Elhangzott a Magyar Televízió „Örömhír” c. msorában, 2005. november 13.

Tisztelt Püspök Atya! Ma, augusztus 20-án ünnepélyes keretek között került elhelyezésre a magyar nép királyának és apostolának, Szent Istvánnak az ereklyéje a budapesti Petőfi téri Nagyboldogasszony templomban. Mit jelent ez a nap a hazai ortodoxok számára?

A budapesti Petőfi téri Nagyboldogasszony-templom a Magyar Ortodox Egyházmegye lelki központja. Ezért számunkra kivételes jelentősége van annak, hogy Szent István király ereklyéinek egy darabját – Paskai László bíboros úr fáradozásainak köszönhetően – a mai naptól templomunkban őrizhetjük. A szent ereklye jelenléte azt fogja tanúsítani, hogy templomunk a magyar ortodoxia spirituális központja. A hívők, mind katolikusok, mind ortodoxok azért tisztelik Szent Istvánt, mert nemcsak a saját, személyes életére nézve, hanem az egész magyar népre nézve tudatosan döntött a kereszténység felvétele mellett. Ezért ez nem csak világnézeti, spirituális döntés volt, hanem egyben politikai is. Nehéz belegondolni, hogyan alakult volna a magyar nép jövője, történelme, kultúrája, ha több, mint ezer évvel ezelőtt Szent István nem vette volna fel a kereszténységet és nem keresztelte volna meg a magyar népet. Ezért számunkra nagyon fontos, és nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy a mai naptól fogva István király szent ereklyéjét és ikonját templomunkban őrizhetjük, és mind a magyar, mind a nem magyar hívők eljöhetnek és hódolhatnak e nagy szent magyar király előtt.

Püspök Atya! Szent István óta sok minden megváltozott. Létezhet-e a magyarországi ortodoxok számára olyan híd, amely összeköti Szent István korát napjainkkal?

Szerintem nagyon fontos, hogy minden egyes keresztény tudatosan és felelősen viszonyuljon a saját hitéhez. Ma sok ember azért katolikus, ortodox vagy református, mert így keresztelték meg őket, mert szüleik ezekhez az Egyházakhoz tartoztak, mert hitüket kulturális örökségként, kulturális önazonosságként élik meg. A keresztény hit valójában nem olyan valami, ami a kultúrával, hanem az ember legbelső életével függ össze. A kereszténység nem pusztán „vallás”, hanem életmód. Ezért azt szeretném, ha minden ember Szent István példáját követné és látná, milyen komolyan viszonyult a saját hitéhez, milyen komolyan viszonyult magához a kereszténységhez. Úgy érzem, ha minden keresztény ilyen komolysággal tekint majd a saját választására, ez gyökeresen megváltoztatja a magyar társadalom, sőt az egész ország arculatát.

Mit gondol, Szent István király, aki annakidején arról volt közismert, hogy minden lehetséges eszközzel a keresztény hit megtartására buzdította a népét, büszke lenne-e ma ránk?

Úgy érzem, elsősorban a társadalom lelki és erkölcsi állapotára fordítaná a figyelmét. Meggyőződésem, hogy egyetlen hatalom sem maradhat fenn, ha nem fordít kellő figyelmet a társadalom erkölcsi és lelki alapjaira. Szent István ereje éppen abban mutatkozott meg, hogy ő ezt a lelki-erkölcsi elvet sarokkőnek tekintette. Épp ezért fordított ilyen kivételes figyelmet a kereszténységre. Jól tudta, hogy a keresztény hit képes a társadalomnak olyan szilárd alapot adni, amelyre épülve ez a társadalom fejlődésnek indulhat.

Mondhatjuk-e, Püspök Atya, hogy Szent István nemcsak a magyarok, hanem egyben Európa apostola is volt?

Vitathatatlan, hogy Szent István az egész európai történelmet tekintve egyike azoknak az uralkodóknak, akikkel a mai politikai vezetőknek össze kellene mérniük magukat. Nagyon sajnálom, hogy manapság a politikusok között a szekularizmus lelkülete uralkodik, az életben a haszonelvűségre helyezik a hangsúlyt, sokan megfeledkeznek arról, hogy az emberi életnek lelki összetevője, lelki alapja is van. Szent István éppen ebben ad példát a mai kor politikusainak. Ha csak a földi jólétről gondoskodnak, ha a társadalmi jólétet a piaci érdekek, a haszonelvűség függvényévé teszik, akkor nem lesznek képesek erős és szilárd társadalmat és országot felépíteni.

Szent István királyra emlékezve mit üzen Püspök Atya a magyarországi ortodoxoknak?

Meggyőződésem, hogy egy nap minden ortodox kereszténynek egységes egyházi igazgatás alá kell kerülnie Magyarországon. Ma még, történelmi okok miatt, távol vagyunk ettől, de remélem, hogy előbb vagy utóbb ez is bekövetkezik, hogy nemzeti hovatartozástól függetlenül a Magyarországon élő ortodox keresztények egyetlen egyházi struktúrát képeznek majd, és együtt élnek békességben, barátságban és szeretetben.

A beszélgetést készítette Imrényi Dávid