A Fővárosi Táblabíróság 2004. október 13-án tárgyalta azt a vagyonjogi keresetet, amelyet a Konstantinápolyi Patriarchátus Magyarországi Exarchátusa, mint felperes nyújtott be a Magyar Ortodox Egyházmegyével, mint alperessel szemben a budapesti Petőfi téri Nagyboldogasszony templom és a hozzátartozó lakóingatlanok tulajdonjogával kapcsolatban. A felperes képviselőjeként a tárgyaláson jelen volt Kalota József protopresbiter, az alperes képviselőjeként pedig Hilarion (Alfejev) bécsi és ausztriai püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja. A tárgyalóteremben helyet foglalt Pavel (Ponomarjov) rjazanyi és kaszimovi érsek, volt bécsi és budapesti püspök is, valamint a Nagyboldogasszony egyházközség papjai és számos híve. Az alperes jogi képviseletét Dr. Parais József és Dr. Kiss Eleonóra ügyvédek látták el.
A másodfokú bíróság megvizsgálta a Konstantinápolyi Patriarchátus Magyarországi Exarchátusa által az elsőfokú ítéletet követően benyújtott fellebbezés megalapozottságát, meghallgatta a felek jogi képviselőit, majd pedig ítéletet hirdetett. A Táblabíróság úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság által 2004. május 18-án hozott ítéletet alapos mérlegelés és a felek által benyújtott periratok teljes körű, kimerítő áttanulmányozása előzte meg, ezért az elsőfokú döntést helybenhagyva, másodfokon is elutasította az Exarchátus keresetét. A másodfokú ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek helye nincs.
Mint ismeretes, a budapesti Nagyboldogasszony egyházközséget a XVIII. század végén Magyarországra települt görögök, macedonovlachok, arnautok és más nemzetek képviselői alapították. Templomukat 1791 és 1801 között építették. Az egyházközség megalakulásától fogva a Budai Szerb Ortodox Püspökség kánoni fennhatósága alá tartozott, Görögországból hívott papjai kinevezését a mindenkori budai szerb püspök hagyta jóvá. A templom istentiszteletei görög nyelven folytak, a hívők jó része azonban a XIX. század második felére elmagyarosodott. Az 1930-as, 40-es években az egyházközség hívei olyan egyházi fennhatóságot kerestek, amelyik lehetővé tette volna a magyar istentiszteleti nyelv használatát, a Konstantinápolyi Patriarchátussal folytatott tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. 1945-től az egyházközség képviselői a Moszkvai Patriarchátussal keresték a kapcsolatot, amely több éves tárgyalássorozat eredményeként az 1950-es évek elején kánoni fősége alá fogadta a budapesti Nagyboldogasszony egyházközséget, és megadta számára a magyar istentiszteleti nyelv jogát. A Nagyboldogasszony egyházközségből és más magyar egyházközségekből alakult meg ezután a Magyar Ortodox Esperesség, amely 2000-ben a Magyar Ortodox Egyházmegyévé alakult.
1995-ben jegyezte be a Fővárosi Bíróság a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Exarchátusát, amely már megalakulásakor bejelentette igényét a Nagyboldogasszony templomra, dacára annak, hogy a templom tulajdonjogával soha nem rendelkezett. 2001-ben, az egyházi előírásoknak ellentmondva Mihail bécsi metropolita, a Konstantinápolyi Patriarchátus magyarországi képviselője a Budapesti Fővárosi Bírósághoz fordult, azzal a céllal, hogy a templomot elidegenítse a Magyar Ortodox Egyházmegyétől. A per során a felperes egyetlen egy olyan bizonyítékot sem tudott felmutatni, amely azt támasztotta volna alá, hogy a Nagyboldogasszony templom fennállásának bármelyik időszakában a Konstantinápolyi Patriarchátushoz tartozott volna. Ezt mondta ki a Fővárosi Bíróság májusi, és a Fővárosi Táblabíróság mostani döntése is.
A Magyar Ortodox Egyházmegye papsága és hívei is örömmel és megnyugvással fogadták a másodfokú bíróság döntését, amely lehetővé teszi, hogy ezentúl háborítatlanul ��s békében folytathassák hitéletüket.