„A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” Jn 16,33.
„Szíria: a kereszténység bölcsője ─ múlt és jelen” címmel tartott vetített képekkel szemléltetett, igen érdekes előadást Lengyel László 2014. február 19-én, a Nagyboldogasszony székesegyház hittantermében. Az előadásra a sokat szenvedő szíriai keresztény testvéreinkkel való együttérzés jegyében került sor.
Az alábbiakban rövid összefoglalót olvashatunk a Szíriának szentelt estéről. A múlt és a jelen valóságát a képek tolmácsolják.
+
Szíria a legkorábbi időktől a kereszténység fontos központja. Az ország változatos, sok ezer éves múltjában – de jelenében is – kiemelkedő helyet foglalnak el Krisztus követői. A szíriai kereszténység története valahol Pál apostol idejében kezdődött, hiszen Saulnak alig néhány kilométerre Damaszkusz falaitól jelent meg Krisztus. Ott tartózkodásának helyszínei, a Jelenés helye, szállása, végül menekülésének tanúja, a városfal egyik kapuja, napjainkig megmaradtak.
Az új hit gyorsan terjedt a város és a provincia lakói közt, a római császárok korában már fontos egyházi központoknak adott otthont. Bizánc idején tovább erősödött, virágzott a keresztény kultúra. A kiterjedt kereskedelemnek, az olajbogyó termesztésre épülő virágzó gazdaságnak köszönhetően ez anyagi fellendüléssel is párosult. A késő antikvitás kora, a 4-7. századok jelentették Szíria aranykorát. Romvárosok sokasága, vallási és világi emlékek, templomok, zarándokszállások, erődítmények, színházak, impozáns fórumok oszlopsorai maradtak ránk ebben az időben. Az iszlám hódítást követően, bár a kereszténység visszaszorult, nem veszett ki, napjainkig milliós nagyságrendben vannak jelen az ország életében. A damaszkuszi kalifák „Ezeregyéjszaka meséit” idéző világa sem tudta elhomályosítani a korábbi múlt nagyságát. A keresztes háborúk során Szíria frontterületnek számított.
Várak sokasága emelkedik a hegyvidéki területeken. De nem csak nyugatról, keletről is érkeztek hódítók – esetleg békés kereskedők. Törökök, kurdok, cserkeszek, örmények telepedtek le a középkor során az Eufrátesz menti országban.
A sok nép, vallás, kultúra egészen a közelmúltig békésen megfért egymás mellett. Sok, másutt már kiveszett közösség fennmaradt a pusztaságban: a keresztény lakosság mintegy 60%-át kitevő antiókhiai patriarkátus fennhatósága alá tartozó ortodox hívőkön kívül a legkülönfélébb „miafizita” felekezetek is szép számmal élnek itt. Kolostoraik országszerte hirdetik Krisztus tanítását a ma már 85%-ban muszlimok lakta földön.
Sajnos a 2011. óta zajló polgárháború leginkább a keresztényeket sújtja. Az elsősorban külföldről beszivárgó iszlám szélsőségesek, akik közül sokan lehet, hogy itt találkoznak először keresztényekkel, vallási fanatizmusukat ezeken a közösségeken élik ki. Egyre gyakoribbak az emberrablások, gyilkosságok. Az általuk ellenőrzött területeken a templomokat lerombolják, a keresztény lakosságot elüldözik, vagy hitük feladására kényszerítik. Ellenkező esetben a halál lesz az osztályrészük.
Csak remélhetjük, hogy ez az állapot nem tart már sokáig, és Szíria ismét az lesz, ami évezredeken keresztül volt: a béke, a megértés és a tolerancia földje, amely világnézettől, vallástól függetlenül minden látogatót szívesen fogad.
Képek:
1 – Aphamea a késő római korban már püspöki székhely volt, ma egyedülálló, 2,5 km hosszan megmaradt oszlopsoráról híres.
2 – Oszlopos Szent Simeon egykori oszlopa köré templomokat és a zarándokok ellátását biztosító épületeket emeltek.
3 – A legnagyobb keresztes vár mintegy 8000 katonának és a hozzájuk tartozó személyzetnek adott otthont.
4 – A sivatag belsejében található, Etióp Szent Mózes nevét viselő kolostor az első századok atyáinak korát idézi.
5 – Ma’alula: az arám nyelvű keresztények talán legszebb települése.
6 – A városka a polgárháborúban egyik fő célpontja volt a fegyvereseknek (a kép a szír híradóból származik).
7 – Szejdnaja: a Szűzanya tiszteletére emelt kolostor az ország legfontosabb zarándokhelye.
8 – A felkelők által elfoglalt területeken a keresztény jelképeket meggyalázzák.
9 – Lángokban áll Szíria legrégebbi, 1-2. századi alapokra épült kolostora.
10 – A lázadók a szentek és főpapok ereklyéit sem kímélik.
11 – Aleppó ortodox és jakobita főpásztorai, Pál metropolita (jobbról) és János érsek (balról) akiket elraboltak. Napjainkig nem tudni hollétükről.
Lengyel László
This post is also available in: orosz