Hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! (1Kor 15,57)

Az Úrban szeretett főtisztelendő főpásztorok, tiszteletreméltó papok és diakónusok, istenszerető szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!

Ezen az egyedülálló és fényes napon szívből köszöntelek mindnyájatokat az Úr Húsvétjának ünnepe alkalmából, és az ősi, szent köszöntéssel fordulok hozzátok:

KRISZTUS FELTÁMADT!

Ezekben a szavakban, amelyekkel az emberek évszázadok óta köszöntik egymást a Húsvét fényes napjaiban, és bizonyságot tesznek a világ felé annak az eseménynek a valóságáról, amely két évezreddel ezelőtt történt, óriási belső erő rejlik. Ezek a szavak győzelemről adnak hírt, örömünnepre hívnak, békét és reménységet hirdetnek minden embernek.

Az, aki a Tisztaságos Szűztől született, aki súlyos kínok között, ártatlanul szenvedett, akit keresztre feszítettek, és aki két gonosztevő között halt meg a kereszten, elsőként támadt fel az emberek közül. „Feltámadt, amint megmondta” (Mt 28,6). A sír üres. Csak a gyolcsok maradtak ott, amelyek a testét borították. A kenetvivő asszonyok, akik „korán reggel, napkeltekor” (Mk 16,2) eljöttek az Úr eltemetésének a helyére, nem találták ott Jézust, mivel sem a kő, amely elzárta a sír bejáratát, sem az őrség, amely a sírt őrizte, de még maga a halál sem tudott ellenállni az Élő Isten hatalmas erejének. „Kitátotta lelkét az alvilág, és végtelen szélesre nyitotta száját” (Iz 5,14), az örömünnepet ülő alvilág már készült elnyelni leghatalmasabb ellenségét, ámde megdermedt a rémülettől, mivel beragyogta az istenség fénye. Krisztus megszüntette a romlást és megsemmisítette a halált.

Az első ember által, aki nem hallgatott Teremtőjére, és elszakadt az örök élet Forrásától, eljött a világba a rossz, és a bűn eluralkodott az embereken. Ám Krisztus – „az utolsó Ádám” (1Kor 15,45) – legyőzte a szellemi, lelki és testi halált. „Ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek” – írja Pál apostol (1Kor 15,22). Mindent, amit elveszítettünk az első Ádámban, visszanyertünk Krisztusban. Az Úr Húsvétja valóban az Isten üdvözítő gondoskodásának legnagyobb ajándéka ─ írja Sztudioni Szent Teodor.

A Megváltó megszüntette az ember és Teremtője közötti szakadékot, és megajándékozott azzal, hogy eggyé válhatunk Vele. Damaszkuszi Szent János szavai szerint Krisztus Keresztje által „elnyertük a feltámadást […], megnyíltak nekünk a paradicsom kapui, a mi emberi természetünk helyet kapott az Istentől jobbra, és mi Isten fiaivá és örököseivé lettünk” („Az igaz hit részletes kifejtése”). Mindannyiunk számára nyitva áll a lehetőség, hogy elnyerjük ezt az ajándékot.

Isten Fia felvette természetünket, és mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Földi életével és a kereszten kiállt szenvedéseivel a legnagyobb alázatról és a Mennyei Atya iránti engedelmességről adott nekünk példát, a kísértésekkel és a csábításokkal szemben vívott harcról, feltámadásával pedig eltörte a bűn bilincseit, és erőt és eszközt adott nekünk a gonosz legyőzéséhez. Éppen az ilyen harcban növekszik lelkileg az ember, és válik erkölcsileg szabad személyiséggé.

Olyan időket élünk, amikor a szabadság alatt az emberek nemritkán azt értik, hogy minden megengedett. Sokan nyíltan azt az álláspontot képviselik, amely szerint csakis a hatalom és a gazdagság, az egészség és a fizikai erő hozhatja el a szabadulást. Versengenek az evilági bálványoknak való szolgálatban, és gyakran elveszítik a legfontosabbat, az élet igazi céljának elérését. A sírból feltámadt Megváltó szabadságot ajándékozott nekünk, és felfedte előttünk ezt a célt, ami az Igazság megismerésében (vö. Jn 8,32) és az Istennel való életben rejlik.

Krisztus megsemmisítette a testi halált, és örök életet ígért, de nem mint földi utunk végtelen folytatását, hanem mint az emberi természet teljes átváltoztatását, amelyben maga a test is új tulajdonságokat nyer majd. Az Úr Feltámadásában titokzatos módon jelenik meg a mi eljövendő feltámadásunk. Az eljövendő Mennyek Országában, ahol nem lesz sem halál, sem betegség, sem elválás, sőt idő sem, Isten majd „letöröl minden könnyet a szemünkről” (vö. Jel 21,4), soha véget nem érő boldogság és végtelen szeretet lesz az osztályrészünk. Az Úr győzelme a halál felett szilárd reménységgel tölt el bennünket, hogy az ő feltámadásához hasonlóan mi is feltámadunk majd az Istennel való végtelen együttlétre, amikor Krisztus újból eljő második dicsőséges eljövetelével.

Osszuk meg a Feltámadt Üdvözítőben való örömünket mindenkivel, akinek szüksége van gondoskodásunkra: a betegekkel, az idős emberekkel, a szenvedőkkel, a csüggedtekkel, a börtönben fogvatartottakkal, a nincstelen és fedél nélkül maradt testvéreinkkel. És a Feltámadás tanúit, a szent apostolokat követve, hittel és bátorsággal adjuk tudtára minden hozzánk közelebb és távolabb álló embernek, hogy valóban feltámadt Krisztus!

Ámin.

+KIRILL,

MOSZKVA ÉS EGÉSZ RUSZ PÁTRIÁRKÁJA

Krisztus Urunk Feltámadásának ünnepén

Moszkva

2013.

This post is also available in: orosz