Az Úrban szeretett tiszteletreméltó lelkipásztorok és diakónusok, istenszerető szerzetesek és szerzetesnők, és az Egyház minden hű gyermeke!

Az Orosz Ortodox Egyház Főpapi Szent Zsinata, amely Moszkvában, a Megváltó Krisztus székesegyházban és a Szergijev Poszadi Szent Háromság-Szent Szergij Lavrában ülésezett, 2004. október 3. és 8. között, a következő apostoli üdvözlettel fordul Egyházunk egész népéhez: “Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében” (2Pét 1,2).

Isten kegyelméből a Zsinat befejezte munkáját, mi pedig most arra kérjük imánkban a mi Urunkat, hogy adjon erőt a zsinati határozatok valóra váltásához. Felhívjuk a lelkipásztorokat, akik munkatársaink az Úr szántóföldjén, és velük együtt minden istenfélő ortodox keresztényt, hogy folytassuk megkezdett munkánkat. Az apostollal együtt mondjuk: “Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” (1Kor 16,13).

Mögöttünk vannak a totalitárius ateista rendszer évei, amely nyíltan a krisztusi hit üldözésére törekedett. Az erőszakos hatalom által ránk mért megpróbáltatásokat felváltotta a szabadság kísértése, mi pedig szomorúan állapítjuk meg, hogy ennek a kísértésnek a társadalom nem tudott ellene mondani.

Ma új ellenségekkel nézünk szembe, akik alattomosabbak, rejtettebbek, és kifinomultabbak, mint az ateizmus képviselői, ám nem kevésbé veszélyesek. Ez a jólét, fogyasztás, komfort és élvezetek kultusza, ami gyakran együtt jár az erkölcsi szabadossággal. Ez a fiatal, aktív emberek kábítószeres illúziókba, “virtuális realitásba”, hazárd- és “intellektuális” játékokba történő menekülése. Ez a nemzetiségek közötti-, szociális-, politikai-, sőt Egyházon belüli viszálykodás szelleme, melyek kimerítik a nemzet erejét.

Különösen nagy nyugtalansággal tölt el a szekularizmusnak a modern társadalmon belüli térnyerése, amely Isten nélkül akarja berendezni az életet. Minden dolog mércéjévé az embert kiáltották ki, akit Isten saját képére és hasonlatosságára alkotott, felruházva a legnagyobb kegyelemmel, ám aki a bűn által beszennyezte ezt az isteni képet.

A szekularizmus nem új jelenség, ám most, a globalizáció korában világméretű erővé nőtte ki magát, azzal a törekvéssel, hogy az egész emberiség egyetemes érdekeinek kifejezője legyen. A közösségi kapcsolatok rendszere úgy épül fel, hogy a vallás kizárólagosan személyes üggyé válik. Az emberi jogok védelmének nevében védelmet élvez a bűn, amely meggyökeresedik a társadalmi életben, mint egyfajta beteges norma. Kísérletek történnek arra is, hogy az Egyházat kiszorítsák a társadalmi- és állami élet különböző szféráiból.

Ezzel mi nem érthetünk egyet. Az állam és a társadalom boldogulásának érdekében elengedhetetlen az Ortodox Egyház jelenlétének megerősítése a szociális élet minden területén. Az ortodox világnézetnek legalább annyi jogot kell kapnia, mint a szekularizált világnézetnek. A vallási értékekkel számolni kell minden össztársadalmi jelentőségű esemény kapcsán, ahol emberek millióinak érdekeiről van szó.

A hívő embereknek meg kell adni azt a jogot, hogy gyermekeik állami iskolákba tanuljanak, annak veszélye nélkül, hogy egy vallástalan és “egyedül tudományos” világképet kényszerítsenek rájuk. A Haza védelmében szolgálatot teljesítve, a gyárakban, az állami vezetés szerveiben, különböző társadalmi- és magánszervezeteknél tevékenykedve, a vallásos állampolgárok biztosak akarnak lenni abban, hogy hitüket a mindennapi gyakorlati életben is figyelembe veszik és törvényben biztosítják.

Népünk erkölcsi értékrendjének megbomlásáért, sajnos nem kis mértékben az írott- és elektronikus sajtó, azon belül is elsősorban a televízió a hibás. A gyakorlat azt mutatja, hogy a törvényhozás minden olyan kísérlete, amely a sajtón belüli viszonyok szabályozására irányul, komoly ellenállásba ütközik. Ezen a helyzeten csak az változtathat, ha a sajtó munkatársai felelősséget vállalnak a társadalom felé munkájuk tartalmáért. Rendszeressé kell, hogy váljon az ortodox lelkipásztorok televíziós és rádiós szereplése, és az Egyháznak a társadalmi élet aktuális kérdéseiben elfoglalt álláspontját megjelenítő írások írott- és elektronikus sajtóban történő megjelentetése.

Újra kimondjuk, hogy amennyiben az társadalom egészét érintő döntések meghozatala során figyelmen kívül hagyják a vallásos értékeket, akkor ezek nem nevezhetők össztársadalmi egyetértésben született döntéseknek. Ma világosan látszik, hogy egy olyan értékrend terjesztése, amelyik kizárólagosságra törekszik, nem más, mint a totalitárius gyakorlat folytatása, ami ellentmond a keresztény szabadság szellemének. Ez nem más, mint kísérlet arra, hogy a világot uniformizálttá tegyék, megfosztva attól a szépségtől és változatosságtól, amellyel Teremtője ruházta fel.

Mit szegezhetünk szembe mi, az Egyház tagjai ennek az ateista előretörésnek? Hogyan segíthetünk a világnak, amely az élvezetek végtelen hajszolásában az önmegsemmisülés felé halad, anélkül, hogy látná ennek pusztító voltát?

Ahhoz, hogy ma ortodox keresztények maradjunk, mint minden időben, arra van szükségünk, hogy betartsuk a Krisztusi parancsolatokat, az Egyház tanításával összhangban éljünk, tettekkel bizonyítva hitünket. Meg kell maradnunk a világ világosságának és a föld sójának, hogy sok ember “szavak nélkül is” rátaláljon Krisztusra, “felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre” (vö. 1Pét 3,1-2). Szolgáljon számunkra példaként azoknak a szentéletű embereknek az élete, akiknek tiszteletét a Zsinat összegyházi szintre emelte. Köztük van Szentéletű Afanaszij (Viszockij), a boldogemlékezetű katonaszent, Feodor (Usakov) admirális, Szentéletű Zoszima, Szentéletű Pimen, Gyivejevói Szent Alexandra, Gyivejevói Boldog Paraszkéva és Moszkvai Boldog Matróna.

A Szent Főpapi Zsinat felhívja Isten népét az egység megerősítésére, a missziós munka elmélyítésére, és szent életre. A vigasztalás és remény szavaival fordulunk hozzátok:“Örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene” (2Kor 13,11).

II. Alexij Moszkva és egész Oroszország patriarchája

A Szent Szinódus tagjai:

Vlagyimir, Kijev és egész Ukrajna metropolitája
Vlagyimir, Szentpétervári és Ladogai metropolita
Filaret, Minszki és Szlucki metropolita, egész Belarusz Patriarchai Exarchája
Juvenalij, Krutyicai és Kolomnai metropolita
Kirill, Szmolenszki és Kalinyingrádi metropolita, a Külügyi Osztály vezetője
Vlagyimir, Kisinyov és egész Moldávia metropolitája
Vlagyimir, Taskent és Közép-Ázsia metropolitája
Anasztaszij, Kazanyi és Tatárföldi érsek
Szergij, Szamarai és Szizranszki érsek
Dmitrij, Vityebszki és Orsanszki érsek
Danyiil, Dél-Szahalin és a Kurill-szigetek püspöke
Kliment, Kalugai és Borovszki metropolita, a Moszkvai Patriarchátus ügyvivője

This post is also available in: orosz