A kelet és észak európai tv csatornákban, az írott és elektronikus sajtóban több híradás is világot látott arról, hogy Ukrajnában, Oroszországban, számos helyen, a Megváltó, az Istenszülő és a szentek ikonjai illatos olajat árasztanak vagy könnyeznek. Ezekkel a hívő keresztény számára rendkívüli eseményekkel kapcsolatban kértünk egy rövid írást Valerij Lepahin testvérünktől, az ikonok régi ismerőjétől.
+
Már igen korai és hiteles forrásokban említés történik illatos olajat árasztó ikonokról. 787-ben, a VII. Egyetemes Zsinaton, amely az ikontisztelet állította helyre a keresztény világban, részleteket olvastak fel Szt. Germán, konstantinápolyi pátriárka (†740) leveléből, aki az ikontisztelet nagy védelmezője volt. Ebben a levélben többek között szó van arról, hogy a pizídiai Szódzopoliszban (a mai Törökország ázsiai részén) őrzik a Szűzanya képmását, akinek a tenyeréből olaj árad. Erről az ikonról már Szt. Eutükhész, konstantinápolyi pátriárka (†582) életrajza is említést tesz. A történet lényege, hogy egy házaspár kereste fel a szentéletű pátriárkát, akiknek nem volt gyermekük. A főpap imádkozott értük, majd megkente őket a pizídiai ikonból áradó olajjal, és csakhamar boldog szülők lettek. Egy harmadik csodás eseményről is tudunk, amely Szentéletű Szükeóni Teodor (†613) életrajzában van feljegyezve, melyből ugyancsak olvastak fel részleteket a zsinaton: a szent, Konstantinápolyból jövet, elhatározta, hogy Szódzopolisz felé veszi az útját, hogy hódoljon a Szűzanya csodatévő képmása előtt. Miközben imádkozott, „Isten akaratából olaj fakadt az ikonból, mindkét szemére ráhullott és elárasztotta.” Az eredeti ikon nem maradt fenn, de az Áthosz hegyen, a Szent Pál monostorban őriznek egy csodatévő, olajat árasztó ikont, amelynek elnevezése: „Müroblétissza”, azaz „Olajat árasztó Szűzanya”.
Oroszországban számos esetben árasztottak olajat ikonok a bolsevik forradalom előtt és után. Ezekről az eseményekről igen sok feljegyzés maradt fenn. Sokfelé történt olajfakadás 1988-ban, a Rusz Megkeresztelkedésének ezeréves évfordulójának évében, sőt az utána következő évtizedben. Olajat árasztottak például a cári család szenvedéstűrő tagjainak az ikonjai, mielőtt szentté avatásuk történt a 2000. esztendőben. Ikonok olajat árasztottak magánházakban, lakásokban, és e sorok írója is nem egyszer volt tanúja ilyen eseményeknek, amelyeket azután teológusok és biokémikusok örökítettek meg írásaikban. Nem egy esetben az olajat kémiai analízisnek vetették alá. Az eredmény minden esetben az volt, hogy az olaj szerves eredetű, és a tudomány álláspontja szerint „ilyen vegyületeket a modern technológia eszközeivel sem lehet mesterséges úton előállítani”.
Az egyházban külön bizottságot állítottak fel az olajfakadás rendkívüli eseteinek hiteles kivizsgálására. Az eljárás lénye, hogy a bizottság tagjai, akik főpapok, papok és tudós szakemberek, kikérdezik a szemtanúkat, megvizsgálják az ikont, annak helyét és őrzésének módját. Ezután szekrénybe helyezik és lepecsételik. Amennyiben a szekrényben is folytatódik az olajfakadás, hivatalosan elismerik a csodát.
Sokkal ritkábban fordul elő azonban, hogy egy ikon könnyezni kezdjen. Ám ilyen eseményekről is tudósítanak régi és újabb források. Még ritkább, hogy az ikonon vérhez hasonló nedvesség jelenjen meg. 2009-ben történt, hogy Szevasztopolban, a hadi bázison, az istentisztelet alatt a „Megkeseredett szíveket meglágyító Szűzanya” ikonjából olaj fakadt, az olajban pedig vér nyomai is láthatók voltak.
Az ilyen csodákhoz, mint bármilyen más csodás eseményhez, józanul kell viszonyulni. Az ikonból fakadó olajban az Úr megmutatja az anyag, a matéria feletti hatalmát, amelyet ő alkotott, és alárendelt az általa megszabott törvényeknek. És most is ő az, aki megmutatja a hatalmát, amely könnyűszerrel legyőzi ezeket a törvényeket. Ezért elsősorban „Istenben” kell hinnünk és nem a „csodákban”.
Az utóbbi időkben olyan eseményekről kaptunk híradást, hogy Oroszországban és Ukrajnában ikonokból olaj fakadt vagy ikonok könnyezni kezdtek. Most már ismerjük ennek magyarázatát. Ámde amikor szentéletű öregjeinket kérdezzük, hogyan kell viszonyulni ezekhez a jelenségekhez, mindig azt a választ kapjuk, hogy nem szabad világi ésszel találgatni, mi ezeknek a jelenségeknek az „üzenete”, nehogy kísértésbe essünk. Arra viszont elhívást kapunk, hogy buzgón imádkozzunk bármelyik megszentelt ikon előtt az ellenségek megbékéléséért, az egész világ békéjéért, a szeretet megsokasodásáért.
Lepahin Valerij
This post is also available in: orosz