2014. május 3-án, szombaton, Márk érsek áldásával ismét ortodox szent liturgia volt Tihanyban, a bencés monostor templomának kriptájában, ahol I. András, más néven Endre, Árpád-házi magyar király (1046–1060) nyugszik.
Az istentiszteletet, amelyre sok ortodox zarándok gyűlt egybe Oroszországból és hazánk más helységeiből, prot. Nyikolaj Kim, a hévízi ortodox egyházközség parochusa tartotta Vajna-Éliás István, a budapesti Nagyboldogasszony székesegyház diakónusa segédletével.
A halotti könyörgésben, amelyet a király sírja fölött tartottak, a királyi párnak, Andrásnak és Anasztáziának, valamint azoknak az ismeretlen szerzeteseknek a lelki üdvéért imádkoztak, akik több mint ezer évvel ezelőtt alapítottak itt remeteséget.
Az ének szolgálatát a Prokk Natália vezette hévízi kórus látta el, akikhez a zarándokcsoportban résztvevő, Moszkvából jött énekesek is csatlakoztak.
Az istentisztelet végén a papság és a hívők hálájukat fejezték ki Richárd tihanyi apátnak a vendégszeretetéért és azért a lehetőségért, hogy ezen a minden keresztény számára szent helyen imádkozhattak. Örömet jelentett számukra az a tény, hogy a Tihanyban végzett ortodox szent liturgiák immár jó hagyománynak számíthatnak.
A tihanyi templom kriptájában tartott istentisztelet után a zarándokok és a hívők megtekinthették a felső templomot és a helyi történelmi múzeumot.
* * *
A magyar olvasók számára nem ismeretlen az a körülmény, hogy a Kijevben tartózkodó, későbbi I. András királyunk, 1038 körül elnyerte Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem Anasztázia nevű lányának a kezét. Valószínűleg ekkor vette fel az András nevet is Szent András apostol tiszteletére. A magyar források olykor tévesen említik meg, hogy a házasság feltétele az ortodox kereszténység felvétele volt, hiszen a frigy az 1054-es egyházszakadás előtt köttetett, amikor még nem beszélhetünk mai értelemben vett ortodox vagy katolikus egyházról. Az egyházszakadás ténye különben is csak jóval később tudatosodott a keresztény világban.
Az egykori tihanyi remeték valószínűleg Anasztázia kijevi hercegnő meghívására érkeztek Magyarországra, és költöztek a félsziget lankáin található barlangokba, akiket a bencés szerzetesek alapító őseiknek tekinthetnek.
A barlang-remeteségek méltán nevezhetők „Magyar Áthosznak” is azoknak az idegenből érkezett, telepes barátoknak az emlékére, akik itt élték szent életüket, és hosszú évszázadok óta, mind a mai napig őrzik Tihany békéjét és csendjét.
This post is also available in: orosz