságra halmoztam, most elkezdek keményen dolgozni, takarékoskodni, törleszteni. Ha könnyelmű voltam erkölcseimben, mostantól fogva tiszta, józan és erkölcsös életre törekszem. Ha elsősorban a magam hasznát kerestem, és mások kárával nem sokat törődtem, mostantól fogva fordítok ezen.

A szolga földig hajolt, és leborulva kérte:

„Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.”

Másodszor pedig leborulok Uram előtt, teljes szívemből imádkozom, és könyörgök hozzá irgalmáért.

Harmadszor pedig azért, hogy Uram és Istenem is elengedje az én adósságaimat, én is jó szívvel elengedem mindazt, amivel mások tartoznak nekem, vagy vétettek ellenem. A szolga nem ezt tette, amint megkapta tetemes adóssága elengedését, kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral, megragadta, fojtogatta és követelte:

„Add meg, amivel tartozol.”

Nem nagylelkű és irgalmas urát utánozta, ahogyan az vele cselekedett. Ennek következtében már egyszer elengedett adóssága ismét érvényessé vált:

És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását.

Ne a könyörtelen szolgát kövessük tehát, hanem annak nemes, könyörületes urát!

I. T.