A Magyar Egyházmegye papjainak zarándoklata Moszkvába

moszkva Egyházmegyénk papjai, Márk érsek atya áldásával, augusztus 5-10. között moszkvai zarándoklaton vettek részt. Az utazás kezdeményezője maga az érsek atya volt, aki az idei Húsvét utáni Fényes Héten meghívta az egyházmegye papjait, hogy akik még nem jártak Moszkvában vagy Oroszországban, jöjjenek, és keressék fel az ott található szent helyeket. Moszkva és környéke nem véletlenszerű választás volt. Jóllehet az Orosz Egyház első főpapjának a székhelye, emellett számos emlékét őrzi az egyetemes ortodoxiának, amelyek az isteni gondviselés beszédes tanúi az egyház, a nép és az állam életében.

A zarándoklaton prot. Kádár Iván atya, Sipos Barnabás, Krank József papok, Szegedi Szabolcs István diakónus, valamint Apjok Richárd felolvasó vett részt, de később Bulah Szvjatoszlav diakónus is csatlakozott a csoporthoz.

Zarándoklatunk első napja főpapi szent liturgiával kezdődött a Szent Borisz és Gleb-templomban, amely a Moszkvához tartozó Degunyinóban található. A szent liturgiát Márk érsek atya vezette, amelyre meghívta a Magyar Egyházmegye papjait. Szokatlan volt számunkra, hogy hívők ilyen nagy számban gyűljenek egybe hétköznap a két szenvedéstűrő szent emlékének megünneplésére.

Ugyanezen a napon, ugyancsak az érsek atya meghívására, meglátogattuk a Szent Danyilov-monostort (13. sz.), amely a legrégebbi monostor a Moszkva folyó mentén, alapítása Szent Dániel moszkvai fejedelem nevéhez fűződik (†1303).

Az újjászületett moszkvai szent helyek meglátogatása során a saját szemünkkel győződhettünk meg arról, hogyan váltak ezek a helyek korábbi keresztény nemzedékek tanúi, akik túlélték a szovjet vallásellenes évtizedek zavaros korszakát, a templomok soha nem látott megszentségtelenítését, az emberi méltóság semmibe vételét.

Másnap a „Butovói kivégzőhelyre” látogattunk el. Butovo Oroszország egyik legnagyobb kegyhelye, mert itt nyugszik több mint háromszáz, név szerint is ismert újvértanú. Ez a szent hely különösen megrázó volt papjaink számára, hiszen mindazt, amit látnak és átélnek híveikkel is megosztják. A kivégzőhely mellett a gyönyörű Krisztus Feltámadása templom áll, amelyet II. Alekszij pátriárka és Lavr metropolita közösen szentelt fel 2007-ben, közvetlenül azután, hogy aláírták a történelmi jelentőségű újraegyesülési dokumentumot.

Ezután Moszkva legnagyobb templomát, a Megváltó Krisztus-székesegyházat látogattuk meg. A templomot a napóleoni seregek fölött 1812-ben aratott győzelem emlékére építették. Sorsa a szovjet időkben tragikusra fordult, mivel 1931-ben felrobbantották, és a helyére, sok év múltán egy „Moszkva” nevű uszodát létesítettek. A templom újjáépítését a ’90-es évek közepén kezdték el, és a 2000. jubileumi évben fejezték be.

Még aznap este a Szokol városrészben található Mindenszentek-templomát látogattuk meg, ahol Pavel Szolomatyin atya ismertetett meg bennünket a templom történetével és az itt található ereklyékkel.

Zarándoklatunk harmadik napján a Moszkvától nem messze fekvő Szergijev Poszadba, azaz Radonyezsi Szent Szergij monostorába érkeztünk. Megismerkedtünk a monostor történetével, szent helyeivel, hódoltunk Szent Szergij ereklyéi előtt, amely a Lavra Szentháromság-székesegyházában található. A Szent Szergij által alapított monostor, hosszú évszázadok óta az Orosz Egyház szellemi és lelki központja. Zarándokaink számára igazi szellemi élményt jelentett az egyházi-régészeti kiállítás megtekintése, ahol Igor Mihajlov protodiakónus kalauzolta a csoportot.

Mielőtt visszatértünk Moszkvába, útközben meglátogattuk a nevezetes Szofrino gyárat, amely az Orosz Egyház legnagyobb, templomi kegytárgyakat és sokféle templomi felszerelést előállító üzeme.

A moszkvai zarándoklat utolsó napját a történelmi jelentőségű Szretyenszkij férfi monostorban (1397, a Szűzanya csodatévő ikonja megtalálásának szentelt) és a Novogyevicsi női szerzetesi közösségben (1524) töltöttük. Végül a Vízkereszt ünnepének szentelt székesegyházba látogattunk el, amely Moszkva Elohovo negyedében található.

Sok mindent láttunk, és egy sereg tartalmas, építő beszámolót hallgattunk meg Moszkva számtalan szent helyéről. Moszkva igen sok temploma és monostora valójában kőből emelt „antimenzion”, amely az újvértanúk és hitvallók szent csontjaira épült.

A Szretyenszkij, a Danyilov-monostor és különösen a Butovói kivégzőhely a mártírhalált halt keresztények tömegeire, Krisztusnak a halál és az emberi igazságtalanság felett aratott győzelmére emlékeztetnek bennünket.

Zarándoklatunk során hódolhattunk az egyház szentségéről tanúságot tévő számos lelki nagyság ereklyéi előtt, és megértettük, hogy ez a zarándoklat Isten kegyelmének megnyilvánulása volt számunkra, amelynek életünkben, papi szolgálatunkban is tükröződnie kell — Isten dicsőségére.

prot. Kádár Iván

(ford. S. B. – I. T.)