Húsvét az „ünnepek ünnepe”, amelyre csaknem az egész ortodox keresztény közösség egybegyűlik. A Magyar Egyházmegye templomaiban és egyházközségeiben ebben az évben is egybegyűltek a hívők, hogy együtt dicsőítsék a Feltámadott Krisztust, és hirdessék az Úr halál feletti győzelmének örömteli hírét.  Kedves Olvasóink! Az alábbiakban folytatjuk beszámolóinkat 2014 Húsvétjának megünnepléséről az Egyházmegye magyar és szláv nyelvű egyházközségeiben.

* * *

A Nagyboldogasszony és a Szentháromság egyházközség húsvéti ünnepe a budapesti székesegyházban.

A Nagyboldogasszony székesegyházban április 20-án, vasárnap hajnalban ért véget a húsvéti feltámadási istentisztelet és szent liturgia. A hívők már jóval az éjféli istentisztelet előtt zsúfolásig megtöltötték a templomot. Fél 12-kor kezdődött az éjféli istentisztelet, majd pontosan éjfélkor, „A Te Feltámadásodat Krisztus Üdvözítő” ének felhangzásával a feltámadási körmenet, amely gyertyavivőkkel, ünnepi ikonokkal, zászlókkal, a papság és az egész hívő nép részvételével lépett ki a templomból, harangzúgás közepette.

A feltámadási istentisztelet után Gyimitrij Kornyilov atya, Vajna-Éliás István és Szvjatoszlav Bulah diakónusok segédletével, valamint a Bilku Lepahin Marina vezette, kb. harminc fős kórus közreműködésével egyházi szláv nyelven végezte el az éjjeli húsvéti liturgiát, amelyen kb. kétszázan vettek részt, és csaknem százharmincan áldoztak. Örvendetes, hogy a húsvét éjjelén áldozók száma, a gyermekeket is beleértve, évről-évre növekszik.

A szent liturgia során felolvasásra került Kirill pátriárka húsvéti körlevele, majd annak befejeztével Gyimitrij atya megszentelte a hívők által felajánlott artoszt (húsvéti szent kenyeret) és a húsvéti tojásokat. Húsvéti köszöntésében kifejezte azt a kívánságát, hogy az ünneplők hite tovább erősödjön, életüket ragyogja be a világ Üdvözítőjének a fénye, élvezzék húsvéti győzelmének örömét családjaikban, és osszák meg szeretetben felebarátaikkal.

A húsvét vasárnapi második, magyar nyelvű szent liturgia, a régi hagyományoknak megfelelően, délelőtt tíz órakor vette kezdetét.

A video itt tekinthető meg.

* * *

Húsvét a miskolci Szentháromság templomban

Miskolcon is sokan gyűltek egybe Krisztus Feltámadásának megünneplésére. Az éjféli istentisztelet után az egész hívő közösség részt vett a húsvéti körmeneten, amely a templomot megkerülve a „Krisztus feltámadt halottaiból” ünnepi himnusz éneklésével tért vissza Isten házába. Az ünnepi kánon két nyelven, magyarul és egyházi szlávul, a tropárion és az ekténiák pedig öt nyelven, magyarul, görögül, egyházi szlávul, románul és angolul hangzottak el. A hívők boldogan fogadták a pap köszöntését, “Krisztus feltámadt!”, és ki-ki a maga anyanyelvén válaszolt rá. A feltámadásról szóló kölcsönös tanúságtétel volt, amikor a papság és a hívők csókkal illették a templom közepére kihelyezett Feltámadás ikonját és az evangéliumos könyvet, majd békecsókkal és a húsvéti köszöntéssel kívántak egymásnak áldott Húsvétot.

A húsvétvasárnap reggeli szent liturgia során Szegedi Szabolcs István diakónus felolvasta Kirill pátriárka ünnepi körlevelét, majd a hívők nagy számban járultak a kehelyhez, hogy részesüljenek az eucharisztiából. Az istentisztelet végén Kirill lelkész megszentelte a hívők által hozott tojásokat, kalácsokat és más ételeket, majd a húsvéti napsütésben, a templom előtti zöldben, testvéri hangulatban és örömben, szeretetvendégség vette kezdetét. Az ünnepi ételek mellé más meglepetés is várta közösségünk tagjait: zenészbarátaink – köztük az egyházközség két tagja – görög, magyar és orosz dalokat adtak elő. A húsvétvasárnapi ünnep az esti istentisztelettel ért véget, amelyre Dr. Orosz Atanáz görög katolikus püspök-exarcha is eljött, az épülő sajópálfalai monostor három leendő szerzetesnővérének kíséretében.

T. K.

* * *

2014 Húsvétjáról szóban és képben Szegedről

Április 19-én, Nagyszombat éjjel 11 órára gyülekeztek a hívők ─ magyarok, oroszok, görögök, ciprusiak és más nemzetiségűek ─ feltámadási szertartásra a szegedi Szent György Nagyvértanúnak szentelt kis templomba és annak udvarára. A nagypénteki sír elbontása után, az éjféli istentisztelet végeztével három nyelven hangzott fel „A Te feltámadásodat Krisztus Üdvözítő” ének, majd a húsvéti gyertyák meggyújtásával megkezdődött a feltámadási körmenet. A gyertyavivő haladt elöl, utána a kereszt, amelyet követtek az ünnepi ikonok, az ereklyék, az énekesek, majd a végén a pap az Evangéliummal és a háromágú gyertyával. 

  A feltámadási evangélium felolvasása után kezdődött a hajnali istentisztelet, felhangzott a „Krisztus feltámadt halottaiból” húsvéti himnusz magyar, görög és szláv nyelven, majd kitárult a templom ajtaja és a hívők bevonultak a templomba. A feltámadási szertartás végén, a dicséreti és húsvéti sztichirák éneklése alatt mindenki hódolt a Feltámadás ikonja, az Evangéliumos Könyv előtt, és ahogyan Vajhagyó Vasárnap felsorakoztak és kölcsönösen bocsánatot kértek egymástól, úgy sorakoztak fel most, és köszöntötték sorban a lelkészt és egymást a „Krisztus feltámadt, valóban feltámadt” húsvéti köszöntéssel. Az éjjeli szertartáson kb. 70 hívő vett részt.

Az ünnepi szent liturgia délelőtt 10 órakor kezdődött. A könyörgések, az evangéliumi olvasmány, az ünnepi énekek, a Hiszekegy és a Miatyánk most is három nyelven hangzottak el. A szent liturgia végén történt a húsvéti tojások, a kalács és a pászka megszentelése a templom előcsarnokában. Utána következett a böjt hagyományos, közös, ünnepi megtörése, a húsvéti agapé a templom kertjében, amelyre csaknem mindenki hozott valamilyen felajánlást ünnepi ételek és italok formájában. Az agapé, húsvéti meglepetésként, hangszeres és énekes koncerttel ért véget, amelynek egy részéről rövid videót is láthatnak honlapunk látogatói.

+

„Halottaknak valók a kenetek”

Húsvét éjjel a kenetvivő asszonyok Krisztus sírjához mentek, és a sírba belépve, a sír bejárata előtt hallották az angyaltól a Názáreti Jézus feltámadásáról szóló örömhírt. Mi is őket követjük, és az ő örömhírükben osztozunk, amikor húsvéti körmenetünk megáll a bezárt templomajtó előtt, és a pap felolvassa a feltámadási evangéliumot Márk könyvének 16. fejezetéből.

Milyen hit, milyen ragaszkodás és szeretet volt Jézus iránt az asszonyokban! És milyen bátorság, amikor elhatározták, hogy a hét első napján, kora hajnalban a sírhoz mennek, és megkenik az Úr Jézus testét. Ámde keneteket vittek! A kenetek pedig „halottaknak valók”, ahogy az ünnepi sztichirákban is énekeljük. Nem a feltámadotthoz készültek! Micsoda fordulat következett be életükben, miután hallották Krisztus feltámadásának az örömhírét az angyaltól, és utána találkoztak magával a Feltámadottal! Egy új élet, egy merőben új világ nyílt meg számukra. Mária Magdolna a hagyomány szerint egészen Tiberius császárig jutott, és a pirosra festett tojást felmutatva hirdette neki a sírból kikelt örök életet, a harmadnapon feltámadott Megváltó Úr Jézus Krisztust.

Mi a legfőbb bizonyítéka annak, hogy hiszünk a Feltámadottban, a Megváltó új Húsvétjában? Más szóval, mi a legfőbb bizonyítéka annak, hogy valóban keresztények vagyunk? Csakis az, ha gyökeres fordulat következett be az életünkben. Ha valóban új élet, új világ nyílt meg előttünk. Látszólag semmi sem változott: a helyünkön maradtunk. Megmaradt a családunk, a hivatásunk, a nyelvünk. Ugyanaz a város, a falu, amelyben lakunk. Ugyanaz az ételünk, az italunk, a ruházatunk. Valójában mégis minden megváltozott. Mint a kenetvivő asszonyok élete, miután elfutottak az üres sírtól!

Minden megváltozott, mert többé már nem a magunkéi vagyunk, hanem a Húsvétkor Feltámadottéi. Ő lett az Ura és parancsolója életünknek.

I. T.

 * * *

Nagyhét a budapesti Radonyezsi Szent Szergij templomban

Az Úr virágvasárnapi bevonulásával véget ért a Nagyböjt negyvennapos időszaka, és kezdetét vette a Nagyhét, amelynek során részesei lettünk lélekben a világ Üdvözítője szenvedéseinek. Megfeledkezünk magunkról, és szívünk érzéseit igyekszünk átengedni azoknak az utolsó napoknak és óráknak, amelyekben végbement az emberiség megmentése a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedései és keresztje által.

A keresztény ember lelkét nem érheti mélyebb hatás annál, mint amelyet a Nagyhét templom szolgálatai gyakorolnak rá. E napok kivételes spiritualitása, Krisztus Egyházának páratlan lelki öröksége az, amely által lehetőségünk nyílik átélni a Húsvét előtti utolsó, szent napokat.

Átérezzük az emberi gyűlölet és bűn mélységét, amely Jézusra zúdul, ám ő az önkéntes szenvedés felé tart:

„Abba, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” Mk. 14.36

Milyen jó lenne, ha ezekben a napokban le tudnánk tenni az ünnepi készülődések a gondját, és teljesen át tudnánk magunkat adni az imádságnak, az Üdvözítő szenvedéseiben való részesedésnek. Hogy valóban az Úrral legyünk ezekben a napokban, és ne ismétlődjék meg az, ami a Gecsemáné kertben történt:

„Ekkor mindnyájan elhagyták őt és elfutottak.” Mk. 14.50

Ezekben a napokban van a leginkább szükség arra, hogy a keresztény ember elfelejtse mindazt, ami földi, és teljes lelkéből, minden erejével lelkének forrásához, Istenéhez kötődjön. Hogy valóra válhasson, amit Nagy Pénteken, a 15. antifonban énekel az egyház:

„Hódolunk a Te szenvedéseidnek, Krisztus! Mutasd meg nekünk a Te dicsőséges feltámadásodat is!”

K. I.

* * *

Húsvét a hévízi Életetadó Forrás egyházközségben

Nagyszombaton, az ünnep előestéjén került sor ─ régi egyházi hagyomány szerint ─ a húsvéti kalácsok és más ünnepi ételek megszentelésére. A hévízi és a Kis-Balaton környéki hívők örömmel vették a lehetőséget, hogy megtarthatják ezt a kedvelt népi hagyományt, anélkül, hogy a fővárosba kellene utazniuk.

A húsvéti istentiszteletek az éjféli szolgálattal vették kezdetüket. A nagypénteki kánont (amely a húsvéti éjféli szolgálatnak a legfontosabb része) Nyikolaj atya, az egyházközség parochusa olvasta. A hódolás és a 9. óda megkezdése után a sírleplet bevitte az oltárba, és az oltárasztalra helyezte, hogy nem sokkal ezután már azon végezze el a húsvéti ünnepi szent liturgiát.

Az éjféli szolgálat végén a parochus mindenkit imádságos figyelemre és csendre hívott, hogy lélekben felkészülve fogadhassák Krisztus halál feletti győzelmének örömteli hírét.

Pontosan éjfélkor hangzott fel az oltárból háromszor „A Te feltámadásodat, Krisztus Üdvözítő, angyalok dicsérik a mennyben” kezdetű ének, amelyet ezután a templom visszhangzott. A hívők meggyújtották húsvéti gyertyáikat, és megindult a húsvéti feltámadási körmenet. A zápor, amely az este még ijedtséget okozott a félénkebb lelkekben, ekkorra teljesen elállt, és a tiszta éjjeli égbolt, az alatta zarándokló Egyházzal együtt örvendezhetett a feltámadás üdvözítő hírének.

A hagyomány szerint a körmenet végén, a templom zárt ajtói előtt kezdődött a hajnali feltámadási istentisztelet. Elhangzott a feltámadási evangélium, majd felcsendült az ünnepi húsvéti himnusz:

„Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek, életet ajándékozván!”

Az istentisztelet már a kivilágított templomon belül folytatódott. Ezen az egyedülálló istentiszteleten, amelyet egy évben csak egyetlen alkalommal végzünk, a hajnali kánon minden egyes ódája után elhangzik a pap húsvéti köszöntése: „Krisztus feltámadt!”, amelyre a nép mindannyiszor így válaszol: „Valóban feltámadt!”

A húsvéti istentiszteletek koronája a szent liturgia, amelynek során minden hívőnek lehetősége van arra, hogy Krisztus kelyhéhez járuljon. Ez a „hitnek az asztala”, amelyről Aranyszájú Szent János szólt húsvéti tanító beszédében. A hévízi ortodox keresztényeken kívül sok hívő jött el, és maradt a szent liturgia végéig a templomban, hogy osztozzék az Úr Jézus Krisztus feltámadása feletti húsvéti örömben.

A szent liturgia végén került felolvasásra Kirill pátriárka húsvéti körlevele.

A húsvéti istentiszteletek befejeztével az ünnep testvéri agapéval folytatódott, amely egy istenfélő magyar ember jóvoltából egy, a tulajdonában lévő keszthelyi kávéházban került megrendezésre. Az ünnepi ételeket az erre a napra készített és megszentelt kalács és pászka jelentette, hiszen az ortodox keresztények éppen ezekkel törik meg a hosszú Nagyböjtöt.

 

Prokk Natália, a kórus vezetője elektronikus zeneszerszámot ajándékozott az egyházközségnek a kórus próbái számára. Nyikolaj atya háláját fejezte ki a kórus odaadó szolgálataiért, és köszönetet mondott az egyházközség gondnokának, Vlagyimir Csepizsovnak, akinek népes családja a kaposvári közösség gerincét képezi.

 

A viszonylag szerény vendégséget bőségesen kárpótolta a testvéri együttlét melegsége, a kölcsönös köszöntések és az ünnepre készített ajándékok.

Ny. K.

This post is also available in: orosz